Erény és bátorság – Szabó László publicisztikája

A 120 évvel ezelőtt alapított Budapesti Egyetemi Atlétikai Club alelnökeként ért a megtiszteltetés, hogy az egyesület nevében beszéljek az ünnepi közgyűlésen. Azzal kezdtem, hogy mennyire egyformán gondolkodunk mi, emberek.

Azt mondja az angol: minden óceán ott van minden esőcseppben. Az orosz úgy fogalmaz: ha egy vízcseppet nézel, a tengert veszed észre. Az olasz szerint: a kis dolgokból lesznek a nagyok. A román azt mondja: cseppről cseppre nő a tó. Ám mi, magyarok fejezzük ki ezt a legfrappánsabban és mégis a legszebben: cseppben a tenger.

Most egy cseppről, egy szép, izgalmas és kifejező cseppről kívánok szólni. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian észrevesszük ebben a cseppben a tengert. BEAC-hősünk neve Speidl Zoltán: az ő történetén keresztül szeretném bemutatni a cseppben a tenger igazságát. Úszóként kezdte, Hajós Alfréd edzőtársa volt, aztán síkfutásra váltott, és 1901-ben, 440 yardon megnyerte a magyar, 1000 méteren az osztrák bajnokságot. Részt vett az 1900. évi párizsi olimpián, ahol a magyar futók közül egyedül ő ért el helyezést, ötödikként érkezett a célba. Joghallgatóként a BEAC vezetőségében foglalt helyet, az Egyetemi lapok újságírójaként sokat tett az egyetemi sport népszerűsítéséért. Ő volt a Sport-Világ főszerkesztője, majd Stankovits Szilárddal megalapította a Nemzeti Sport elődjének számító, rövid életű Sportkedvelő című lapot, amelybe az első magyar atlétikai szakcikket írta a modern rajttípusokról. A BEAC képviseletében részt vett az MLSZ 1901-es megalapításában, és a szövetség titkárává választották. Ő volt az első magyar bajnoki futballmérkőzés játékvezetője. 1907-ben lefordította a BEAC-ban tanfolyamot vezető japán Szaszaki Kicsiszaburo alkotását, ezzel megjelent az első nem japán nyelvű dzsúdószakkönyv. Emlékére 1921-ben a BEAC vezetősége megalapította a róla elnevezett vándordíjat, amely mind a mai napig a klub tulajdonában van.

A díjat a II. században Hadrianus római császár villájában készített, eredetileg nyolctonnás márvány Warvick vázáról mintázták, ami ismerős lehet a teniszrajongóknak, hiszen ennek hasonmását adják át minden évben az Australian Open győztesének is. Ezt emelte már a magasba Rod Laver, Boris Becker, Stefan Edberg, Andre Agassi, Pete Sampras, Roger Federer és Novak Djokovics is. Talán majd egyszer egy BEAC-os sportoló is megteheti. Ne gondoljuk, hogy ez lehetetlen: a Roland Garros-győztes Körmöczy Zsuzsa és Asbóth József egyaránt a BEAC tagja volt.

Speidl Zoltán 1917-ben hunyt el, a Nagy Háború idején, amely háború az első volt azoknak a tragédiáknak a sorában, amelyek megtizedelték a BEAC sportolóit.

Emlékeznek, ugye: cseppben a tenger. Mert Speidl Zoltán életére éppen ez igaz: életműve önmagában megmutat mindent, amiért a sportot tiszteljük, és amiért fontos klubtagnak lenni. A sikerek boldogsága, a kudarcok túlélése, a sokoldalúság és a sokszínűség, az elődök tisztelete és a hagyományok megteremtése, az új folytonos keresése. Speidl Zoltán egyike azon BEAC-hősöknek, akiknek az élete, mint cseppben a tenger, megmutatja azt is, hogy miért fontos egy közösséghez, esetünkben éppen a BEAC-hoz tartozni.

Az idei ünnepi évben csatlakoztunk azon sportegyesületekhez, amelyek méltó módon emlékeznek meg kiemelkedő sportolóikról, vezetőikről és klubjuk történelméről. Az a célunk, hogy megőrizzük és ápoljuk az elődeink által felépített közösség hagyományait és örökségét.

