A szakvezető azzal kezdte vb-értékelését az MTI-nek, hogy az olimpiai kvalifikáció szempontjából három csapat állt jó helyen, az első négyben, a férfi párbajtőr, illetve a férfi és női kard, s ez a három szakág megerősítette pozícióját.
„A férfi kard rövidre zárta, ott nincs kérdés a kijutást illetően. Maradnak egyesek-kettesek végig, ha nyolcban lesznek a maradék három versenyen, akkor kinn vannak Párizsban. A női kard is megtartotta helyét, a tavalyi aranyérem után nem volt evidens, hogy újra döntőt fognak vívni a lányok. Ehhez jön az Eb-bronzérem, így ők is óriásit léptek előre. Kardban akkora meglepetések nincsenek, mint párbajtőrben, szerintem nem lesz nagy kavarodás és a lányok is gond nélkül ki fognak jutni. Nyilván a maradék három versenyen jó lenne még egy érem, és akkor ez tuti” – latolgatta az esélyeket.
A férfi párbajtőr-csapatversenyt illetően szomorúnak nevezte, hogy nem jött össze az éremszerzés. Emlékeztetett rá: a párizsi kvótához a vb-érem pontszámban akkora plusz, hogy az megnyugvást jelentene.
„Ebben a szakágban megnyugodni nem lehet, de az ötödik hellyel hármasok vagyunk a világranglistán, a kvalifikációs ranglistán is kijutó helyen állunk, tovább kell erősíteni ezt a pozíciót. Mindenképpen kell egy vagy két érem világkupán. Ha arany, az nyilván nagyon jó, de két bronzéremmel is ki lehet jutni.” – fogalmazott.
Az egyénire rátérve Boczkó Gábor balszerencsének nevezte, hogy Andrásfi Tibor és Siklósi Gergely a későbbi győztes Koch Máté ágára került.
„Gergőben abszolút benne volt az érem, Máté meg túlteljesítette az elvárást. Úgy gondoltam, hogy a nyolcba kerülés teljesen reális cél, onnan meg minden egyes további lépés plusz. Mert még azért van mit fejlődni. De jó napot fogott ki, olyan fegyelmezetten és jól tudott vívni, betartva a taktikát, hogy ebből arany lett. Ennek nagyon örülök”– mondta.
Ugyanakkor hozzátette, a csapatversenyben az az erő, ami a magyar párbajtőrözőkben benne van, nem jött ki.
Emlékeztetett rá: a két kard hozott érmet csapatban – ráadásul aranyat –, ugyanakkor a női kardozóktól egyéniben jobb eredményekre számított.
„A fiúknál Áron az éremszerzéssel igazolta klasszisát” – utalt a háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi bronzára.
A csapatversenyre visszatérve kiemelte, hogy „a gyengébb első nap után nagyon összekapták magukat a fiúk”. Külön kitért Gémesi Csanádra, akiről azt mondta, „klasszis a csapatversenyeken, tudásának a többszörösét tudja kihozni, nagymenőket ver meg, ami egyéniben nem nagyon sikerül.”
Női párbajtőrben bízott abban, hogy csapatban összejön a nyolcba kerülés, de a negyeddöntőért vívott mérkőzésen – mint fogalmazott – „nagyon elnáspángoltak minket az ukránok.”
„Itt lőtávolon belül van még, de elég messze került a kvóta” – mondta, hozzátéve, hogy kis csalódás ez a számára, mert azt hitte, hogy az utolsó pillanatig versenyben lesz az együttes a kvalifikációért.
„Ott lehetünk még, de elég nehéz lesz… A bizalom az töretlen, ez nem kérdés” – jelezte.
Egyéniben Kun Annát emelte ki, aki a negyeddöntőben egy tussal kapott ki a későbbi győztestől. Szerinte ő nagyon elfáradt mostanra, mert sok versenyt vívott végig.
Tőrben a férfiaknál Dósa Dániel 16 közé jutását jónak nevezte, azzal együtt is, hogy esélye volt akár tovább is menni. A csapatot illetően pedig úgy vélekedett, hogy a nyolcba kerülésért a franciák elleni bravúr nem jött össze, utána viszont két olyan vereség is volt, ami egyáltalán nem tetszett neki.
„Mondjuk ki, hogy elment ez az olimpia” – foglalta össze a csapatkvóta megszerzésének esélyét.
A női tőrözőkkel kapcsolatban megjegyezte, hogy egyéniben jó eredmények eléréséhez előrébb rangsorolt ellenfeleket kellene legyőzni, ami nem nagyon jön össze.
„Csapatban nem mi voltunk az esélyesek, de az utolsó másodpercekig mi vezettünk. Szerintem taktikai hiba történt, rossz volt a csapatösszeállítási sorrend. Nem Kreiss Fanninak kellett volna zárnia, szülés után visszatérve nem annyi munka van benne, mint a többiekben” – tért vissza a 16 között a lengyelektől komoly előnyről elszenvedett vereségre.
Mint mondta, nem mindenki mer beleállni a befejező pozícióba, ami kicsit kudarckerülés, hogy „ne rajtam menjen el”. Visszautalt arra, hogy az Európai Játékokon a bronzmérkőzés utolsó asszójában Pásztor Flóra kapott ki, a világ egyik legjobb vívójával szemben maradt alul, mégis elég mély gödörbe került emiatt, és nem nagyon volt, aki felvállalja a befejező pozíciót.
„De ilyen meg nincsen. Olyan egyszerűen nincs, hogy senki nem áll oda a tizenegyeshez” – hangsúlyozta a kapitány.
A női tőrözők csapatkvótájának esélyéről úgy vélekedett, „nem is vívástudásban vannak messze, de innentől olyan lelki gödörbe kerültek, hogy nagyon nehéz lesz felkapaszkodni.”
A jövőt illetően jelezte, mindenkit egyformán kezel ő is, a szövetség is, a segítséget, asszisztenciát mindenkinek ugyanúgy meg kell adni.
„Szezonkezdés előtt szeptemberben le kell ülni, hogy őszintén megbeszéljük, mik a sanszaink. Mindenre, amire szükség van, minden egyes csapatnak meg fogom adni. Ha apró kis esély van, akkor is” – ígérte.
Egyben megfogalmazta a vívók előtt álló feladatot is: „Dolgozni kell tovább, tisztességesen fel kell készülni, és ahogy szokták mondani Badacsonyban: vagy cseresznye vagy meggy, vagy édes, vagy keserű, de valami lesz ebből. Bízom abban, hogy három, de még mindig azt gondolom, hogy akár négy csapat is ki tud jutni az olimpiára.”
VÍVÓ-VILÁGBAJNOKSÁG, MILÁNÓ
NŐI KARD, CSAPAT
DÖNTŐ
MAGYARORSZÁG–Franciaország 45:38 (Márton +10, Battai +4, Szűcs –2, Pusztai –5)
FÉRFI KARD, CSAPATVERSENY
DÖNTŐ
MAGYARORSZÁG–DÉL-KOREA 45:42 (Szatmári +4, Szilágyi +3, Gémesi Cs. –4)