Ha Bene Ferenc a hosszabbításban belövi… – íme, az 1964-es Európa-bajnokság legjobb mérkőzése!

HOGY JÖTT LÉTRE A RANDEVÚ? 

Tizenhétről harmincra nőtt a nevező országok száma a még mindig Európai Nemzetek Kupája néven futó sorozatban, így a négycsapatos tornára kijutásért már három fordulót kellett sikerrel venni. A magyar válogatott előbb átlépett Walesen (3:1, 1:1), nagy harcban legyőzte az NDK-t (2:1, 3:3), a negyeddöntőben pedig a franciákat verte oda-vissza (3:1, 2:1). A spanyolok 7:3-as összesítéssel léptek túl Románián (6:0, 1:3), a tulajdonképpeni nyolcaddöntőben Észak-Írországot múlták felül váratlanul nehezen (1:1, 1:0), a kijutásért pedig Írországot váratlanul simán (5:1, 2:0). Majd a négyes döntőben elvállalták a házigazda szerepkörét, amihez persze vállalniuk kellett azt is, hogy a szintén kijutó szovjet válogatottat is pályára engedik lépni, nem úgy, mint négy évvel korábban, amikor inkább játék nélkül odaadták a negyeddöntőt a szovjeteknek, de Franco tábornok nem tűrhette, hogy a vörösök betegyék a lábukat az országba.

KINEK ÁLLT A ZÁSZLÓ?

A Népsport felvezetőjében Tichy Lajos így válaszolt: „Nagyon érdekes, és feltétlenül háromesélyes lesz a madridi magyar–szovjet mérkőzés.”   Az újságíró közbevágott: „Már úgy gondolja persze, hogy a magyar–spanyol mérkőzés.”          

„Úgy gondolom, ahogy mondtam – tiltakozik Tichy Lajos. – Hiszen az én fejem már a döntőn jár, mert meggyőződésem, hogy a szerdai mérkőzéseket a magyar és a szovjet válogatott nyeri.”   És még csak nem is lehetett nagyképűséggel vádolni azok után, hogy a negyeddöntőben 5:2-es összesítéssel vertük ki a franciákat. A világsajtóban is kevesen adtak esélyt a hazai pályán játszó spanyoloknak.

KIK VOLTAK A SZTÁROK? 

A spanyoloknál egyértelműen Luis Suárez volt a legnagyobb spíler, aki négy évvel korábban még a Barcelona játékosaként lett aranylabdás, ám abban az évben már az Internazionale csatáraként nyert BEK-et. De nagy név volt a Real Madrid jobbszélsője, Amancio Amaro vagy korábban a királyiaknál is megforduló, de legendává a Barcelonában váló Jesús María Pereda is. Nálunk hátul Mészöly Kálmánra, elöl Albert Flóriánra épült a csapat, és még úgy is bivalyerős csatársorunk volt, hogy sérülés miatt Sándor Károly és Göröcs János, betegség miatt pedig Rákosi Gyula kimaradt. Tichy Lajos a 71. mérkőzését játszotta címeres mezben – akkor még nem sejtette, hogy az utolsó tétmeccsét…

MIT HÚZTAK AZ EDZŐK? 

Ez már a 4–2–4-es felállás aranykorszaka volt, de meglepett, sőt megdöbbentett mindenkit, hogy Baróti Lajos szövetségi kapitány a középpályára Nagy István mellé az újonc Komora Imrét állította a csapatba, ráadásul az ő feladata volt a spanyol balszélső, Luis Suárez semlegesítése – ami finoman szólva sem sikerült a 24 éves játékosnak.

MI VOLT A DRAMATÚRGIA? 

