Az F1 oroszlánja – Moncz Attila publicisztikája

Végre élet költözött a 2020-as évadba – hirdette keddi címlapján a Nemzeti Sport a Formula–1 legutóbbi, második silverstone-i futama kapcsán. Pedig nem történt más, mint hogy végre nem valamelyik Mercedes-pilóta, Lewis Hamilton vagy Valtteri Bottas nyert, hanem a Red Bull Hondát hajtó Max Verstappen, a pályán mindössze egy fontos előzést (a kerékcseréje után Bottason jutott túl meglehetősen gyorsan és könnyedén) bemutatva. Viszont 22 éves korát és korábbi mutatványai alapján az őt övező kétes hírnevét meghazudtolóan okos versenyzéssel. A Mercedesek fölényét látva ez manapság nem mehet másképp, nyerni meg kell tanulni, és el kell fogadni, hogy az ezüst nyilak legyőzésekor magától értetődő a taktika és a gumimenedzsment szavak emlegetése. Erőből lehetetlen, ahogyan pillanatnyilag jobb autó sincs a mezőnyben.

Ugyanezen a napon a Twitteren láttam egy-két videót minden idők legnagyobb F1-es előzéseiről, benne örök kedvencemmel, Ayrton Sennával. Talán „az” előzésnél ő volt a szenvedő fél, amikor 1986-ban a Hungaroringen Nelson Piquet a célegyenes végén kívülről „lenyomta”, de akkora lendülettel érkezett meg, hogy szinte keresztbe állt előtte. Viszont megfogta a Williams-Hondát, és a futam végéig maga mögött tartotta a Lotus-Renault-t kormányzó csapattársát. Abban az évben még öt pilóta (a két brazil mellett Alain Prost, Nigel Mansell és Gerhard Berger), valamint négy istálló (a Williams és a Lotus mellett a McLaren-TAG és a Benetton-BMW) tudott futamot nyerni, manapság ilyen nagy számok mindkét területen kizárhatók.

Mégis, Verstappen teljesítménye és eredménye reményt adhat arra, hogy sokak standard vasárnapi programja megváltozzon. Merthogy eléggé jól bevált szokás, hogy a rajtot még megnézi az ember, aztán néhány kör után, miután az élen rögzült a Hamilton, Bottas (esetleg fordítva) sorrend, jöhet vagy másfél óra alvás. Ezt magam is kiválóan tudom művelni a nyári időszakban, igaz, a második silverstone-i futam annyiban újdonságot hozott, hogy már a felvezető kör alatt elaludtam. Emiatt aztán már jóval a kockás zászló előtt felébredtem, és amikor megláttam, hogy Verstappen megy az élen, szépen lehülyéztem magam (becsszó, erősen fontolgattam, hogy 14-szeres szorzóért megjátszom a győzelmét, de hát gyáva népnek nincs hazája...), aztán elkezdtem gondolkozni azon, mit is jelenthet az F1-nek ez a srác. Azzal, hogy a mezőny három, még aktív világbajnoka már kifelé megy (Sebastian Vettel legfiatalabbként 33 éves, Lewis Hamilton 35, Kimi Räikkönen pedig 40), a jövőt biztosan, de szeretném azt hinni, hogy már a jelent is. És nem csupán azért, mert rajta kívül nem igazán látni olyan pilótát a mezőnyben, aki képes lenne veszélyeztetni a Mercedesek uralmát.

Hanem például azért is, mert ő, illetve a Ferrarit kormányzó Charles Leclerc képes megszólítani egy új korosztályt. Akár azzal, hogy aktív a közösségi médiában, akár azzal, hogy szimulátorversenyeken is szívesen megmutatja a tudását, akár pedig az olyan laza rádiózásokkal, mint amikor a helyes gumihasználatot javasló utasításra így felel: „Nem akarok úgy vezetni, mint a nagymamám. Még akkor sem, ha a nagymamám utcai autóval nagyon gyors”. Vagy azzal, hogy végre újra van a Formula–1-ben olyan pilóta, aki képes tömegeket megmozgatni, és a Belga, az Osztrák vagy a Magyar Nagydíjon külön tribünt kell a szurkolóinak fenntartani. Merthogy a dartsból Raymond van Barneveld révén ismert Barney Army után az autósportban megismerkedhettünk az Orange Armyval, a narancssárga sereggel, amely bárhova képes több tízezres létszámban elkísérni kedvencét. És mi lesz itt, amikor több mint három évtized után, jövőre Zandvoortban újra lesz Holland Nagydíj?! Néhány nem túl lelkes elemző a tábor kialakulását ugyan képes összefüggésbe hozni a holland labdarúgás nem túl fényes közelmúltjával, mondván, ha már a válogatottnak nem lehetett szurkolni a 2016-os Európa- vagy a 2018-as világbajnokságon, új kedvencet kellett találnia a lelkes utazó és fogyasztó drukkerhadnak. Ezt a felfogást azonban saját tapasztalatból kapásból cáfolnám, mert a 2000-es Eb-n szemtanúja voltam, hogy az eindhoveni önkéntesek a sajtószobában miképp nézik az F1-es futamot a saját stadionjukban zajló focimeccs helyett, és üvöltenek, amikor Jos Verstappen a 14. helyről a 13-ra lép előre.

