„Álmodtam egy világot magamnak” – interjú Esküdt Judittal

– Miként látta: érződik a globális felmelegedés az osztrák síterepeken?
– Mi nem tapasztaltuk, tökéletes pálya várt Stájerországban, azt persze nem tudom, ebben mekkora szerepe volt a hóágyúzásnak. Négy évig éltünk Bécsben, akkor találtunk rá egy kedves szomszédunk ajánlására a gyerekbarát muraui síterepre. Lili lányunk öt esztendeje, háromévesen ott állt először sílécre, nagyon megszerette az edzőjét, ezért térünk vissza évről évre.

– Melyikük a jobb síelő?
– Mostanság már csak utóvédként „üldözöm” őt. Félelemérzet nélkül csúszik a havon, aminek örülök, ugyanakkor a többiek mozgására a lejtőn még kevésbé figyel. Idén volt az első olyan évünk, amikor az édesapjával hármasban nagyjából azonos tempóban tudtunk siklani. A síelés kezdetben nem volt a szenvedélyem, de ma már imádom, ráadásul remekül összekovácsolja a családunkat.

– Pécsi lányként a Mecsekben tanult meg síelni?
– A férjem gyerekkora óta síel, én viszont csak gimnazistaként csatoltam fel a léceket. A sport szeretetét apukám ültette el bennem. Imádja a labdajátékokat, nagyon sokszor néztünk együtt meccseket. Máig mindennap olvassa a Nemzeti Sportot, mégpedig a nyomtatott változatot, mert neki a papírújság az igazi. Jártam korcsolyázni, teniszezni, dzsesszbalettre, kipróbáltam csapatsportokat, aminek jó hasznát veszem az életben; a közösséghez tartozás tartást ad, kitartásra nevel, megtanít respektálni másokat és a csapatmunkát. Gyerekként a nagy szerelem a fitnesz volt, köszönhetően Béres Alexandra világ- és Európa-bajnoki sikerének is.

– Időben a kilencvenes évek közepén járunk.
– Akkoriban a megtakarított pénzemet könyvekre és sportújságokra, többek között a California Fitness magazinra költöttem. Tizenhárom évesen jutottam el az első nagyobb külföldi utamra az iskolával. Amíg a diáktársaim a ruhaboltokat járták, én súlyzókészletet, aerobik és fitnesz VHS-kazettákat hoztam haza.

– Ha már a könyveket említette: miért Jules Verne a kedvence?
– Nálunk szokás volt – s így van ez manapság is –, hogy születésnapomra könyvet kapok ajándékba. Tízéves voltam, amikor kézbe vehettem a 80 nap alatt a Föld körül című regényt, s azt elolvasva én is álmodtam egy világot magamnak. Elkezdtem gyűjteni az atlaszokat, képzeletben bebarangoltam a bolygót, s azt tervezgettem, egyszer a valóságban is megteszem. Erre sokat kellett várnom, viszont az adódó lehetőségeket addig is igyekeztem megragadni. Diákkonferencián, expón – például 2000-ben Hannoverben – képviseltem Magyarországot, voltam bébiszitter Olaszországban, tolmácsoltam Ausztriában. Ezeket a munkákat azért vállaltam el, hogy saját magam finanszírozhassam a tanulmányaimat.

– A kalandozás része volt, hogy az Egyesült Államokban érettségizzen?
– Ott is, mert aztán maturáltam itthon is. Washington államban, Seattle mellett jártam ki a negyediket. Itthon végig kitűnő tanuló voltam – a barátnőm „Pedálkának” hívott –, de nagyon szerettem volna külföldön érettségizni. Erre cserediákként volt is lehetőség, csak éppen lekéstem a határidőt, ám ilyen apróság nem szokott megállítani. Elmentem interjúzni, és sikerrel jártam; persze némi szerencsém is volt, mert közben valaki visszalépett, s így megüresedett egy hely. Nagyon más világba csöppentem, mint amit elképzeltem. Amerikában az itthonitól eltérő a tanrend, napról napra ugyanazokat a tárgyakat tanultuk fél éven át; fakultatíve a sportot és a művészetet választottam. Mindennap aerobikedző foglalkozott a kis csapatunkkal, és a sport sokat segített, hogy integrálódjak, a közösség igazi tagja legyek. Nem elégedtem meg az edzésekkel, a magazinokból füzetbe ragasztottam a témába vágó cikkeket; a mai napig megvan a gyűjteményem.

– Miképpen köszönt vissza a valóságban a 80 nap alatt a Föld körül élménye?
– Eltelt húsz év, s a 30. születésnapomra kaptam egy szép antikváriumi kötetet, benne egy kis cetlivel, anyu és apa aláírásával, az alábbi szöveggel: „Ne add fel az álmaidat!” Jó munkám volt, bankban dolgoztam, de elgondolkodtam, hogy tényleg: tulajdonképpen mire is várok? Akkor mentem férjhez, az esküvőnkre meghívott nyolcvan vendég jelentős része külföldi volt, s mi mindenkitől azt kértük: nászajándékként az utazásunkban segítsenek. Engedjék meg, hogy náluk aludjunk, adjanak tanácsot, mi mindent érdemes megnézni. Így vágtunk neki hátizsákosan a világnak. Azt szokták mondani, akik ilyen több hónapos útnak nekiindulnak, vagy elválnak, vagy életre szólóan összekovácsolódnak – a mi esetünkben az utóbbi történt. Sportteljesítménynek sem volt akármilyen kaland, a sok gyaloglástól szó szerint levált a sportcipőm talpa.

