Repültek az esernyők és a sörök – így élte meg Mexikóváros a válogatott Dél-Korea elleni győzelmét és a továbbjutást

Érdekes módon Guadalajarában nem a Mexikó–Dél-Korea mérkőzésnek otthont adó stadion környékén volt a legnagyobb tömeg, hanem a városközpontban rendezett Fan Festen, azaz a szurkolói fesztiválon. Már a délelőtti órákban hosszú sorok kígyóztak a beléptetőpontoknál, a tizenhétezer fő befogadására alkalmas szurkolói zóna jóval a kezdés előtt, délután egy órakor megtelt. Akinek nem jutott hely, az sem maradt le az élményről: a történelmi belváros utcái és terei spontán átalakultak, óriáskivetítők, utcai zenészek és rögtönzött futballmeccsek teremtették meg a világbajnoki hangulatot. A helyszíni fotók alapján a város gyakorlatilag zöldbe öltözött – az ESTO hasábjain az egyik mexikói kolléga találóan fogalmazott, amikor azt írta, a vb idején a nemzeti csapat meze már nem pusztán szurkolói kellék, hanem öltözködési szabály.

A guadalajarai képek azért voltak különösen ismerősek számomra, mert ugyanezt a hangulatot tapasztaltam több száz kilométerrel arrébb, Mexikóvárosban. Bár a mérkőzést nem itt rendezték, a Coyoacán-negyedben található, Barrio Mundialista nevet viselő nem hivatalos Fan Festen ugyanaz a várakozás és feszültséggel keveredő ünnepi hangulat jellemezte a tömeget. Noha helyi idő szerint 19 órakor kezdődött a találkozó, már ebédidőben sok százan tartottak terepszemlét a szurkolói központban.

A szervezők kitettek magukért. A helyszínen öt óriáskivetítőt helyeztek el, ráadásul az egyik egy viszonylag nagy befogadóképességű sátorban kapott helyet. Hogy ne maradjon senki sem étlen-szomjan, tucatnyi street foodos kitelepülés kapott engedélyt. A fogyasztás garantálva volt, az árak ugyanis sokkal kedvezőbbek voltak, mint az Azték Stadionban: míg az ikonikus arénában 310 pesót kértek el egy korsó sörért, itt 70-et. Forintra átszámítva: 5500 helyett csak 1250-et kellett fizetni. Az ételeket is pénztárcakímélően árazták, mivel három (egyébként jó minőségű) tacóért és egy üdítőért mindössze száz pesót, azaz 1800 forintot kértek el. A szívélyes vendéglátók az ellenfél fanatikusaira is gondoltak: egy dél-koreai standot is felállítottak, igaz, nem volt nagy sikere, mindenki inkább a hazaira utazott. Az egyik legnagyobb üdítőital-forgalmazó márka óriásit húzott azzal, hogy ingyen osztogatott terméklogóval ellátott köpenyt, amely úgy-ahogy védett a víz ellen – ennek később nagy jelentősége lett.

Egy órával a meccs előtt már nehéz volt igazán jó pozíciót találni az óriáskivetítők előtt. A fesztiválsátor addigra csordultig megtelt, a szervezők lezárták a bejáratot, így a későn érkezőknek be kellett érniük azzal, hogy távolról hallgatták, amint egy Costa Rica-i ska-reggae zenekar igyekszik még inkább fokozni a hangulatot. A két kivetítő között lévő díszes pavilonba sem tehette be a lábát senki: azt teljes egészében birtokba vette egy különös installáció, amelyben különböző válogatottak mezeibe öltöztetett halottak napi figurák vívtak egymással futballmérkőzést.

Nem sokkal később már a mexikói és a dél-koreai játékosok is felsorakoztak a kezdéshez. A himnuszok idején azonnal érezni lehetett, hogy a jelenlévők számára ez a mérkőzés többet jelent egyszerű csoportmeccsnél. A tereket ellepő zöld mezes szurkolók – fiatalok és idősek egyaránt – teljes átéléssel énekelték a hazaszeretetről, a harci dicsőségről és a függetlenség védelméről szóló nemzeti dalt. A környezetemben mindenki teljes odaadással, a pályán történtekkel összhangban buzdította válogatottját. Időről időre régi mexikói dalok csendültek fel, amelyeket százak énekeltek egyszerre. A közösségi élményt erősítette az is, hogy a szurkolók nemcsak a pályára figyeltek, hanem egymásra is: helyet csináltak a későn érkezőknek, segítettek a gyerekes családoknak.

