Félrement balegyenes – sokat markol, de keveset fog Tyson Fury önéletrajzi könyve

 

 

Egy magyar költő még gimnazista korában lefordította Ovidius Amoresét (Szerelmek), meg is jelent nyomtatásban, kétnyelvű kiadásban. A fordítást néhányan kissé zavarosnak tartották, ám a költő mestere, a neves klasszikafilológus erre csak annyit mondott: „Nem baj, ha nem értik a magyart, mert ott van mellette az eredeti latin szöveg.”

Ez az irodalomtörténeti bonmot jutott eszembe a profi ökölvívó Tyson Fury magyarul 2022-ben megjelent önéletrajzi könyvének olvasása közben, merthogy ezúttal is sokat segített volna a megértésben, ha a kiadó az eredeti angol szöveget is mellékeli a „magyarított” végeredmény mellé. Pedig Az álarc mögött című autobiográfia szövege egyáltalán nem rossz alapanyag, és a történet is érthetően halad az elsőtől az utolsó betűig, mint ahogyan az is érződik, hogy a fordító Benkő Ferenc magabiztosan mozog az angol nyelv terepén. Két dolog azonban nagyon hiányzik a végelszámolásnál: a magyar nyelvet és az ökölvívás magyar szakmai szókincsét értő és ismerő, tapasztalt szerkesztő keze nyoma. (Alighanem még jobb végeredmény születik, ha a kettő ugyanaz a személy – lett volna.)

Mindez persze csak ködszurkálás konkrét példa felmutatása nélkül, nézzünk is néhány önkényesen kiragadott részletet, kifejezetten a jobbítás igényével és a még sikeresebb jövőbeli könyvfordítás remé­nyében. „Apa ledöbbent annak láttán, hogy felkeltem a vászonról Wilder bombázását követően” – olvashatjuk például a 169. oldalon, noha aki már látott életében legalább egy bokszmeccset, tudhatja, hogy az ökölvívók a ringben nem vásznat, hanem padlót fognak, és a szorítói kontextusban a bombázás is meglehetősen idegenül cseng a magyar fülnek. De azzal is nehéz mit kezdeni, hogy Fury a 2006-os ifjúsági vb-n „a bajnokság első meccsén egy azerbajdzsáni harcost” vert meg, hogy aztán „leléptettem a magyar Bernáth Istvánt, aki később tisztes szenior karriert futott be” (66. oldal). Vagy itt van ez a mondat a 157. oldalról: „A pódiumra lépve csak úgy vedeltem a támogatóim bömbölését, és a szókaratéban újra letaroltam Wildert, aki a Bane-stílusú maszkja mögé rejtőzött a színpadon.” S a rosszul megválasztott jelentésű vagy egyszerűen csak a szövegkörnyezetbe nem illő magyar szavak, netán a szimplán csak értelmetlen szószerkezetek mellett a nyelvtani hibák (mint itt a rossz egyeztetés: „...összezördültem az Irish Athletic Boxing Assosiationnel, akik megtagadták a lehetőséget, hogy Írországot képviseljem a 2008-as olimpián, de végül eléjük állhattunk.”) szinte már szemet sem szúrnak.

Mondjuk, ha olyan magától értetődő könnyedséggel is gördülne a magyar fordítás szövege, mint ahogy Tyson Fury pattant fel a padlóról Deontay Wilder brutális erejű pofonjai után kettejük első, 2018. december elsején megvívott világbajnoki címmérkőzésén, Az álarc mögött akkor sem lenne hiányérzet nélküli olvasmány.

Nem, mert ugyan az Angliában 2019-ben megjelent kötetet a Telegraph az év sportkönyvének választotta, a 210 oldalas munka talán többet vállal, mint amennyit elbír. Egyszerre akar családtörténet, önsegítő könyv és sportéletrajz lenni, ám ahhoz túlságosan vékony cérnával fércelték össze, hogy ezek egységes és egyformán izgalmas egésszé álljanak össze. Sportkedvelőként nyilván a szakmai kulisszatitkok a legérdekesebbek (a Volodimir Klicsko elleni „szaunapárbaj” különösen erős rész), a depressziójáról szóló fejezetek viszont amennyire figyelemfelkeltőek, éppen annyira el is nagyoltak, noha szerintem ez, mármint a prevenció és az önfelismerés lehetősége lenne az efféle műfajú kiadványok egyedi hozzáadott értéke. Engem ráadásul éppen az érdekelt volna a legjobban Tyson Fury életéből, amiről talán a legkevesebbet olvasni – a családi hátteréről. Kik is azok az írországi „travellerek”, miért mossák őket össze az etnikailag teljesen eltérő cigánysággal (kitűnő, hogy ezt a magyar fordítás sem teszi meg), s hogy a lakókocsikban élő, a saját archaikus szabadságvágyukat mindennél fontosabbnak tartó közösség tagjai miért vagy miért nem integrálódnak a társadalomba. Bár ez talán olyan kérdés, amely messze túlmutat egy sportkönyv keretein.

(Tyson Fury: Az álarc mögött, Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2022)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. február 4-i lapszámában jelent meg.)