Férfi kosárlabda NB I: Kovács Péter nem szakad el a sportágtól

– Élvonalbeli pályafutását keretbe foglalta pécsi szerepléseivel. Szép a búcsú az újoncként elért hatodik helyezéssel?
– Úgy gondolom, igen – válaszolta a Nemzeti Sport érdeklődésére a 35 éves Kovács Péter, aki az NKA Universitas Pécs hátvédjeként fejezte be karrierjét. – Nagyszerű évadot futottunk újoncként, az előzetes célt, a bennmaradást eléggé túlteljesítettük, bejutottunk a rájátszásba, négy közé kerültünk a Magyar Kupában. Szép lezárása volt ez a karrieremnek.

– Nem akarta már megvárni az izgalmasnak ígérkező városi derbiket a PVSK-Veolia ellen?
– Biztosan nagyon izgalmasak lesznek, fantasztikus meccsek várhatóak, szurkolóként, nézőként ki is megyek rájuk, és visszajárok majd más mérkőzésekre is, de ez most így alakult. Most van itt az ideje a befejezésnek, a magánéletünk, a családi életünk úgy hozta, hazaköltözünk Bajára, emiatt hagyom abba a profi pályafutásomat.

– Ezek szerint nem a teste jelzett, hogy elég?
– Fizikailag rendben vagyok, nem volt semmilyen probléma. A feleségem és én is bajai vagyok, megbeszéltük, ha a kislányunk elkezdi az iskolát, hazatérünk, és most eljött az idő, szeptemberben lesz elsős.

– Két magyar bajnoki címet, három kupagyőzelmet szerzett a Szolnokkal, melyik volt a kedvence?
– Nagyon nehéz közülük egyet kiemelni, mindegyik győzelem fantasztikus élmény volt. Nagyon szerettem ott játszani, a csapatokat, amelyekben szerepeltem. Az utolsó, 2022-es kupagyőzelem azért igazán különleges, mert akkor csapatkapitány voltam, és az a legfrissebb emlék, de az összes többi is fontos és szép.

– A nemzeti együttessel a 2017-es Európa-bajnoki szereplés a csúcs. Azóta is emlegetjük, ahogyan a csehek ellen eltüntette az akkori NBA-sztárt, Tomás Satoranskyt…
– Karrierem egyik fénypontja volt az Eb, hogy sikerült kijutni és ott lehettem, hatalmas élmény, sosem felejtem el. Remek, hogy emlékeznek erre a jó meccsre az emberek, mindig nagy örömmel gondolok vissza rá, és amikor láttam Satoranskyt a tévében, ahogy az NBA-ben pattogtat, nagyszerű érzés töltött el, mert játszhattam ellene.

– Nem gondolja, hogy hiányzik a magyar válogatottból egy olyan megalkuvást nem tűrő hátvéd, mint ön?
– Nagyon jó a jelenlegi keret, kiváló játékosok alkotják, akik az elmúlt időszakban megmutatták a tudásukat, kijutottak a legutóbbi Európa-bajnokságra is, szép eredményeket értek el. Megfelelő az „utánpótlás”!

– Melyik szakembernek a leghálásabb azok közül, akikkel együtt dolgozott az elmúlt évtizedekben?
– Sok edzővel hozott össze a sors, több nevet is mondhatnék, Csirke Ferit elsőként, vele nagyon szerettem együtt dolgozni. A karrierem elején ő volt az első vezetőedzőm az élvonalban, stabil játékossá váltam a keze alatt, megkaptam tőle a perceket, nagyon sokat játszottam az edzősége alatt, és úgy hozta az élet, hogy vele is fejeztem be a pályafutásomat. Kitűnő szakember és ember, nagyon kedvelem, ahogyan Ivica Mavrenszkit is meg kell említenem, tőle is megkaptam a bizalmat, mindketten önbizalmat adtak, olyan tudást, hogy alapember lehessek a csapatban.

– Három kedvenc játékostárs? Ha valaki megsértődne, mondjon nyugodtan négyet.
– Ez is kemény feladat, volt szerencsém topcsapatokban és a válogatottban nagyon jó játékosokkal együtt játszani, nem is akarok neveket mondani, de nem azért, mert sértődés lenne, egyszerűen a három-négy név kevés lenne. Komplett csapatokkal szerettem együtt játszani, nem egy-egy emberrel, különösen igaz ez a szolnoki évekre.

– A fentebb elmondottak alapján nem marad a pécsi akadémián edzőként.
– Gondolkodtunk ezen is, de az említett családi körülmények és a költözés miatt Baján kerestünk állást. Nem szakadok el a kosárlabdától, a bajai utánpótlásban edzősködöm majd.