Nemzet Sportolója: Boldog vagyok, el is pityeredtem – Monspart Sarolta

– Korábban azt nyilatkozta, ha nem olimpiai sportágban ér el sikert, ebben az országban csak másodrendű lehet. Tartja még ezt az állítását?
– Húha, kicsit zavarba hozott! – válaszolta Monspart Sarolta a Nemzeti Sportnak. – De azt is mondtam, hogy nőként is hátrányos helyzetű vagyok. Továbbá húsz évet dolgoztam az egészségmegőrzésért orvosok között, s aki nem tartozott közéjük, annak bizony nehezebb volt a helyzete. Szóval, jól bírom a gyűrődést. De értem a kérdést. Kedden délig száz százalékban meg voltam győződve, hogy igazam van, de azóta elbizonytalanodtam… Legalábbis felfüggesztettem a korábbi álláspontomat. Komolyra fordítva a szót, roppant boldog vagyok, el is pityeredtem, amikor az államtitkár asszony, Szabó Tünde felhívott a hírrel telefonon.

– Ott lesz az őszi, budapesti félmaratonin a Nyugati pályaudvar melletti felüljárón, hogy buzdítsa a résztvevőket?
– Remélem, hogy szeptemberben már megrendezik a tömegsporteseményeket is, de sajnos nem leszek ott a futókat biztatók között. Tudom, hiába legyőzhető távolság a félmaratoni, borzaszó fárasztó lefutni, vannak, akik néhány kilométerrel a célba érés előtt, a felüljárón jutnak holtpontra, s bizony elkél a biztatás. De eddig senki sem kérdezte, most elmondom: három-négy órát állni a napon vagy éppen az esőben, az is óriási igénybevétel, s jelenlegi egészségi állapotom nem engedi meg, hogy ott legyek a versenyen.

– A Nemzet Sportolójaként mit szeretne megvalósítani?
– Kétezertizenhétben elhatároztam, nyugdíjas gyaloglóklubokat hozok létre. Az volt a terv, hogy ezer ilyen klub alakuljon, eddig száz fölött vagyunk. Ha azt nézem, hogy 3300 település van Magyarországon, akkor ezer ilyen kisközösséget ki lehetne alakítani. Az országban mintegy kétmillió öregségi nyugdíjas van, ennek harmada nő, zömük – tisztelet a kivételnek – legutóbb a középiskolában végzett rendszeres testmozgást. Azóta eltelt negyven-ötven év, felugrott rájuk húsz-harminc kiló, itt az ideje, hogy ledolgozzák. Azt kívánom, a Jóisten adjon annyi időt, hogy minél több ilyen klubot létrehozhassunk! Remélem, a nyáron lecseng a járvány, és szeptemberben már gyalogolunk, ahogyan bírunk.