Veteránparádé, avagy miről maradnak le Beckhamék?

A REKORDEREK

Összesen két labdarúgó volt, aki öt világbajnokságon is pályára lépett, egyikük nevét alighanem mindenki ismeri – Lothar Matthäus, aki 1982-ben, 1986-ban, 1990-ben, 1994-ben és 1998-ban is a nyugatnémet, illetve a német együttes kulcsembere volt. A zseniális képességű német karmester (majd söprögető) 25 mérkőzésével szintén rekorder.

A másik játékos, aki öt vb-n vett részt, talán jóval kevesebbet mond a neve ma, pedig kora kitűnő kapusai közé tartozott. Antonio Felix Carbajal (aki vb-szerepléseinek számára utalva az „ötkupás" becenevet kapta) a mexikóiak hálóját védte 1950-től – amikor a torna legfiatalabb kapuvédője volt – 1966-ig – amikor már a visszavonulásból hívták vissza – minden világbajnokságon. Carbajal az angliai vb-n meglepetésre került a csapatba, az utolsó csoportmeccsen pedig a kezdőbe – a mexikói védelem összeszedte magát, és az akkor már legendának számító kapust gól nélküli döntetlenhez segítette. Carbajal végül csókkal búcsúzott a kapufától. Egyébként ő kapta a legtöbb gólt is a világbajnokságok történetében (25).

KI LEHETETT VOLNA MÉG „ÖTKUPÁS"?

A legtöbb játékosnak nem volt reális esélye az ötödik kiküldetésre, de vannak, akiket a szövetségi kapitány szeszélye, formahanyatlásuk vagy a politika akadályozott meg ebben. A németek apró termetű fejelőkirálya, Uwe Seeler 1954-ben, 17 évesen már bemutatkozott a Nationalelfben, más kérdés, hogy már a svájci vb után, a franciák elleni meccsen. Balszerencsésen időzített: egyetlen vb-döntőjét (1966) elbukta, az 1954-es elsőségről még, az 1974-esről már lemaradt – így minden idők egyik legkiválóbb német csatára vb-arany nélkül fejezte be pályafutását.

A szovjet csodakapus, Lev Jasin 1954-ben szintén játszott már a felnőttválogatottban, viszont a szovjetek – a helsinki olimpián a jugoszlávoktól elszenvedett vereség utáni csapatszétzavarás következményeként – nem indultak a vb-selejtezőkön, így a vb-n sem. A belga Franky Van der Elst 1982-ben már kerettag volt, de két év kellett, míg magára ölthette végül a „vörös ördögök" mezét, így leragadt négynél.

Diego Maradona alighanem örök fájdalma, hogy nem lehetett tagja a hazai világbajnokságon aranyérmet nyerő argentin csapatnak – bár a magyarok ellen 1977-ben már bemutatkozott a Menotti-gárdában, a kapitány kihagyta a vb-csapatból. Most így is ötödször utazhat vb-re – igaz, már szövetségi kapitányként. Enrico Albertosi 1962 és 1974 között minden vb-n ott volt az olasz keretben, de 77-ben hiába volt kupagyőztes (majd 1979-ben bajnok) a Milannal, Enzo Bearzot nem számolt vele. Giuseppe Bergomi 1982-ben szemtelenül fiatalon (és szemtelenül jó játékkal) robbant be a vb-döntőn, 1986-ban és 1990-ben egyértelmű volt a beválogatása, aztán az 1992-es norvégok elleni Eb-selejtezőn kiállították, és évekre kiesett a pikszisből – mondjuk ki, Arrigo Sacchi nem kedvelte. „Beppe" végül 1998-ban visszaküzdötte magát az olasz keretbe, de így sem sikerült neki az öt világbajnoki kiküldetés.

Paolo Maldini még bőven gyűjtögette a trófeákat a Milannal 2006-ban, a válogatott szerepléstől viszont a 2002-es torna csalódása után visszavonult, így vb-arany nélkül zárta briliáns karrierjét. A brazil válogatottsági rekorder, Cafú – ugyanúgy, mint Seeler – közvetlenül vb után, az 1990-es fiatalítási hullámban mutatkozott be, s pont lekéste a Mundialt. Ronaldónak papíron lenne esélye az ötödikre, de azért nem tennénk a kerettagságra.

