A bányászok új reménye – portré a visszavonult világbajnokról, Lukas Podolskiról
A németek és lengyelek által vegyesen lakott Zabrze városa a két világháború között még Hindenburg néven Németországhoz tartozott. A második világégést követően a sziléziai bányászváros Lengyelország része lett, 1948 decemberében alakult meg a kisebb helyi csapatokból a bányászok sportegyesülete, a Górnik Zabrze.
A futballcsapat 1955-ben jutott fel először az első osztályba, két évvel később már bajnok lett Opata Zoltán irányításával. A magyar edzők fontos szerepet vállaltak abban, hogy a Górnik a hatvanas évekre nemcsak Lengyelország, hanem az egész keleti régió egyik legjobbjává fejlődött, 1958 és 1972 között folyamatosan a dobogón zárt, miközben Steiner János, Farsang Ferenc, Szusza Ferenc, Kalocsay Géza és Szücs Gyula eltöltött hosszabb-rövidebb időt a kispadján.
 Született: 1985. június 4., |
Kalocsay irányításával 1968-ban a Bajnokcsapatok Európa-kupájában a negyeddöntőig menetelt, két évvel később a Kupagyőztesek Európa-kupájában döntőbe jutott (az AS Roma elleni elődöntő végén pénzfeldobással ment tovább), ám ott a Manchester Citytől kikapott. Abban az időben olyan kiváló játékosok futballoztak, mint a védő Jerzy Gorgon, a középpályás Zygfryd Szoltysik, valamint a csatár Ernest Pohl (a mai stadion névadója) és Wlodzimierz Lubanski, aki négyszer lett gólkirály a hatvanas évek második felében.
13 év szünet után, 1985 és 1988 között sorozatban négyszer lett bajnok a Zabrze, összességében 14 sikerrel hosszú ideig rekordernek számított Lengyelországban. A kilencvenes évek első felében még egy-egy ezüst- és bronzérem összejött az Ekstraklasában, azt követően elmaradoztak a kimagasló eredmények. Az új évezred hajnalán anyagi gondok jelentkeztek a bányászvárosban, a csapat a kiesés ellen harcolt, és hiába rakta magát rendbe anyagilag, 2009-ben kiesett.
A régi, lepusztult sporttelep fejlesztésének a 2010-es években álltak neki, 2016-ban már állt három új lelátó (a negyediket, a hosszanti tribünt jóval később bontották le, így hosszú ideig a félkész létesítményben szerepelt a csapat), amikor az egyesület fennállása során harmadszor búcsúzott a legmagasabb osztálytól.
A feljutás azonnal összejött, sőt a Górnik a visszatérést követően a negyedik helyen végzett a fiatal Marcin Brosz irányításával, így több mint húsz év után ismét nemzetközi kupában szerepelhetett. Ám az Európa-liga selejtezőjének második körében a trencséniek már túl nagy falatnak bizonyultak, ráadásul a következő idényben csak három fordulóval a vége előtt sikerült biztossá tenni a bennmaradást.
2021 nyarán több mint tízezer szurkoló gyűlt össze a zabrzei stadionban, amikor bemutatkozott az új igazolás: Lukas Podolski. A világbajnok csatár 1985-ben a közeli Gliwice városában született, kétéves korában onnan költözött a család Németországba, de gyerekként a Górniknak szurkolt, s nagymamájának tett ígéretét valóra váltva pályafutása utolsó fejezetét a bányászcsapat színeiben töltötte. Csatár helyett már inkább támadó középpályásként számítottak rá, szókimondó stílusából pedig karrierje utolsó éveiben sem vett vissza, ha kellett, a videobíró-rendszert osztotta ki, de bírálta a nagy rivális Piast Gliwice együttesét is. Sőt, még az is előfordult, hogy egy téli műfüves teremtornán lépett oda piros lapot érően az alsóbb osztályú csapat egyik fiatal játékosának.
Mindemellett Podolski a mentalitása mellett fontos gólokkal segítette a Górnikot, 2022. november 5-én a saját térfeléről vette be a Pogon Szczecin kapuját. Az egy-egy évre kötött szerződéseit rendre meghosszabbította. „A Górnik és ez a régió az otthonom. Innen származom, itt nőttem fel és itt fejezem majd be a pályafutásom. Nagyon nehéz döntés, de egy bizonyos ponton meg kell állni… Csak épp nem most” – nyilatkozta tavaly nyáron, amikor újabb idényre írt alá.
És milyen jól döntött! Hosszú idő után a Górnik a 2025–2026-os idényben a bajnoki címért küzdött, és amikor 2026. április 24-én őrületes mérkőzésen idegenben legyőzte a Jagiellonia Bialystokot, úgy tűnt, a bajnoki arany is összejöhet – miközben a kupában 2001 után először jutott a döntőbe az együttes, amelynek kispadján a csapat korábbi játékosa, a szlovák Michal Gasparík ül, aki régebben Dunaszerdahelyen is futballozott.
A kupában 1972 után először összejött az aranyérem, a Raków Czestochowa ellen 2–0-ra megnyert mérkőzésen Podolski csereként lépett pályára. Ekkor egyébként már a klub mögött álló gazdasági társaság kisebbségi tulajdonosa volt…
…idén május végén pedig az önkormányzatot mintegy négymillió zlotyért kivásárolva megszerezte a többséget. „Főnök, jó lesz” – ezzel a felirattal fogadták őt a Górnik szurkolói a csapat utolsó bajnoki meccsén, amely egyben Podolski labdarúgó-karrierjét is lezárta. A Radomiak Radom elleni 6–2-es győzelem aranyat ugyan nem ért, de az ezüstérem is Bajnokok Ligája-szereplést jelent, köszönhetően a lengyel futball utóbbi évekbeli fejlődésének.
„Forradalmat nem ígérek, csak nyugodt építkezést, örülök, hogy valami más lesz a névjegykártyámon mostantól. A klubnak anyagilag biztos lábakon kell állnia, nem szórjuk majd a pénzt. Az akadémiába is be kell fektetni, ennek eredményét nem holnap láthatjuk” – fogalmazott Podolski, aki a gyorséttermi bizniszbe már sikeresen betört, többek között Zabrzében is működtet egyet.
„A kebab jól megy, remélem, hasonlóan alakul a Górnik is” – tette hozzá a TVP Sportnak.
A zabrzeiek a Bajnokok Ligája selejtezőjében a Sturm Graz vagy a Fenerbahce együttesével találkoznak, ha sikerül a keret értékeit megőrizni, esetleg még erősíteni is, Podolski irányításával visszatérhet a régi idők sikerkorszaka a sziléziai bányászvárosba.
Alapítva: 1948. december 14.  |
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. június 6-i lapszámában jelent meg.)
„Főúri” vendégek a Puskás Arénában
