MUK – Deák Zsigmond publicisztikája

„MÁRCIUSBAN ÚJRAKEZDJÜK” – ez volt az 1956-os forradalom leverését követő hónapok legismertebb jelszava annak a reménynek a jegyében, hogy az őszi hősköltemény megismételhető vagy inkább folytatható. A jelszó házfalakra mázolva – leginkább MUK rövidítésként –, valamint röpcédulákon bukkant fel, először Budapesten, majd az ország más településein és a határon túl is. Ismerjük a történelmet, az új köntösben megjelenő kommunista diktatúra nemcsak az 1957. márciusi újrakezdést akadályozta meg, jött a megtorlás, a kivégzések, a bebörtönzések sora, a rendszerváltozásra még több mint három évtizedet várni kellett.
„MÁRCIUSBAN ÚJRAKEZDJÜK” – ez volt az 1956-os forradalom leverését követő hónapok legismertebb jelszava annak a reménynek a jegyében, hogy az őszi hősköltemény megismételhető vagy inkább folytatható. A jelszó házfalakra mázolva – leginkább MUK rövidítésként –, valamint röpcédulákon bukkant fel, először Budapesten, majd az ország más településein és a határon túl is. Ismerjük a történelmet, az új köntösben megjelenő kommunista diktatúra nemcsak az 1957. márciusi újrakezdést akadályozta meg, jött a megtorlás, a kivégzések, a bebörtönzések sora, a rendszerváltozásra még több mint három évtizedet várni kellett.

Az időtávlatok hasonlóak a sok tragédiát megélt magyar labdarúgásban is, hiszen a Ferencváros idei Európa-ligás nyolcaddöntője előtt legutóbb tizenkilenc éve, 2004-ben volt „MUK”, azaz folytathatta szereplését hazai klub tavasszal a nemzetközi porondon (a DVSC az UEFA-kupában), a Fradi pedig legutóbb 1975-ben, negyvennyolc esztendeje tett hasonlót a Kupagyőztesek Európa-kupájában (KEK), aztán egészen a döntőig menetelt.

Egészen pontosan a debreceniek már 2004. február 26-án újrakezdték, hiszen aznap kaptak ki 1–0-ra Belgiumban, a Jan Breydel Stadion több mint húszezer nézője előtt tisztes helytállással a FC Bruges-től, a következő összeállításban: Tomic – Bernáth, Éger, Flávio Pim (Balog Zs.), Szatmári (Szekeres T.) – Habi, Kiss Z. – Dombi, Sándor T., Halmosi – Bajzát (Vincze G.). A március 3-i visszavágón hétezren zsúfolódtak be az Oláh Gábor utcai pálya lelátóira, Szentes Lázár vezetőedző ugyanazt a kezdőt állította fel, később Csehi Z. és Nikolov is szerepet kapott – sajnos hiába, nem sikerült a fordítás.

Akinek ez a párharc vagy éppen a szereplőgárda nem elég történelmi, nem elég patinás, annak felidézzük a csaknem fél évszázados Fradit. 1975. március 5-én a következő gárda nyerte meg a KEK-negyeddöntő első mérkőzését 3–1-re Malmőben: Géczi – Martos, Bálint, Mucha, Megyesi – Juhász I., Nyilasi, Branikovits, Magyar – Pusztai, Máté J. Az Üllői úti visszavágón Dalnoki Jenő ugyanennek a tizenegynek szavazott bizalmat, majd beállította Rabot és Onhauszt, a vége 1–1, Máté János mindkét találkozón eredményesnek bizonyult. A Crvena zvezda elleni elődöntő két mérkőzését áprilisban, a Dinamo Kijev elleni finálét májusban rendezték, ezekre majd akkor térjünk ki, ha a kései követők is ott tartanak...

Az emberi lélek sajátja, hogy inkább negatív értelemben tudja átélni a történelmi szituációkat, a pozitívot könnyebben veszi természetesnek, ezért mindenképpen szögezzük le, 2023 az előzőekben vázolt évekhez és mérkőzésekhez hasonlóan bekerül a históriás könyvekbe. Ezt már akkor tudtuk, amikor a Ferencváros tavaly ősszel a Monaco, a Trabzonspor és a Crvena zvezda előtt megnyerte az Európa-liga H-csoportját, s ezzel egyből a nyolcaddöntőbe jutott. Nem árt azonban többször megismételni, egyrészt, mert mégiscsak a francia bronzérmes, a török és a szerb bajnok volt az áldozat, másrészt, mert pénteken kiderül a márciusi rivális kiléte, végül, de nem utolsósorban azért, mert olyan jólesik... Enyhén szólva profán a kifejezés, de szándékos, mert sokan még mindig nehezen fogják fel: itt már nem sz...ral gurigáznak, ez a sportág legszűkebb elitje, olyan szenzációs összecsapások zajlanak, mint a keddi Liverpool–Real Madrid (2–5) a BL-ben vagy a múlt heti Barcelona–Manchester United (2–2) az El-ben. S az utóbbi párharc győztese akár ott állhat március 16-án a Puskás Arénában a zöld-fehérekkel szemben, sőt május 31-én a döntőre is megérkezhet ugyanide...

