Sport és irodalom sajátos metszetével szolgál a Sportszelfi – avagy a sportolás művészete című kötet, amely kortárs szerzők írásainak tematikus antológiáját kínálja gyerekeknek, tizenéveseknek, hétévesektől a középiskolás nemzedékig, korosztályonkénti bontásban. A talán kissé erőltetetten fiatalos címválasztás ébreszthet ugyan kétségeket, az ötlet vitathatatlanul ragyogó, a kiadvány a természetjárás örömeit, kalandjait bemutató Erdőszelfi című könyv folytatásaként a sport világába kalauzol a könnyen fogyasztható, változatos témájú, humoros vagy éppen elgondolkodtató versek, rövid elbeszélések segítségével. Ha némi izzadságszagot imitt-amott érezni is, az írások túlnyomórészt hitelesen, a különböző sportágak jellegzetességeit tükrözve, az alkotó személyes élményeitől átitatva hozzák közel az olvasóhoz az edzések, versenyek hangulatát, a küzdelem szépségét, a győzelem vagy a vereség sajátos tapasztalatát.
Különösen magával ragadó a mozgás lendületét, a játék ritmusát nyelvi eszközökkel is rezonáló verseket olvasni, így a Dalma és Delma teniszcsatáját szinte a labdapattogás ütemére közvetítő Miklya Zsolt Teniszdalát, Vörös István függőlegesen tördelt, lebegő állapotot sejtető Jóga-költeményét („Jó / a jó- / ga! / Hát / va- / lóba: / ül / az / ember, / és / egy / tóba / lóg a / lelke, / s más / valóba / vissza- / forrna” – így az első versszak) vagy éppen Lackfi János pingpongosan pattogó Asztali tikitakáját, a következő felütéssel: „Szorgosan / üti-veri / Lacika az icipici / labdát. / Fáj neki? / Nem fáj. // Jó ez az asztali / tikitaki, / püföli a / Lacika a / kipikopi labdát. // Isteni, / de remeke a / tenyerese, / nyeresegeti / a fonákot.”
Visszaköszönnek a sokunknak ismerős testnevelésórai emlékek, a kötélmászással szívatott zenészfiú vergődése Lackfi János novellájában, a parton ülve, medenceparti rozmárként kíméletlen úszóedzéseket vezénylő Zol' bácsik alakja Miklya Zsoltnál, Kiss Ottó pedig segít feleleveníteni a felnőttek tudatában idővel talán halványuló szaknyelvi alapismereteket: „Amúgy kézenjárás nincs a tornában, / csak kézenállás, és persze fejenállás / de azokat sem úgy hívják szakszerűen / hanem kézállásnak meg fejállásnak, / ahogy a bukfenc sem bukfenc / hanem gurulóátfordulás előre / meg gurulóátfordulás hátra.” Néhány villanás, a teljesség igénye nélkül: Szabó T. Anna Vízi nótája a nyári evezések önfeledt világát varázsolja elénk, Acsai Roland és Dávid Ádám a sportszemléletben mutatkozó generációs különbségekre világít rá, Hevesi Judit egy bohém belga kardiológusprofesszor mosolyt fakasztó síkísérleteit taglalja, Gáti István fél pár futócipő nevében ad számot a cipősdobozon túli világról, Békés Márta Tusakodó című költeménye pedig a sportágválasztáson töprengő gyerek mintaverse lehetne (nem véletlen, hogy ebből készült a könyvhöz afféle reklámvideó).
Összekötött életfonalak – B. Szokolyi Alajos, a modern kor első olimpikonja |
Szovjet valóság, képzelt díszletek – Jonathan Wilson új sportkönyvéről |
Nyomot hagy Dragomán György A piros filc című elbeszélése, amely egy aikidotréning hétköznapi jelenetét megrajzolva vezet ki minket az edzőtermen kívüli hűvös valóságba, Molnár Krisztina Rita Túlpart című története vakmerő folyóátúszást beszél el (szigorúan a 13+-os blokkban), Grecsó Krisztián Jéghokis csatadalában pedig ott izzik a férfias küzdelem vad szenvedélye: „Űzöd a korongot, felszántod a jeget, / A hoki az ilyen sport: megesszük az eget.” Grecsóhoz kötődik a könyv egyik legerősebb darabja is, a hokitémára hangolt Homérosz-, Balassi Bálint-, illetve Petőfi Sándor-átköltés. A Szeptember végén például jeges változatban is slágergyanús: „Már csúsznak a téren a jégen a srácok, / És gyúlnak a fények, »na, nézd, mire lőtt!«, / Mit súgnak amonnan a pomponos lányok, / És épp' támadásban a Réti Jenő.”
Hogy Réti Jenő mit művelt a koronggal, valószínűleg örökre homályba vész, a lírai akció azonban kétségtelenül gólt érdemel.
(Sportszelfi – avagy a sportolás művészete, Móra Könyvkiadó, 2021)
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. január 22-i lapszámában jelent meg.)