Hódító úton a monacói kis herceg – 15 év után vele érhet csúcsra a Ferrari

„Charles, te vagy a legtehetségesebb versenyző, akivel a Formula–1-ben találkoztam, ne vesztegesd el!” – írta fel sisakjára búcsúajándékként a Ferraritól távozó Sebastian Vettel 2020 végén, és ez a gondolat akkor is figyelemre méltó, ha van is némi túlzás a dicséretben. A négyszeres világbajnok olyan korszakos zsenikkel csapott már össze az elitkategóriában, mint Michael Schumacher, Fernando Alonso, Kimi Räikkönen, Lewis Hamilton vagy Max Verstappen, s ez súlyt ad a szavainak. De ki is valójában ez a 24 éves tehetség, aki gyakorlatilag egy idény alatt parkolópályára tette Vettelt a Ferrarinál, most pedig olyan lendülettel kezdte az idényt, hogy a fogadóirodáknál máris ő a vb-cím favoritja?

RENGETEGET KÖSZÖNHET BIANCHIÉKNAK

A felületes szemlélő jó eséllyel az irigység hangján szólal meg róla: Monacóban nőtt fel, sikeres F1-es versenyző, az anyagi helyzete mesés, a lányok versengenek a kegyeiért – micsoda piszok mázlista! Pedig a cukormázas felszín alatt a valóság zord és rideg, olyannyira, hogy ilyen fiatalon nem is sokan lettek volna képesek bejárni azt az utat, amelyet Leclerc az elmúlt 15 évben.

A kis Charles 1997-ben látta meg a napvilágot Monacóban, és ott is cseperedett fel gondoskodó szülei, valamint bátyja, Lorenzo és öccse, Arthur társaságában. Bár a hercegség neve millióknak a gondtalan jólét és a fényűző életstílus szinonimája, valójában a helyiek közül sokaknak teljesen átlagosak az anyagi lehetőségeik. A Leclerc család is közéjük tartozott, így az édesapa, Hervé mosolya sem volt teljesen őszinte, amikor középső fia versenyeztetése egyre nagyobb összeget emésztett fel. Pedig éppen ő volt az, aki megfertőzte Charles-t a gokartozás szeretetével, amikor megmutatta neki barátja, Philippe Bianchi közelben fekvő pályáját.

A hatéves fiút attól a naptól kis túlzással semmi más nem érdekelte, és lelkesedését csak fokozta, hogy Philippe fia, Jules akkor már sikeres gokartversenyző volt, aki ezt követően egyfajta mentorként segítette őt. Bár csak nyolc év volt a korkülönbség közöttük, barátságuk olyan szorossá vált, hogy rövid idő után hivatalosan is Jules lett Charles keresztapja. A fiúk karrierje meredeken ívelt felfelé, de a Leclerc családnak egy idő után nem maradt pénze a versenyeztetésre, ezért 2011-ben a nagy álom szertefoszlani látszott. Szerencsére azonban Bianchira már korábban felfigyelt Nicolas Todt, aki menedzserként egyengette a karrierjét, s a francia pilóta nem is habozott beajánlani neki bajba jutott fiatal barátját.

SZÖRNYŰ TRAGÉDIÁK SORÁT KELLETT ELVISELNIE

Hála Istennek, Todt látott fantáziát a monacói tinédzserben, aki a segítséget nemzetközi gokartsikerekkel hálálta meg, nemegyszer összecsapva bizonyos Max Verstappennel is. A jövő kifejezetten reménykeltőnek tűnt, hiszen míg a Ferrari versenyzőakadémiáján pallérozódó Bianchi bekerült az F1-be, Leclerc is sikerrel kezdte el formulaautós karrierjét, 2014. október 5-én azonban az idilli állapot egy csapásra rémálomba fordult. A Japán Nagydíjon Jules borzalmas balesetben olyan súlyos agykárosodást szenvedett, hogy kómába esett, s 2015. július 17-én elhunyt. Charles sokáig vigasztalhatatlan volt, de elmondása szerint egy percig sem gondolt pályafutása befejezésére, sőt, onnantól még keményebben dolgozott, hogy odafenn büszkévé tegye keresztapját.

