Gyász: elhunyt Batizi Sándor világszerte elismert kardmester

„A Magyar Vívószövetség és a magyar vívás egy nagy egyéniségtől búcsúzik, akinek három nemzet köszönhet szép sikereket, de aki mindeközben mindig magyarnak, csakis magyarnak érezte és vallotta magát” – olvasható az MVSZ közleményében.

A kárpátaljai Técsőn született Batizi versenyzőként szerepelt a szovjet válogatottban, viszont külföldre nem utazhatott, így a melbourne-i és a római olimpiát is kénytelen volt kihagyni. Edzőként egy darabig a szovjet válogatottat irányította, majd 1974-ben áttelepült Magyarországra, és a Vasasnál kezdett el dolgozni. Az ő keze alatt lett többek között világbajnok Gerevich Pál 1977-ben, majd az 1988-as szöuli olimpián az ő tanítványa volt az aranyérmes kardcsapat tagja, Bujdosó Imre.

Ezután került a németországi Dormagenben, ahol a férfi kard- és női tőrválogatott szövetségi kapitányi teendői mellett Szabó Vilmossal letette napjaink egyik legjobb kardműhelyének az alapjait. Batizi Sándor elsőkként honosította meg hazánkban a kerekesszékes vívást, s ő beszélte rá a autóbalesete után kerekesszékbe kényszerülő Szekeres Pált, hogy ne hagyjon fel a vívással – Szekeres háromszor nyert paralimpiai aranyat, továbbá ő lett a sporttörténelemben az első, aki olimpián és paralimpián is érmet tudott nyerni (1988-ban Szöulban bronzérmes lett a férfi tőrcsapattal). Élete utolsó szakaszában Gödöllőn élt, s amíg tehette, segítette a helyi vívóklub munkáját. Batizi Sándor 89 évesen hunyt el.