Mexikóváros utcáin már elkezdődött a futball ünnepe
Sárgás árnyalatú a levegő, mintha valamiféle különös ködfelhő borítaná az eget Mexikóváros felett – ezt láthatja az, aki repülővel érkezik a világ egyik legnépesebb, legzsúfoltabb metropoliszába. Bár a légszennyezettség az elmúlt évtizedekben valamelyest csökkent, a tengerszint felett mintegy 2200 méter magasan fekvő, hegyekkel körülölelt medence sajátos adottságai miatt a szmog olykor sárgásbarna fátyolként lengi be a várost.
 Mexikó a világ egyik leginkább bűnözéssel sújtott országának számít, több városa évek óta „előkelő” helyen szerepel a legveszélyesebb településeket rangsoroló listákon. Nem véletlen, hogy a 2026-os világbajnokságra a hatóságok példátlan biztonsági intézkedésekkel készülnek: a Kukulkán-tervre keresztelt stratégia keretében a hadsereg, a nemzeti gárda, a rendőrség és a haditengerészet egységei is szerepet kapnak. A cél nem más, mint a stadionok, repülőterek, szurkolói zónák, szállodák és turisztikai helyszínek védelme, ehhez pedig többlépcsős biztonsági gyűrűket, légi megfigyelést, drónelhárító rendszereket és speciális egységeket vetnek be. |
A látvány szerencsére nem állandó. Érkezésem napján még jól kivehető volt a füstköd, szombatra azonban nyoma sem maradt. Az viszont az első napokban is egyértelművé vált, hogy Mexikó óriási lendülettel készül a június 11-én kezdődő világbajnokságra. Ez kettős érzéseket kelt az emberben: miközben örvendetes, hogy a torna számos fejlesztést hozott magával, nehéz nem észrevenni, hogy sok beruházás még mindig félkész állapotban van, noha már nyolc éve ismert, hogy az ország társrendezőként fogadja a világot. A jelenlegi helyzetet látva nehéz elképzelni, hogy minden elkészül a nyitányig, hosszú hónapokra lenne szükség a munkálatok befejezésére.
A Benito Juárez repülőtér szinte tökéletes lenyomata annak, ami Mexikóváros több pontján is tapasztalható. Miközben a becslések szerint mintegy öt és fél millió turista érkezhet az országba a világbajnokság idején (döntő többségük minden bizonnyal repülővel), a terminálokban továbbra is javában zajlanak a felújítási munkálatok. A közösségi oldalakon és videómegosztókon naponta jelennek meg felvételek az átalakítások okozta nehézségekről: a helyiek sokszor maguk sem igazodnak el a folyamatosan változó reptéren, a csőtörések és az építkezéssel járó por pedig rendszeres bosszúság forrása. Az egyik gyalogos felüljáró eleme ráadásul nemrég egy autóra zuhant, ami jól mutatja, hogy sok hiba csúszhatott a kivitelezésbe.
A belváros felé tartva is mindenütt félkész beruházásokba botlik az ember. Útépítések zajlanak, több helyen a közműhálózatot cserélik, a felújítás alatt álló metróállomások környékén pedig a megszokottnál is nehézkesebb a közlekedés. Mexikóváros számos nemzetközi felmérés alapján dobogós a forgalmi dugók mértékét rangsoroló listákon, és a helyzetet csak súlyosbítja a június elsején kezdődött tanársztrájk. A demonstráció részeként a tüntetők elfoglalták a belvárosi utcákat, felverték sátraikat, és addig nem tágítanak, amíg érvényt nem szereznek követeléseiknek – a béremelés, a kedvező munkafeltételek megteremtése és az oktatásügyi reform egyes elemeinek eltörlése mellett a korábbi állami nyugdíjrendszer visszaállítását kívánják. A kormány lépéskényszerbe került, mivel a tanárok utcafoglalása bénítja a forgalmat, nem mellesleg a hatóságok addig nem nyitják meg a város főterén felépített szurkolói zónát, amíg a tiltakozás véget nem ér.