– A világjárás mellett még milyen bakancslistás vágya volt?
– A magyar oktatás kiváló, de szerettem volna nemzetközi hírű üzleti iskolában is tanulni. Tizenkilenc éves voltam, Milánóban bébiszitterkedtem, amikor az egyik szabadnapomon elsétáltam az SDA Bocconi campusa mellett. Hazaérve rákerestem, milyen intézményről van szó. Mondtam a szüleimnek: egyszer ide szeretnék majd beiratkozni. A jelentkezést azonban elég sokáig elhúztam. Már harminc pluszos voltam, Bécsben éltünk, megszületett a kislányunk. Karácsonyra a férjemtől öt A4-es lapot kaptam, amelyekre különböző, a jövőnket érintő lehetséges forgatókönyveket írt fel: például lehetnék sportedző, vagy múzeumrajongóként tárlatvezető. Elmentünk az újévi koncertre, hazafelé a metrón azt mondtam a páromnak: a papírokon nem szerepel ez a szcenárió, de én beadom a jelentkezésemet az SDA Bocconira. Ennyit felelt: jaj, de jó, végre! Felvettek, ám a pandémia miatt csupán tíztagú lehetett az osztályunk, én voltam az egyetlen kelet-európai. A világ neves felső vezetőitől tanulhattunk, s olyan műhelyekbe jutottunk el, mint a Cartier, a Gucci, a Bulgari, a Valentino, a Dior, a Panerai, vagy hogy sportos céget is említsek, a Ducatival esettanulmányként foglalkoztunk.

– Hányféle szakmai végzettsége van?
– Közgazdászdiplomát szereztem, az SDA Bocconi mellett elvégeztem egy kortárs művészeti kurzust, docenstanfolyamot a Szépművészeti Múzeumban, valamint Firenzében a Polimoda divatiskolát.

– Miért volt fontos még egy sportedzői diploma is?
– Ez is aputól indult, ő javasolta, hogy álljak több lábon. Közgazdásznak lenni szép hivatás, mondta, de amennyiben bármi történik, szerencsés, ha van hová visszavonulni, amennyiben van más végzettségem is. Mivel nagyon szeretem a sportot, miért ne lehetne sporttal kapcsolatos a másik végzettségem?! Szerencsém volt, éppen indult a Fitness Akadémián sportedzői, aerobikszakági képzés. Hét közben, a banki munka után tréningre jártam, hétvégente zajlott az egész napos elméleti és gyakorlati oktatás. Aligha én voltam a legtehetségesebb jelölt, de a szorgalmamnak köszönhetően a végzősök közül engem választottak meg az év edzőjének.

– Hasznosította már a tudását?
– Az oktatás során kötelező volt órákat tartani. Azóta beleszerettem a piláteszbe, a terveim között szerepel, hogy piláteszórákat adjak, de egyelőre az időmbe nem fér bele. A Four Seasons Gresham Palace PR- és kommunikációs igazgatójaként dolgozom harmadik éve; igazi csoda, hogy ez a gyönyörű palota a munkahelyem. Ez idő alatt számos sikerben volt részem közösen a csapatommal. Hogy csak egyet említsek: szállodánk tavaly bekerült a világ hetvenöt legjobb hotele közé. Ezen a listán mindössze huszonöt európai szálloda szerepel, s mi vagyunk az egyetlen magyar. Mindemellett tanítok a Corvinus Egyetemen, pr-marketing órát tartok nemzetközi hallgatóknak, de feltett szándékom, hogy két-három éven belül elkezdem az edzősködést is.

– Nemcsak az év edzője díjat hozta el, 2024-ben a Four Seasonsnél ön lett az év menedzsere.
– Egyáltalán nem számítottam rá, nagyon boldoggá tett, kollégáktól elismerést kapni mindig büszkeség. Ez a kitüntetés a csapatom munkáját is dicséri, és a vezetőségünk bizalmának eredménye, amely hagy minket szárnyalni. Olyan kiválóságokkal működhetünk együtt, mint a világhírű modell, Palvin Barbara, a sakkikon Polgár Judit, de említhetem a Hungaroringet is. A palotában van egy gyönyörű sakktábla, a vendégeink nagyon szeretnek játszani rajta. Bárunk nyitó, első koktélmenüjében szerepelt a kifejezetten sakktémára készült Kings and Queens ital is.
– Köztudott, hogy a Gresham-palota történetében a művészetek a kezdetek óta központi szerepet játszanak. Beilleszthető a sport is egy luxusszálloda profiljába?
––A XIX. század elején működött a Gresham-kör, amelynek műalkotásai a Nemzeti Múzeumban láthatók. Mi próbáljuk a Gresham-kört modern köntösben újraértelmezni, ennek egyik eleme a már említett együttműködésünk például Polgár Judittal, aki tavaly a budapesti sakkolimpia idején nálunk tartott mesterkurzust.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2025. február 22-i lapszámában jelent meg.)