A névazonosság nem a véletlen műve, Jos Max édesapja, 107 F1-es futam, na meg rengeteg tapasztalat van a háta mögött. És mégis, a „benzingőzt” elsősorban nem az ő ágáról örökölte Max, hanem az édesanyjáéról. Ott az unokatestvére autóversenyző volt, a nagybátyja endurózott, a nagyapja és az édesanyja pedig gokartozott. Sophie Kumpen, az anyuka még Christian Hornerrel, a Red Bull csapatfőnökével is küzdött együtt a junior-világbajnokságon, és olyan, későbbi Formula–1-es futamgyőzteseket páholt el, mint Giancarlo Fisichella vagy Jarno Trulli. Csoda, hogy amíg Jos megtiltotta négy és fél éves fiának a gokartozást, az anyuka vidáman engedte?! Innen pedig már nem volt megállás, Max mára, 22 éves korára 107 F1-es startnál, 35 dobogónál és kilenc futamgyőzelemnél tart. Lewis Hamilton ennyi idősen nyerte meg az első nagydíját... „Az autó határai nem egyenlőek Max Verstappen határaival. Az utóbbiak szélesebbek...” – mondta a fiatal holland zseniről Ross Brawn, a Ferrari egykori mindenható ura, a Mercedes korábbi csapatfőnöke, az F1 jelenlegi sportszakmai igazgatója, akit már most a hétszeres világbajnok Michael Schumacherre emlékeztet.

De hogy lehet-e belőle olyan önálló márka, mint Schumacherből, azt egyelőre nehéz megmondani. Nem is annyira a köztük jelenleg meglévő hét vb-címnyi különbség okán, sokkal inkább az eltérő piaci alaphelyzet miatt. Schumacher a 83 milliós Németországból indult világhódító útjára, az angolul és németül is kiválóan beszélő Verstappen a 17 milliós Hollandiából. Mások a lehetőségek, még akkor is, ha tökéletesen működő vállalkozást építettek fel köré, és nem tűnik utópisztikusnak a felvetés, hogy egyszer ő lesz minden idők legjobban kereső holland sportolója. Már most több mint 95 százalékos ismertséggel büszkélkedhet hazájában, több, már az édesapját is támogató cég is beállt mögé, és természetesen jöttek újak is. A szponzoroktól éves szinten legalább 15 millió dollár áramlik a kasszájába, a Red Bullnál tízmillió az éves alapfizetése, amihez hozzáadódik az 50 ezer dollár/pontos prémium, valamint a futamgyőzelmekért járó 250 ezer dolláros bónusz is. És akkor még nem említettük a merchandisingból származó bevételét, valamint a nővére, Victoria által felügyelt, Unleash the Lion („Engedd szabadon az oroszlánt!”) fedőnevű ruházati termékekből bejövő pénzét.

Az már biztos, hogy ő sokkal hamarabb túllépett édesapja sikerein, mint a közelmúltban Damon Hill, Jacques Villeneuve vagy Nico Rosberg, nem utolsósorban természetesen azért, mert az ő papája nem volt minimum vb-2., mint az említett uraké. (Graham Hill és Keke Rosberg világbajnok volt, Gilles Villeneuve ezüstérmes.) Azt viszont nem tudni, hogy az ilyen részsikerek meddig szereznek neki osztatlan örömöt. Egy interjúban ugyanis úgy fogalmazott, ha valaki nem győzelemre esélyes kocsiban ül, elveszíti a motivációját. „Próbálkozhatsz még néhány évig, de belülről felemészt a sikertelenség” – jelentette ki. Le lehet egyszerűsíteni a képletet úgy, hogy a Red Bull tegyen alá egy csúcsjárgányt, vagy üljön át a Mercedesbe, de azzal nekem eltűnne belőle az a varázs, amit most jelent a mezőnynek.

Még ha romantikusnak is hat, nekem jobban tetszik a legkisebb fiúként, aki a hatalmasságokkal és a fegyverekkel dacolva, ésszel és merészséggel oktatja a mezőnyt.