A vb árnyékában: tizenkétezer tanár vár választ Mexikóváros szívében

Könnyen csalódhat, aki a mexikói nyárról alkotott képekkel érkezik a világbajnokság helyszínére. Az esőfelhők napok óta makacsul ülnek Mexikóváros fölött, a délutánok jelentős részében pedig szinte menetrendszerűen lezúdulnak a záporok és zivatarok. Az előrejelzések szerint a következő időszakban sem várható lényeges változás: a hétvégéig szinte minden napra jut eső, helyenként kifejezetten heves formában, ami kisebb-nagyobb árvizekhez is vezethet. A metropolisz időjárása egyébként is kiszámíthatatlan, de ezen a nyáron a helyiek elmondása szerint különösen szeszélyes – ez pedig inkább hátráltatja az előkészületeket.

Minden út a sajtóakkreditációhoz vezet – kivéve ezt

A FIFA az Azteca Stadion mellett ugyanabba a sorba terelte az újságírókat, az önkénteseket és a különböző munkakörökben dolgozó akkreditált személyeket. Kétórás várakozás után kiderült, hogy a médiamunkások valójában rossz helyen ácsorognak: a sajtóakkreditációkat nem itt, hanem egy közeli egyetemi campuson vehették át.

A futballvilág ünnepére készülő fővárosban még mindig számos helyszínen dolgoznak. Munkagépek zaja keveredik a forgalom állandó morajával, egyes utcákon terelésekkel találkozni, miközben a szervezők az utolsó simításokat végzik a látogatók fogadására. Az eső ilyenkor nemcsak kellemetlenség, hanem jelentős logisztikai kihívás is egyben: a hirtelen lezúduló csapadék percek alatt képes lelassítani a közlekedést, megnehezíteni a munkálatokat és próbára tenni a város amúgy sem korszerű infrastruktúráját, a metró- és buszhálózat például szinte használhatatlanná válik a túlzsúfoltság miatt. A visszaszámlálás azonban megállíthatatlanul halad tovább: csütörtökön kezdődik a világbajnokság.

A borús idő ellenére Mexikóváros könnyen magával ragadja az ideérkezőt. A világ egyik legnagyobb, óvatos becslések szerint huszonkétmilliós városa egyszerre kaotikus és rendezett, kimerítő és lenyűgöző. Az utcákon szinte állandó a nyüzsgés: árusok kínálják portékáikat a járdákon, a taqueriák és kifőzdék teraszai megtelnek, a köztereken pedig késő estig hömpölyög a fiatalok és idősek alkotta sokszínű tömeg. A történelmi belváros mindössze néhány perc sétára található a modern irodaházaktól, a spanyol gyarmati korszak pompás épületei és a francia hatást magukon hordozó közintézmények, múzeumok szomszédságában felhőkarcolók emelkednek. Gyakori jelenség, hogy egy-egy utca választja el a tiszta, gazdag városrészt az elhanyagoltabb, szegényebb körzettől, ezért egy céltalan, néhány órás sétálgatással a város rengeteg arcát meg lehet ismerni.

Amint azt is, hogy a helyiek milyen áldozatokat vállalnak érdekérvényesítésük céljából. Június elsejétől kezdve több mint tizenkétezer pedagógus vert sátrat a történelmi belvárosban, a Zócalo környékén, és a CNTE nevű tanári szervezet országos sztrájkja egyelőre nem mutatja a kifulladás jeleit. A tiltakozók legfontosabb követelése a 2007-es nyugdíjreform visszavonása: szerintük az állami nyugdíjrendszer helyére lépő, befektetési alapokra épülő modell bizonytalanná tette a tanárok jövőjét. Emellett magasabb béreket, valamint a pedagógusok előmenetelét és felvételét szabályozó rendszer átalakítását követelik. A kormány szerint a régi nyugdíjrendszer visszaállítása fenntarthatatlan terhet jelentene a költségvetésnek, ezért a tárgyalások egyelőre nem hoztak áttörést, a patthelyzet pedig különösen kellemetlen a nyitó mérkőzés előtti napokban.

