Egyszer már sporttörténelmet írt Dávid Kornél: első – és idáig utolsó – magyar kosárlabdázóként szerződést kapott az NBA-ben, s a Chicago Bulls, a Cleveland Cavaliers, a Toronto Raptors, valamint a Detroit Pistons színeiben bajnoki meccseken is pályára lépett az észak-amerikai profi bajnokságban. S most itt az újabb fejezet: Dávid Kornél az első magyar, aki hivatalosan is részese egy NBA-bajnoki címnek, mégpedig a Milwaukee Bucks első helyének nemzetközi játékosmegfigyelőként (international scout). A 127-szeres válogatott öröme persze akkor lenne felhőtlen, ha személyesen is részese lehetett volna a Bucks ünnepének. Terve szerint a Phoenix Suns elleni finálé negyedik meccsén már a helyszínen szurkolt volna, ám – példátlan módon – érvényes vízum és meghívólevél birtokában sem engedték felszállni Ferihegyen a gépre; a világjárvány miatt az Egyesült Államok továbbra is különleges engedélyekhez köti az európaiak beutazását.
A rendkívüli szigor miatt az elmúlt hetekben itthonról, az interneten kapcsolódott be – az e hét csütörtökön megtartott – játékosbörzét előkészítő munkába. A draft a csapatépítés egyik legfontosabb eseménye. Hogy melyik együttesnek kit sikerül kihalásznia a hatvanas listáról, akár évekre eldöntheti a franchise sorsát. A Bucks sportszakmai döntéseit előkészítő, nagyjából húsztagú teamjét (basketball operations) Dávid Kornél és a többi játékosmegfigyelő mellett a stratégák, valamint az analitikusok csapata alkotja.
Ahhoz, hogy valaki bekerülhessen ebbe az elit társaságba, alapfeltétel a jó kapcsolatrendszer. Ez Dávid Kornél esetében NBA-múltja okán adva volt, ám a kapcsolati tőke csupán a belépéshez elegendő: a szamárlétrát ő is végigjárta. A Cavaliersnél kezdett gyakornokoskodni 2008-ban, a clevelandi két év volt a tanulóideje. Innen került az idei döntő másik szereplőjéhez, a Phoenixhez, amelynél 2013-ig dolgozott. Ekkor a csapat gyenge szereplése miatt menesztették Lance Blanks sportigazgatót (general manager), a stábtagoknak pedig nem kínáltak új szerződést. A Milwaukee viszont állást ajánlott a magyar szakembernek, ami a korábbiakhoz képest visszalépésnek tűnt, hiszen a Sunsnál már magasabb polcon volt, a Bucks pedig abban az időben nem tartozott a liga elitjéhez. A hőskor – 1971-ben bajnok lett a csapat, 1974-ben döntőt vívott – csak távoli emlék volt. S bár a hullámvasutazás közben 2001-re megint összejött egy Ray Allen, Sam Cassell és Glenn Robinson nevével fémjelzett ütőképes társulat, amely a Keleti főcsoport döntőjéig menetelt, Dávid Kornél első milwaukee-i idényének végén, klubtörténeti mélypontként, a 67 vereség mellett 15 győzelem szerepelt a csapat statisztikáiban (ez volt amúgy Janisz Antetokounmpo újoncidénye az NBA-ben). Az unalmas középszerűség megtestesítője volt a franchise a korszerűtlen Bradley Centerrel, a városon kívülre szoruló edzőközpontjával; az említett 2013–2014-es idényben átlagban 13 487 néző látta a hazai meccseket a 19 ezres nézőterű Bradleyben. Talán ez lehetett az utolsó csepp a pohárban, hogy a franchise-t 29 éven át tulajdonló Herb Kohl döntsön: eladja a klubot. Igaz, a mil-waukee-i születésű milliárdos, aki demokrata színekben 14 éven át képviselte Wisconsint az Egyesült Államok szenátusában, csak azzal a feltétellel mondott le a csapatról, hogy a városban kell maradnia. S hogy a Buckshoz eltéphetetlen szálak kötik, bizonyítja: a klub új, belvárosi otthona, a Fiserv Forum felépítését 100 millió dollárral támogatta...
A Wes Edens, Marc Lasry és Jamie Dinan nevével fémjelzett befektetői csoport a csarnoképítéssel, az új edzőközpont létrehozásával Milwaukee városának arculatát is megváltoztatta: kiszolgálóegységek, közösségi terek is épültek a két létesítmény mellé. Mindez azonban a bajnoki cím másodszori elnyeréséhez természetesen édeskevés lett volna. A csapatot szinte a nulláról kellett feltámasztani, s ebben főszerep jutott az új tulajdonosok által átvett sportigazgatónak, John Hammondnak (ma már az Orlando Magicnél tölti be ugyanezt a pozíciót). Vele nem vettek zsákbamacskát: a 67 éves Hammond még 2010-ben elnyerte az év sportigazgatója címet.