Kellemetlen meglepetésünkre az első perctől kezdve a spanyolok támadtak többet és veszélyesebben, a magyar csapat a 24. percben jutott először gólhelyzetbe. Amikor kiegyenlítetté vált a játék, akkor jött a spanyol gól: Luis Suárez jobbról középre adott labdáját Jesús María Pereda fejelte hat méterről nagy erővel a bal felső sarokba. Amikor viszont elkezdett enyhülni a forróság, a magyar csapat átvette az irányítást, az utolsó 30 percben beszorította a kapuja elé a házigazdát, és a 84. percben ki is egyenlített Bene Ferenc, aki a José Ángel Iribar kapus kezéből kipottyanó labdát kotorta közelről a kapuba. Az újpesti középcsatár lett tehát az Eb-döntők első magyar gólszerzője, és a hosszabbításban még nagyobb hős válhatott volna belőle – ha nem rontja el nagyobbnál nagyobb helyzeteit. Az akkor 20 éves csatár – aki az év őszén olimpiai bajnok és gólkirály lett Tokióban – háromszor állt szemben Iribarral, de mindannyiszor a kapus győzött. Ellenben a 113. percben Amancio Amaro nem hibázta el a saját lehetőségét, az ötösről a kapu bal oldalába lőtt, a Santiago Bernabéu Stadion pedig ünnepelhette egyik legnagyobb kedvencét. Igaz, a gól igencsak kétes szituációban született, mert Nagy István görcsöt kapva feküdt a magyar térfél közepén, kiment a labda az alapvonalon, társai odasiettek hozzá, de a játékvezető jelezte, hogy el kell végezni a szögletet, még vissza sem ért minden magyar játékos, a labda már a hálóban volt, Spanyolország pedig a döntőben…

MITŐL VÁLT LEGENDÁSSÁ? 

Mi a mára hivatalosan elfogadott 75 ezres nézőszámot írtuk be a jegyzőkönyvbe, de nagy ebben az ellentmondás, sok forrás szerint 120 ezren voltak a madridi Santiago Bernabéu Stadionban. Balzsamos mediterrán nyáreste, százezres tomboló közönség, hosszabbításos dráma az Eb-döntőbe jutásért – mi kellett volna még a teljességhez? Csak egy magyar győzelem…

MIT ÍRT A SAJTÓ? 

Mai ésszel felfoghatatlan bírálatözön zúdult a magyar csapatra a kiesés miatt, a sportsajtó és a közvélemény nem tudta elfogadni, hogy a válogatott miként szalaszthatta el ezt a kiváló lehetőséget a döntőbe jutásra egy „nem is teljesen összekovácsolódott” spanyol csapat ellen. „     Támadósorunk rossz formában, enerváltan futballozott. Két kulcsjátékosunk, a spanyol sajtótól agyonreklámozott Albert Flórián és Tichy Lajos vajmi keveset árult el a képességeiből”      – írta a Népsport, amely azt, hogy ezek után a dánok elleni bronzmeccset megnyerte és éremmel tért haza az együttes, szinte említésre sem méltatta. Tichy Lajos már csak a hét évvel későbbi búcsúmeccsére húzhatott címeres dresszt, de Baróti kapitánynak is kis híján az állásába került a bronzérem – mindmáig egyetlen Eb-érmünk.

TUDTA? 

Francisco Franco tábornoknak egyszer is bőven elég volt látnia a Barcelonában futballozó Jesús María Pereda gólját, ezért az utasítására a spanyol sporthíradó összefoglalójában Pereda gólját nem mutatták meg, helyette a madridi Amancio Amaro örömét vágták be.

VOLT-E VISSZAVÁGÓ? 

Nagy tornán azóta sem találkozott a két válogatott egymással, barátságos meccsen pedig 1981-ig kellett várni, hogy apró revansot vegyünk az Eb-elődöntőért, akkor Valenciában 3–0-ra győztünk Kiss László, Bodonyi Béla és Nyilasi Tibor góljával, a szövetségi kapitány pedig Mészöly Kálmán volt, aki az 1964-es meccsen pályán volt a spanyolok ellen.

A MÉRKŐZÉS JÁTÉKOSA: LUIS SUÁREZ (SPANYOLORSZÁG)

Az aranylabdás csillag könyörtelenül kihasználta, hogy újonc játékost állítottak rá Komora Imre személyében, lubickolt egész mérkőzésen. Az első gól előtt ő adta a gólpasszt, tökéletesen ívelte jobbról a labdát a berobbanó Jesús María Pereda fejére.

 (A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. március 2-i lapszámában jelent meg.)