„Az emberek többsége csak annyit érzékel, hogy tanárok tüntetnek a fővárosban, pedig ez a történet sokkal régebben kezdődött – mondja egy negyvenes éveiben járó, Oaxaca államból érkező középiskolai tanár, miközben a Zócalo közelében felállított sátrak között beszélgetünk. – Évről évre ugyanazokkal a problémákkal szembesülünk, és azt érezzük, hogy a döntéshozók mindig csak ideiglenes megoldást keresnek. Nekünk viszont nem átmeneti segítségre van szükségünk, hanem hosszú távú garanciákra. Sokan úgy állítják be ezt a konfliktust, mintha kizárólag a pénzről szólna, pedig valójában arról beszélünk, hogyan tekint az állam a tanárokra. Miért kell folyamatosan bizonygatnunk, hogy helyünk van az oktatási rendszerben? Miért nem partnerként kezelnek bennünket? Mi nap mint nap gyerekekkel dolgozunk, mégis gyakran úgy érezzük, hogy amikor a saját problémáinkról esik szó, senki sem kíváncsi a véleményünkre.”

Meglátása szerint a kormányzat és a tanárokat képviselő érdekvédelmi szervezet közötti tárgyalások eddig kevés eredményt hoztak. Elismeri, hogy kompromisszumokat ajánlottak nekik, de úgy véli, azok nem jelentenek valódi változást.

„Azt mondják, türelmesnek kell lennünk, és bíznunk kell a fokozatos változásban, csakhogy évek óta ezt hallgatjuk. Nem ellenségei vagyunk az államnak, és nem akarunk konfliktust. Tanárok vagyunk, akik azt szeretnék, hogy végre komolyan vegyék őket. Az ország jövőjét neveljük, ezért nehéz elfogadni, amikor azt érezzük, hogy a mi jövőnk közben senkit sem érdekel.”

A világbajnokság rajtjának közeledtével ugyanakkor egyre nagyobb a feszültség és a bizonytalanság a táborban.

„Sokan úgy tartják, hogy a torna kezdete előtt a hatóságok mindenképpen meg akarják oldani a helyzetet. Attól tartunk, hogy erre nem feltétlenül tárgyalások útján kerül sor… Mi békésen tiltakozunk, de mindenki érzi, hogy fogy az idő. Mindenhonnan azt halljuk, hogy valamilyen ellenzéki vagy politikai érdek húzódik mögöttünk, ami szemenszedett hazugság! Azok, akik ezt mondják, nem ismerik a tanárokat. Nekünk nem pártpolitikai céljaink vannak, hanem követeléseink, amelyekről évek óta beszélünk.”

A közelben egy nyugdíj előtt álló, szintén Oaxacából érkező pedagógus is meg akart szólalni a témában. Ő kevésbé a követelésekről, inkább a tiltakozás áráról beszél.

„Az emberek látják a transzparenseket, a sátortengert, de nem veszik észre, hogyan élünk itt nap mint nap. A hét során előfordult, hogy órákon át szakadt az eső. A sátraink beáztak, sokan megbetegedtek. Rengeteg a gyomorpanasz, sokan influenzaszerű tünetekkel küzdenek. Ha megnézi az egészségügyi sátrat, folyamatosan sor áll előtte. A múlt héten egyik társunk szívrohamot kapott és meghalt. Ezek azok a történetek, amelyek ritkán jutnak el a nyilvánossághoz.”

A férfi szerint minden résztvevő személyes kockázatot vállal – ennek is tulajdoníthatjuk, hogy többen, főként a fiatalabb tanárok közül nem akartak válaszolni a kérdéseinkre, zavarta őket a jelenlétünk.

„Vannak, akik a saját megtakarításaikból jöttek ide. Mások közösen dobják össze az ételre vagy az utazásra valót. Nem luxuskörülmények között élünk. Egyik kolléganőnk például zuhanyzás közben elesett és eltörte a karját, ezért vissza kellett küldeni Oaxacába. Az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy a tiltakozások mögött hús-vér emberek vannak. A fiatalabb generációk tagjai közül sokan azt gondolják, hogy ez nem az ő ügyük, pedig pontosan értük is vagyunk itt. Mi még valahogy elboldogulunk a nyugdíjas éveinkben, de mi vár azokra, akik most kezdik a pályájukat? Mi lesz velük, ha egyszer megöregszenek? Mi lesz az egészségügyi ellátásukkal? Ezekre a kérdésekre nem kapunk választ.”