Köszönet jár a magyar sportkormányzat, Budapest főváros és a XI. kerületi önkormányzat, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, az ország legnagyobb egyeteme sportot értő, szerető és támogató tetteiért!
Ebben az esztendőben a klub 120 éves történetét olyan kiváló BEAC-osok érdemein és eredményein keresztül is be kívántuk és kívánjuk mutatni, akik hazájukat és az egyesületet is a legmagasabb színvonalon képviselték. Tizenhat év óta vagyok a BEAC igazolt labdarúgója, talán megengedik nekem, hogy a focival kezdjem. A BEAC vezetői 1901-ben ott bábáskodtak a sportág hazai intézményesülésekor, az MLSZ megalakulásánál. A klub futballistái a húszas években a magyar élvonalban, később a másod- és harmadosztályban, sokszor erőn felül, amatőr csapatként az akkori európai labdarúgás legjobbjai ellen játszottak. A BEAC emblematikus tagjai közül Yolland Arthur, Pluhár István, Földessy János emelendő ki, ők játékosként, edzőként, szövetségi kapitányként, játékvezetőként, újságíróként, sportriporterként tettek hozzá a világ legnépszerűbb sportágának hazai fejlődéséhez. Atlétikában olyan ikonok viselték az E betűs felsőt, mint Németh Angéla, Gyulai István, Szepesi Ádám, Nagy Zsuzsa, Győrffy Dóra és Mihályfi László. Talán szimbólumként is megállja a helyét, hogy az idei, jubileumi évben született meg a BEAC történetének első maratoni bajnoki címe, Csere Gáspár, riói olimpikonunk révén, aki ma a BEAC elnökségének is tagja. Büszkék vagyunk vívóinkra, hadd említsem meg a korszakos mestert, Bay Bélát, és külön öröm mindannyiunk számára, hogy körünkben köszönthetjük olimpiai bajnokunkat, Hámori Jenőt, aki 1956-ban Melbourne-ben a kardvívócsapat tagjaként állhatott a dobogó tetején.

Első ötkarikás aranyérmesünk, Prokopp Sándor fia, László, valamint Németh Angéla férje és leánya, Ránky Mátyás és Réka is eljöttek velünk ünnepelni. Kosárlabdázóink ismét az élvonalban képviselik a BEAC-ot. Ezúton is gratulálunk a lányoknak és Balogh Judit vezetőedzőnek, hogy újra kivívták az első osztályú tagságot.

Nagyon fontos számunkra, hogy ma itt vannak velünk számos sportszövetség vezetői, képviselői. Ők és minden magyar sportszervezet és szövetség számíthat ránk, BEAC-osokra.

Nagy öröm számomra, hogy együtt vannak a 40-es, az 50-es, és a 60-as évektől kezdve egészen a mai BEAC-osokig számtalan generáció képviselői. Az is feladatunk, hogy megteremtsük azokat a pillanatokat, amikor a múlt és a jelen BEAC tagjai közösen emlékezhetnek. Ilyen események alkalmával közösségként, egy csapatként fontosnak érezzük a BEAC és az egyetemi sport eszmeiségét, azt a hagyományt, amit 1898-ban Eötvös Loránd, a klub első elnöke indított útjára. A huszadik század elején Virtuti et fortitudini felirat volt olvasható a BEAC versenydíjain: erényt és bátorságot kívánt a sportolóknak.

Erény és bátorság: ezek megléte nélkül nem ünnepelhetnénk a klub fennállásának 120. évfordulóját, és nem lehetnénk büszkék hat olimpiai, számos világ- és Európa-bajnokunkra, több száz országos bajnokunkra, akik teljesítményükkel, bátorságukkal megbecsülést szereztek Magyarországnak. A 18 szakosztályban sportoló 5200 tagú sportolói közösségünk, a BEAC következő időszakának nagy feladata lesz, hogy megteremtsük azt a sportközpontot, amely az egyesület egykori Mező utcai stadionjához hasonlóan igazi otthonát adja a klub valamennyi sportágának. Úgy látom, hogy ennek reális lehetősége van, talán reálisabb, mint bármikor korábban, és kérem támogatóinkat, partnereinket, hogy segítsék valóra váltani ezt a tervünket.

Mi, BEAC-osok sosem adjuk fel. Százhúsz évünk arra kötelez bennünket, hogy küzdjünk a sportpályán, szerezzünk dicsőséget sportágainknak, sportolóinknak, egyesületünknek és elsősorban hazánknak. Hiszen tudjuk: minden kis siker egy-egy csepp, és minden cseppben ott a tenger. Hajrá, BEAC!