Rögzítsük tehát, hogy az egyébként modern, húszezres Groupama Aréna kicsinek bizonyult az előzetes érdeklődéshez képest, ezért viszi át az FTC a találkozót a több mint hatvanezres befogadóképességű nemzeti stadionba. Ez utóbbi megépítésének oly sokat vitatott értelmét és jogosságát legitimálják az ilyen események, a 2019. novemberi avatás óta itt zajló emlékezetes csaták, telt házas Európa-bajnoki és Nemzetek Ligája-találkozók. Igazán üdvös, hogy ebbe a sorba a legnépszerűbb magyar klubcsapat is be tud lépni a szakmai és közönségsikerrel kecsegtető összecsapásaival. Csütörtökön eldől, melyik nyolc gárda csatlakozik az Európa-liga csoportelsői – Ferencváros, Arsenal, Betis, Fenerbahce, Feyenoord, Freiburg, Real Sociedad, Union Saint-Gilloise – mellé, pénteken pedig a konkrét párosításokra is fény derül. Mivel egyetlen kivételtől eltekintve (a Sevilla 3–0-ra kiütötte a PSV Eindhovent) a playoffcsaták első felvonása döntetlennel vagy egygólos győzelemmel zárult, nehéz és felesleges lenne „válogatni”, legfeljebb eljátszhatunk a gondolattal. Már csak néhány szabad jegy van, ebből a szempontból tehát mindegy, ki jön, a helyszíni táblás ház garantálható. Nyilván a Barca–MU rangadó továbbjutója jelentené a legnagyobb durranást, egyben a legnagyobb kihívást is, ránézésre pedig a Sahtar Doneck–Rennes küzdelemé a leginkább kedvező riválist. Persze ez is relatív, a Transfermarkt szakhonlap reálisnak mondható adatai szerint az FTC keretének értéke kevéssel haladja meg a negyvenmillió eurót (42.68), ehhez képest az ukránoké közelít a nyolcvanhoz (78.9), a franciáké pedig más nagyságrend (319.5). Régóta tudjuk, nem a pénz focizik, s az őszi ellenfelek is gazdagabbak voltak, ettől még itt is létezik a nagy számok törvénye, amely az erősebbek mellett áll.

Szóval, akár az MU, akár a Barca, akár a Juve, akár a Roma, akár az Ajax, esetleg a Schäfer Andrást és a néhány héttel ezelőtt még fradista Aissa Laidounit foglalkoztató Union Berlin, mindegyik favorit lenne a magyar bajnokkal szemben. Érdekes az érintettek véleményét hallani, már aki karakteresen fogalmaz: a bosnyák védő, Adnan Kovacevic épp az Unionnal csatázna a legszívesebben, a Monaco elleni döntetlent s egyben csoportelsőséget érő gólt szerző norvég támadó, Kristoffer Zachariassen a Manchester Uniteddel, az amerikai védőnek, Henry Wingónak pedig a továbbjutás a lényeg. Még szép, mondhatnánk, ám itt tényleg sok aspektus felvetődik, mondjuk, egy Barca elleni nagy visszhangot keltő hősies helytállás (és kiesés) lehet, hogy előbbre vezeti egyénileg a játékost, s az egész csapatot, mint például az esetleges Sahtar-verés. Az utóbbival viszont egy újabb kör kipipálva, ugye. Ráadásul túlzás lenne azt mondani, hogy a télen erősödött volna a Ferencváros, a sérüléshullám és Laidouni távozása megtizedelte a középpályát és a csatársort, az újonnan érkezők beépítése pedig nem megy egyik félidőről a másikra. Ebből a szempontból az NB I sem mérvadó, hiszen pihenhet vagy kísérletezhet a Fradi, játszhat visszafogottabban és tartalékosan, így is tizennégy pont az előnye – csak az a kérdés, mikor lesz matematikailag biztos a sorozatban ötödik, összességében 34. bajnoki címe.

Akármi történik akárki ellen március 9-én és 16-án, a tavaszi nemzetközi szereplés a magyar labdarúgás számára rég várt boldogság. Tovább egyelőre csak annyiban menjünk, hogy ha nem kell várni újabb negyvennyolc évet, s az FTC rendszeresíteni tudja a MUK-ot (ne feledjük, még ott az Európa-konferencialiga is), netalán más magyar csapat hozzácsapódik néhanapján, nincs az a szurkoló, aki elégedetlenül élné meg forradalmi hevületét.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!