Arról is megbizonyosodhattam, hogy a mexikói drukkerek sincsenek oda a félidők közepén kötelezően elrendelt ivószünetekért. Bár a FIFA hivatalos érvelése szerint az intézkedés kizárólag a játékosok egészségének védelmét szolgálja, a helyiek inkább a reklámok hirdetésének lehetőségét látják benne. Amikor az első félidő közepén Gustavo Tejera játékvezető megszakította a játékot, a közönség egyszerre tört ki hangos pfujolásban. A reklámblokk technikai malőrt is okozott a közvetítésben, utána szemcsésebb lett a kép, ami sokak rosszallását váltotta ki. Érthető módon ennél is nagyobb elégedetlenséget szült, hogy az addigi mexikói mezőnyfölény odalett, a labdával alig találkozó Dél-Korea átvette a kezdeményezést és egyre többet veszélyeztetett.

A vészjósló viharfelhők átvitt értelemben és szó szerint is egyre csak gyűltek a félidő végéhez közeledve, de míg a dél-koreaiaknak nem sikerült betalálniuk, az ég leszakadt. A fél óráig tartó heves esőzés és a nem is olyan messzi távolban látott villámlás ellenére az emberek tapodtat sem moccantak, a pocsék időjárással dacolva kitartottak a meccsnézés mellett. Az előrelátóbbak esernyővel próbáltak védekezni, hogy ne ázzanak el (lehetetlen küldetés volt), mások pedig a már említett repiköpenyekkel terítették be a fejüket.

Ilyen körülmények közepette szerezte meg a vezetést Mexikó egy potya góllal: Luis Romo volt jókor jó helyen, kihasználta, hogy elé került a kapus Kim Szung Gju kezéből kipattanó labda. Az emberek csaknem kiugrottak a bőrükből, egyesek még az esernyőjüket is elhajították, a sörüket pedig csomóan. A folytatásban már szinte senkit sem érdekelt, hogy némi szünet után ismét zuhogni kezdett, a legtöbben énekeltek, támadásvezetéskor oléztak, ha pedig az ellenfél rohamozott, jajveszékeltek. 

A lefújás pillanatában pedig örömmámorban úsztak: az emberek ujjongtak, a poharak repültek, és az egyik furcsa masinából szappanszerűség árasztotta el az óriáskivetítő előtti placcot.

Győzelmével Mexikó biztossá tette az első helyét és továbbjutását az A-csoportban, így az is eldőlt, hogy június 30-án az Azték Stadionban játszhatja a nyolcaddöntőbe jutásért rendezendő párharcát – ki tudja, ha a válogatott a kieséses szakaszban is folytatja a menetelést, talán rövid időre összeránthatja a gondoktól sújtott társadalmat.

VILÁGBAJNOKSÁG, EGYESÜLT ÁLLAMOK, KANADA, MEXIKÓ
CSOPORTKÖR, 2. FORDULÓ
A-CSOPORT
Mexikó–Dél-Korea 1–0 (0–0)
Guadalajara, Akron Stadion. Vezeti: G. Tejera (uruguayi)
MEXIKÓ: Rangel – J. Sánchez, E. Álvarez, J. Vásquez, Gallardo – Lira, B. Gutiérrez (Pineda, 71.), Romo (O. Vargas, 71.) – Alvarado (Reyes, 80.), Quinones (Huerta Valera, 84.) – R. Jiménez (Giménez, 80.). Szövetségi kapitány: Javier Aguirre 
DÉL-KOREA: Kim Szung Gju – Li Han Bom, Kim Min Dzse, Li Ki Hjuk – Szol Jung Vu (Jang Hjun Dzsun, 71.), Hvang In Bom, Pek Szung Ho (Cso Ku Szung, 77.), Kim Mun Hvan (Om Dzsi Szung, 71.) – Li Kang In, Li Dzse Szung (Hvang Hi Csan, 71.) – Szon Hung Min (O Hjon Gju, 57.). Szövetségi kapitány: Hong Mjung Bo
Gólszerző: Romo (50.)