És a sors különös játékaként Leclerc ezután mintha valóban elkezdte volna beteljesíteni Bianchi karrierjét. Egy biztató F3-as idény után a Ferrari 2016-ban őt is felvette versenyzőakadémiájára, ráadásul a GP3-ban újoncként bajnoki címet nyert, amivel a következő évben kiérdemelte a folytatást az F2-ben. A tehetséges monacói a csúcskategória előszobájában is futamgyőzelmekkel kezdte el sikersorozatát, de az élet újabb kegyetlen csapást mért rá: közvetlenül a negyedik versenyhétvége előtt elhunyt rajongásig imádott édesapja, Hervé. Még húszéves sem volt, mégis annyi tragédiát kellett feldolgoznia, mint másoknak egy egész élet során, de ez sem törte meg. Az azeri versenyek előtt feltette magában a kérdést, mit várna most el tőle apja, a válasz pedig egyértelmű volt: azt, hogy nyerjen. És nyert is.

Aztán az idény végén elhódította az F2 bajnoki címét, így a Ferrari lehetővé tette neki, hogy partnercsapata, a Sauber színeiben 2018-ban bemutatkozzon a Formula–1-ben. Már a negyedik futamon sikerült egy 6. hellyel felhívnia magára a figyelmet, és mivel ezután is végig meggyőzőbben szerepelt rutinos csapattársánál, Marcus Ericssonnál, a maranellóiak akkori elnök-vezérigazgatója, Sergio Marchionne hamar el is döntötte, a következő idényben az ifjú reménység váltja az általa nem túl nagyra tartott Kimi Räikkönent. A vezető akarata későbbi sajnálatos halála ellenére is érvényesült, így Leclerc 2019-ben a Ferrari versenyzőjévé előlépve valóban beteljesítette Bianchi küldetését, akinek tragédiája idején előszerződése volt a legendás csapattal.

A FERRARI BENNE LÁTTA A FÉNYES JÖVŐT

Az olaszok az F1-ben ennyire tapasztalatlan pilótát Gilles Villeneuve 1977-es leigazolása óta nem alkalmaztak, Charles azonban ezt az akadályt is ugyanolyan könnyedén vette, mint az összes többit a megelőző években. Ha nem hátráltatja technikai hiba, már a Ferrarival vívott második versenyét megnyerte volna, de összességében így is simán Vettel fölé kerekedett, sőt, Spában meg is szerezte a várva várt diadalt. A sors azonban mintha csak üldözte volna a nyomasztó tragédiákkal a monacói fiatalembert: győzelme előtt egy nappal szörnyű F2-es balesetben életét veszítette egyik legjobb barátja, Anthoine Hubert, akivel gokartos kora óta együtt lépegetett felfelé az autósport ranglétráján.

Lelkierejéről újfent tanúbizonyságot téve rögtön ezután Monzában is győzött, és az idény során elhomályosította négyszeres világbajnok csapattársát, Vettelt, akivel már a 2020-as idény előtt közölték, az év végén mehet, amerre lát, mert Leclerc-ben látják a jövőt. A csapat azonban pocsék autóval rukkolt ki, amelyet a következő évadra is csak tűrhetővé fejlesztett, így a monacói pilóta többször túlerőltette a vezetést, néha olyan kockázatot vállalva, amely hibához vagy ütközéshez vezetett. Bár ezek az esetek némileg rontottak renoméján, Leclerc szilárdan hiszi, hogy a nehezebb pillanatok tették teljes, a három évvel ezelőtti önmagánál sokkal jobb versenyzővé.

A 2022-es idény eddigi futamai alapján úgy tűnik, igazat beszél, hiszen ütőképes Ferrarijából a maximumot kihozva két győzelemmel, egy második és egy hatodik hellyel nyitott. Az évad persze még borzasztóan hosszú, és az erőviszonyok is sokat változhatnak, mindenesetre az eddigiek alapján Leclerc eséllyel pályázik rá, hogy ő legyen a Ferrari történetének 10. világbajnoka. Büszkévé téve odafenn mindazokat, akik rögös útja során mellette álltak.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. április 23-i lapszámában jelent meg.)