„A csapatépítés komplikáltabb feladat, mint egy új épületet felhúzni – mondja Dávid Kornél. – A bajnoki címhez a versenyképesség megteremtésén át vezet az út. Hogy aztán a favoritok közül az adott idényben ki lesz a befutó, nagyban múlik a szerencsén is. Kellenek persze remek játékosok, felkészült edző, kiváló stratégia, de ez mind mit sem ér, ha sérülés miatt kulcsemberek dőlnek ki, az idény legfontosabb időszakára visszaesik a formájuk, netán belső viszályok miatt megszűnik a játékosok közti »kémia«. A Bucks ikonja, Janisz Antetokounmpo például az Atlanta elleni Keleti főcsoport-döntő negyedik meccsén hathetes kihagyást feltételező térdsérülést szenvedett. Óriási szerencsénk, hogy végül csak két mérkőzésről hiányzott. A csapatépítéshez reális szakmai vízió szükségeltetik: a döntéshozóknak tisztában kell lenniük a klub mozgásterével, s abból kell kihozniuk a lehető legtöbbet. Néha olyan áldozatot is vállalva, ami a kívülállóknak nem tűnik észszerűnek. Erre volt példa Jrue Holiday megszerzése. Ahhoz, hogy Janisz Antetokounmpo és Khris Middleton mellé az utolsó puzzle is a helyére kerülhessen, a klubvezetőség a jövőt is kockára tette, Holidayért ugyanis két első körös draftjogról is lemondott. Ma már tudjuk, tökéletes húzás volt, ám a játékoscsere pillanatában legfeljebb remélni lehetett, hogy az üzlet beváltja a hozzá fűzött reményeket. S hogy tényleg rizikót vállalt a vezetőség, azt igazolja, hogy a csapat teljesítménye a nagy hármas szerepeltetése ellenére visszaesett. A legutóbbi bajnokságot csak 46–26-os alapszakasz-mutatóval zárta – szemben az előző évad 56–17-es mérlegével –, s nem úgy nézett ki, hogy ebből bajnoki cím lehet. De megint jött a szerencsefaktor: amikor P. J. Tucker márciusban eljött Houstonból, a Bucksot választotta, mi pedig szakmailag és anyagilag is készen álltunk a fogadására. Vagy említhetném Pat Connaughton berobbanását, akit három éve, amikor a Portlandtől Milwaukee-ba került, a kutya sem ismerte, de nálunk szívós munkával felépítette magát, és az idei playoffban átlagban huszonnégy percet töltött a pályán.”
Az ötven év szünet után elnyert bajnoki cím a vezetőedző, Mike Budenholzer feje fölül is elkergette a felhőket. Az 51 éves tréner San Antonióban tanulta ki a szakmát, 17 évet töltött a Spursnél, mielőtt 2013-ban áthívták Atlantába. Két évvel később konferenciadöntőben járt a Hawksszal, abban az idényben ő lett az év edzője az NBA-ben. Három esztendeje költözött Milwaukee-ba, ahol bemutatkozásképpen főcsoportdöntőig jutott, ám a következő idényben „csak” konferencia-elődöntőre futotta a Buckstól. Kritikusai azzal támadták, hogy bizonyos szituációkban lassan reagál a történésekre. Az idei rájátszásban azonban megmutatta, hogy igenis rugalmas: képes a meccs alakulása, az ellenfél taktikája függvényében változtatni az eredeti stratégián, s nem mellesleg jó döntéseit a legjobb pillanatokban hozta meg.
Milwaukee egy ideig még ünnepel. A városban, ahol Green Bay közelsége okán idáig a Packers NFL-csapata volt a nagy kedvenc, újra kapósak a Bucks relikviái is. A mindent eldöntő hatodik meccs 65 ezer szurkolót csalogatott ki az utcai kivetítők elé. Az Antetokounmpo, Middleton, Holiday hármast hosszú távú szerződés köti a klubhoz; ez erős ütőkártya, és esélyt ad, hogy nem kell újabb fél évszázadot várni a következő fiesztára. A szabadügynökök piaca augusztus 3-án nyit, jó eséllyel onnan is lehet minőséget kiszemezgetni.
„Milwaukee korábban nem volt a sztárjátékosok célkeresztjében, olykor a nagyobb fizetés sem jelentett elegendő csáberőt. Bajnokesélyes alakulatként viszont akár kisebb pénzért is vonzó lehet azoknak, akik szeretnének bajnoki gyűrűvel az ujjukon visszavonulni” – tette hozzá Dávid Kornél.
Más kérdés, hogy az NBA-ben egyvalami nehezebb a bajnokságnyerésnél: a címvédés.
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. július 31-i lapszámában jelent meg.)