– Igazi macska-egér harcot láthattunk önöktől. Nézegették egymást a vízen, indítgattak, olyan volt az egész, mint egy tapogatózó játék.
– Pontosan, ilyenre is számítottam. Az elején elmentünk Pimentával, s bár a végén picivel előbb ért be a célba, ez egyáltalán nem zavart engem. Ennél több erőt nem akartam beleadni, mert akkor szombaton, a döntőben már jobban megérezné az alkarom, a húzóizmok a nagyobb terhelést. Szóval pont jó, hogy ez így jött ki.
– Ilyenkor mennyit rejtegetnek a valós tudásukból?
– Hát, szerintem jobb esetben tíz százalék benne marad az emberben. Úgy láttam, mindketten tartalékoltunk, de a döntőben majd kiderül, hogy ki mennyit.
– Pimenta a legfőbb rivális, vagy a másik futam győztesével, a cseh Dostallal is számolni kell?
– Az előző versenyek tapasztalatai alapján ők ketten lesznek a legkeményebb ellenfeleim.
– Egy világbajnoki döntő előtt mennyiben más az esti rutinja?
– Ilyen későn nem szokott lenni középfutamom, így igyekszem gyorsan hazamenni. Vacsora, pihenés vár rám, olvasok kicsit, televíziót biztosan nem nézek, és nem is mobilozom majd, mert így talán mélyebben tudok aludni, ami nagyon fontos a regeneráció szempontjából.
– A haza a magyar csapatszállást vagy az algyői otthonát jelenti?
– Most hazamegyek, a saját ágyamban fogok aludni, és édesanyám főztjét eszem. Ez nagyon fontos nekem, s tudom, hogy rengeteget fog szombaton számítani.