Kasey Keller is bőven beférne az amerikai válogatottba, de Bob Bradley 2007 óta nem számol vele, így a veterán kapus minden bizonnyal nem veheti át ötödik vb-re szóló akkreditációját.

AKIK MOST UTAZHATNAK NEGYEDSZER

Kezdjük néhány szinte biztos utazóval: Rigobert Song alighanem 1994, 1998 és 2002 után megint a kameruni együttessel tarthat a világbajnokságra. Neki az ötödik vb-je is meglehetne, ha Pierre Womé nem hibázza el az egyiptomiak elleni „elátkozott tizenegyest" a 2006-os utolsó selejtezőn. Pozíciója esetleg meginoghat, mivel az Afrikai Nemzetek Kupáján gyenge teljesítményt nyújtott, de ő akkora legenda, hogy már csak rutinja miatt is kiviszik a Szelidíthetetlen Oroszlánok egyik hangadójaként.

Fabio Cannavaro szintén negyedik tornájára készülhet (alighanem csak óriási formahanyatlás vagy sérülés akadályozhatja meg a kerettagságban), mint ahogy Gianluigi Buffon is, noha az olasz kapus 1998-ban egy percet sem védett – de ott volt a keretben. Filippo Inzaghi is ott volt 1998-ban, 2002-ben, illetve 2006-ban, de valószínűleg az összes válogatott támadót érintő sérüléshullám repíthetné csak a keretig... Hozzá hasonlóan Alessandro Del Piero utaztatása is meglepetés lenne.

Fix a pozíciója Thierry Henrynak, aki az első francia lehet, aki négy vb-n vesz részt – mivel David Trezeguet „fasírtban van" Domenech kapitánnyal, így Henry lesz a nagy generáció egyetlen tagja, aki tizenkét éven keresztül minden tornára kikerül. Paraguay együttesében a csapatkapitány David Caniza és középpályás társa, Carlos Paredes is negyedszer utazik, ha nem sérül meg. Rio Ferdinand a harmadik angol kapitánnyal készülhet negyedik világbajnokságára, így ő lehet, aki beállítja Bobby Charlton angol vb-rekordját.

AKIK BALSZERENCSÉSEK

David Beckham nem az egyetlen, akit sérülés akadályoz meg abban, hogy negyedik vb-jén vegyen részt. Az angol középpályásnak az Achilles-ina szakadt el, Michael Owennek a Ligakupa-döntőn elszenvedett sérülése tett be – igaz, egyébként sem volt sok esélye a kerettagságra.

Dida szintén nem valószínű, hogy bekerül a brazil keretbe, lévén Dungának nem éppen a kedvence (a selecao trénere regnálása alatt egyszer sem hívta meg). Trezeguet-ről esett már szó, és szintén a kapitányi ellenszenvnek „köszönheti" Cuauhtémoc Blanco, hogy nem most készülhet negyedik világbajnokságára. A mexikói cselgépet 2006-ban még a közvélemény felháborodását kivívva kihagyta Ricardo Lavolpe, most, 37 évesen viszont alighanem utazik. Javier Zanetti és Juan Sebastián Verón szintén szakvezetői ellenszenvbe ütközött: az Inter „traktorát" eléggé érthetetlen okból hagyta otthon José Pekerman 2006-ban, míg Verónt szintén ő tette parkolópályára. Most mindketten kerettagok lehetnek megint, immár harmadszor.

Beckhamhez hasonlóan sérülés akadályozza meg a negyedik vb-utazásban a japánok rutinos kapusát, Kavagucsi Josikacut is. A japán válogatottsági rekorder a Kioto Sanga elleni J-League-meccsen eltörte a lábát, így alighanem csak a tévén keresztül nézheti a dél-afrikai tornát. Elképesztő balszerencse, de ugyanebben a cipőben jár a másik japán kapusveterán, Narazaki Szeigo is. A 74-szeres válogatott kapuvédő Kavagucsi sérülése után lépett elő első számú kapussá, de ujjtörése után kérdés, hogy visszanyeri-e formáját. Neki legalább van esélye kijutni. Nem úgy Ono Sindzsinek, aki 2008 óta nem tudja visszaverekedni magát a válogatott keretbe, elsősorban sorozatos sérülései miatt.