Probléma tehát akad még kismillió, amit meg kellene valahogyan oldani a világbajnokság rajtjáig, de ez rengeteg embert látszólag hidegen hagy. Az utcákat járva szembetűnő, milyen lelkesedéssel várják a tornát. Napokkal a Mexikó–Dél-Afrika nyitó mérkőzés előtt rengetegen bújtak a válogatott csodaszép zöld mezébe, amelyen ősi mezoamerikai motívumok köszönnek vissza. A belvárosban, amerre csak a szem ellát, utcai árusok igyekeznek túladni a nemzeti csapat szerelésén. Tukmálásra semmi szükség, rengetegen vásárolnak tőlük. A nyilvánvaló hamisítványokért mintegy 150–450 pesót (átszámítva 2650-től 8000 forintot) kérnek el a minőség függvényében, eredetire csak az igazán tehetőseknek futja – a bolti áruk háromezer peso (nagyjából 53 ezer forint) egy olyan országban, ahol az átlagkereset 2025-ben körülbelül 15 ezer peso (265 ezer forint) volt.
A város egyik legforgalmasabb sugárútjának számító Avenida de la Reforma is tele emberekkel. A legtöbben természetesen válogatott mezben érkeztek, az apropót pedig egy Guinness-rekordkísérlet adta: a résztvevőknek 2.1 kilométer hosszan kellett volna egyszerre végrehajtaniuk a híres mexikói hullámot. Noha becslések szerint harminchatezren gyűltek össze, arról egyelőre nincs hivatalos információ, hogy új csúcs született volna. Az esemény a kimeneteltől függetlenül kiváló hangulatot teremtett, és ízelítőt adott abból, milyen légkör várható a világbajnokság alatt. A kísérlet végeztével sokan táncra perdültek, énekeltek vagy zenéltek, mások pedig a hagyományos népviseletbe öltözött résztvevőkkel fényképezkedtek. A lényeg szemmel láthatóan nem a rekorddöntés volt, hanem a közös élmény – amelynek az volt a legmeghatóbb pillanata, amikor az 1971-es, Mexikóvárosban rendezett női labdarúgó-világbajnokság ezüstérmeseit köszöntötték.
Nem messze innen, a Palacio de Bellas Artes, avagy a Szépművészeti Palota előtti téren százával gyűltek össze főként fiatalok, hogy szenvedélyüknek hódolva újabb kincseket találjanak Panini-albumukhoz. Lenyűgöző látványt nyújtott, ahogy az impozáns épület előtti placc néhány órára hatalmas cserebörzévé alakult. Voltak, akik eladásra kínálták ritkább darabjaikat, mások kisebb csoportokba verődve, a földön ülve cserélgették matricáikat.
Néhány sarokkal arrébb már a labda is előkerült. Egy forgalmas közlekedési csomópontnak számító terén fiatalok tucatjai futballoztak, legtöbbjük zsonglőrmutatványokkal szórakoztatva a járókelőket némi apró reményében. Bár a rögtönzött produkcióért kevesen jutalmazták őket elismerő biccentésnél többel, az arcukról nem lehetett letörölni a mosolyt.
Az első napok után az az érzésünk: Mexikó már megkezdte a maga világbajnokságát, a helyiek derűjét pedig aligha befolyásolja jelentősen, mi történik a pályán.
A szurkolói várakozásokat fokozhatja Mexikóban, hogy a világbajnokságra hangoló válogatott utolsó, Szerbia elleni felkészülési mérkőzésén 5–1-es győzelmet aratott. A Tolucában telt ház előtt rendezett találkozón a helyi tudósítók szerint olyan jól muzsikált a házigazda, hogy az egyébként erős ellenfél teljesen összezavarodott, és két két öngólt is szerzett. A La Razón fölényes és reménykeltő győzelemként aposztrofálta a négygólos sikert, a TUDN „trikolórgáláról” írt, míg a Reuters tudósítója szerint Mexikó stílusosan zárta le világbajnoki felkészülését. Az ötcsillagos búcsúelőadás (csak hogy a beIN SPORTS-ot is idézzük) növelheti Javier Aguirre szövetségi kapitány legénységének önbizalmát – amely ha úgy játszik, mint ebben az évben az előkészület során, jó eséllyel végezhet Dél-Afrika, Dél-Korea és Csehország előtt az A-csoport élén.  |
 A világbajnokság rajtja előtt néhány héttel is akadtak hiányosságok a legendás Azteca Stadion – hivatalos nevén Estadio Banorte – felújítása körül. A mexikói sajtóban és a szurkolói fórumokon egyaránt visszatérő téma, hogy egyes munkálatok még nem fejeződtek be, miközben a létesítménynek június 11-én már a Mexikó–Dél-Afrika nyitó mérkőzésnek kell otthont adnia. |