A legfontosabbnak mégsem a pénzt tartja.

Újabb fejfájás a szervezőknek: a vb nyitó napjára is tüntetést hirdettek

Miközben Mexikóváros vezetősége a saját kommunikációja szerint mindent megtesz azért, hogy a világbajnokság június 11-i rajtja zökkenőmentes legyen, több társadalmi szervezet demonstrációra készül a nyitó mérkőzés napján. A megmozduláson különböző csoportok vesznek részt, köztük eltűnt gyermekeiket kereső anyák, tanárok, nyugdíjasok, közlekedési és egészségügyi dolgozók, gazdák és civil kollektívák képviselői. A kezdeményezők szerint a cél nem a vb megzavarása, sokkal inkább, hogy a világ figyelmének középpontjába kerülő Mexikóban ráirányítsák a reflektorfényt azokra a problémákra, amelyekkel a lakosság jelentős része nap mint nap szembesülni kényszerül. A szervezők hangsúlyozzák, békés, erőszakmentes megmozdulást terveznek, a résztvevőket pedig arra kérték, hogy a tisztaság jegyében fehér pólóban jelenjenek meg. A felvonulás több pontot érint majd a belvárosban, ezért a helyi sajtó jelentős közlekedési fennakadásokra figyelmeztet. A demonstráció időzítése különösen érzékeny, hiszen a hatóságok már így is rendkívüli terhelésre készülnek a nyitó napon – éppen ezért az állami iskolákban tanítási szünetet rendeltek el, több intézményt pedig arra kértek, hogy ahol lehetséges, tegyék lehetővé az otthoni munkavégzést az alkalmazottaiknak.

„Mi csak azt kérjük, hogy üljenek le velünk és mondják el őszintén, miért nincs megoldás. A kampányban azt ígérték, hogy foglalkoznak ezzel a problémával. Most azt szeretnénk, ha meghallgatnának bennünket. Nem azért vagyunk itt, mert szeretünk sátorban aludni vagy az esőben ázni. Azért vagyunk itt, mert úgy érezzük, ha most nem állunk ki magunkért, később már nem lesz rá lehetőségünk.”

Néhány nap múlva a világ figyelme Mexikóvárosra szegeződik. A televíziós közvetítésekben zsúfolt stadionok, szurkolók és látványos megnyitóképek jelennek majd meg, miközben a városban nemcsak a futballról szól az élet. Az eső áztatta utcákon, a felújításokkal terhelt közlekedési csomópontok környékén, a Zócalót ellepő sátrak között egy másik történet is kirajzolódik: több ezer emberé, akik szerint a világbajnokság csillogása nem fedheti el a mindennapi problémáikat.

A MEXIKÓI VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: 12 Carlos Acevedo (Santos Laguna), 13 Guillermo Ochoa (AEL Limassol – Ciprus), 1 Raúl Rangel (Guadalajara)
Védők: 20 Mateo Chávez (AZ – Hollandia), 23 Jesús Gallardo (Toluca), 3 César Montes (Lokomotiv Moszkva – Oroszország), 15 Israel Reyes (América), 2 Jorge Sánchez (PAOK – Görögország), 5 Johan Vásquez (Genoa – Olaszország)
Középpályások: 25 Roberto Alvarado (Guadalajara), 4 Edson Álvarez (Fenerbahce – Törökország), 24 Luis Chávez (Dinamo Moszkva – Oroszország), 8 Álvaro Fidalgo (Real Betis – Spanyolország), 26 Brian Gutiérrez (Guadalajara), 6 Érik Lira (Cruz Azul), 19 Gilberto Mora (Tijuana), 17 Orbelín Pineda (AEK Athén – Görögország),  7 Luis Romo (Guadalajara), 18 Obed Vargas (Atlético Madrid – Spanyolország)
Támadók: 11 Santiago Giménez (AC Milan – Olaszország), 14 Armando González (Guadalajara), 21 César Huerta (RSC Anderlecht – Belgium), 9 Raúl Jiménez (Fulham – Anglia), 22 Guillermo Martínez (UNAM), 16 Julián Quinones (Al-Kvadszija – Szaúd-Arábia), 10 Alexis Vega (Toluca) 
Szövetségi kapitány: Javier Aguirre