Cavinton-kupa és más felejthetetlen történetek – könyv a magyar rögbiről

VINCZE SZABOLCSVINCZE SZABOLCS
Vágólapra másolva!
2023.07.06. 17:06
null
A magyar hetesrögbi-válogatott manapság már jobb körülmények között játszhat… (Fotó: Földi Imre)
Attól, hogy a magyar rögbi csendes és mindig is alulról szerveződő sportág volt és maradt, szinte ugyanolyan múltra tekint vissza hazánkban, mint a labdarúgás, ezt pedig a könyv tökéletesen bemutatja korabeli illusztrációkkal, amelyek mögött hosszú évek óta tartó, fáradhatatlan gyűjtőmunka áll.

 

 

Egy kis sportágnak különösen fontos, hogy a róla szóló hír, videó, tudósítás vagy bármilyen írás milyen képet fest róla. Éppen ezért a történetét bemutató könyvnek sem szabad szürkének, száraznak és unalmasnak lennie – szerencsére a rögbi évszázados hazai történetét bemutató A tojáslabda bűvöletében című kötet sem ilyen.

Bár én magam sohasem rögbiztem, évek óta követem a sportág hazai sorsát, nézőként és szurkolóként voltam tornákon, találkoztam és beszéltem a sportágat meghatározó hazai és külföldi szakemberekkel, ami kialakított bennem egy képet róla. Az idő során egyre erősödött bennem a meggyőződés, hogy a rögbi az egyik legőszintébb sportág.

És ha ezt veszem alapul, nem csalódtam a róla szóló könyvben sem, amelynek egyik erőssége éppen az, hogy igyekszik emberléptékű maradni, nem törekszik mindenáron, izzadságszagúan a tökéletességre, mert pontosan tudja, hogy nem lehet az. De a tökéletesség hiánya nem zárja ki, hogy informatív, olvasmányos, jól illusztrált és szórakoztató legyen, és ebből a szempontból nem lehet hiányérzetünk A tojáslabda bűvöletében című könyvet olvasva sem.

Ami azért is hiánypótló mű, mert attól, hogy a magyar rögbi csendes és mindig is alulról szerveződő sportág volt és maradt, szinte ugyanolyan múltra tekint vissza hazánkban, mint a labdarúgás, ezt pedig a könyv tökéletesen bemutatja korabeli illusztrációkkal, amelyek mögött hosszú évek óta tartó, fáradhatatlan gyűjtőmunka áll.

De a könyv fő érdeme nem is az, hogy érdekesen ábrázolja a sportág több mint százéves történetét, hanem hogy emberi történetekkel tudja közel hozni a rögbit az olvasókhoz, azokhoz is, akik egyébként sohasem rajongtak érte vagy nem is ismerték. A könyvet fejezetről fejezetre végigkíséri a múltidéző sztorik sora, olyan történeteké, amelyek igazán érdeklik az olvasót, amelyek azért jelentenek kapcsot hozzá, mert talán vele is megtörténhetnek, és amelyek felüdülést jelentenek egy hosszabb ívű történeti áttekintés után.

…mint az idők hajnalán, amikor a résztvevők lelkesedése tartotta életben a sportágat
…mint az idők hajnalán, amikor a résztvevők lelkesedése tartotta életben a sportágat


Példának az egyik személyes kedvencemet hoznám fel, amikor a kilencvenes évek elején az Érd nagyon készült a környékbeli csapatok hétvégi tornájára, hogy aztán felkészülten, elszántan és talpig harci díszben jelenjen meg a helyszínen – csak éppen egy nappal később. Ám a szervezők megsajnálták a lelkes, de feledékeny gárdát, és díjazták az akaratot, adtak a klubnak egy vigasztrófeát, amely a Cavinton-kupa nevet kapta. Így lett az Érd rögtön az első kupa(nem)szereplése alkalmával kupagyőztes. A könyv tele van ehhez hasonló háttértörténettel, ami egyben azt is mutatja, hogy a szerzők vették a fáradságot, megkerestek és meg is szólaltattak minél több sportághoz köthető személyt, és nem csak azokat, akik vezető tisztséget töltöttek be. Ezek a történetek visszaadják a könyv készülésének körülményeit is, mert az író mögött láthatóan (olvashatóan) az egész magyar rögbitársadalom ott állt.

Mint ahogy átjön az is, hogy a rögbi azért is számít különleges sportágnak Magyarországon, mert miközben mára elő tudott lépni az árnyékból, és a jelenlegi szövetségnek sikerült visszaadnia igazi rangját és bevezetnie a nemzetközi sportági életbe, alapvetően mégis a régi maradt, meg tudta őrizni hagyományos vonásait, nem akar tolakodó lenni, feleslegesen nagyot vállalni. Közben mégis nagyobb szabadságot kínál, mint bármelyik más sportág, ami alulról szerveződő sporttevékenységként az egyik fő vonása volt mindig is, és talán emiatt volt, hogy a kommunista rendszerben nem támogatták, és csak magának, a szereplőinek köszönhette, hogy nem lehetetlenült el.

A rögbisek hozzáállását példázza az a szolidaritás, amelyet tavaly februárban mutattak. A pályán ugyan kőkemények, az ukrán-orosz háború kitörése után azonban a hazai rögbiklubok azonnal összefogtak a háborús menekültek megsegítéséért, élelmiszercsomagokat gyűjtöttek, amelyeket a szövetség elnöke és a női válogatott játékosai busszal szállítottak el az ukrán határhoz.

Ezek az apró részletek segítenek eligazodni, mert ez a könyv nemcsak a gazdag múlt összegzése, hanem tényleg segít megismerni és megérteni a rögbit.

(Dénes Tamás /szerk./: A tojáslabda bűvöletében. Váltópont Nonprofit Kft., 2023)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. július elsejei lapszámában jelent meg.)

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik