Nemzeti Sport Ötös

Parádés székesfehérvári idénykezdés: az ősszel még a kieséstől rettegő Videoton eddig mindhárom mérkőzését megnyerte, a piros-kékek tíz gólt lőttek (ebből kilencet a második félidőben), legutóbb a bajnok Zalaegerszeg otthonában győztek 3–0-ra.

Mezey György: – Figyelemre méltó teljesítmény, látszik, hogy jól sikerült a felkészítés, és ilyenkor megfelelően alakulnak a dolgok. Bevallom, magam el is vártam Bicskei Bertalantól, hogy felhozza a csapatot, hiszen egy rutinos, kitűnő edzőről van szó, aki összekapta a gárdát. Örülök, mert a magyar futballnak szüksége van egy erős Videotonra.
Nyilasi Tibor: – Gyakran előfordul, hogy egy hullámvölgybe került csapatnak jót tesz az edzőváltás. Fehérváron is ez történik, és a kulcsemberek: Dvéri Zsolt, Pomper Tibor és az örök ígéret, Tóth Norbert a hátán viszi a csapatot. Az eddigi produkció alapján helyük lehetne a felsőházban, és kíváncsi vagyok, mire lesznek képesek nemsokára az Üllői úton. De ha nem sikerül a bravúr, és maradnak az alsóházban, akkor sincs tragédia, hiszen a kiesőktől eltávoltodtak, és nyugodtan építkezhetnek már az őszi szezonra. Azt remélem, hogy a jó eredmények hatására a közönség is visszatér a stadionba.
Szántó Imre: – Úgy tűnik, Bicskei, bár sokfelé megfordult, az a bizonyos kivétel, aki saját hazájában lehet próféta.
Csank János: – Bizonyos voltam abban, hogy a Videoton legjobb igazolása az új edző. Keményen, szisztematikusan dolgozva Bicskei rendet teremtett az öltözőben, és ennek megvan az eredménye. Szakmai szempontból azt mondhatom, nagy erény, ha egy csapat ki tudja használni, hogy több jó rúgótechnikájú játékosa van.
Hajdú B. István: – Gratulálok, matematikailag még a felsőház sem elérhetetlen. Nem lennék meglepve, ha a következő mérkőzésen a kezdésnél csak kétezer néző lenne a tribünön, de a második félidőre összejönnének hat-nyolcezren is, hiszen akkor lövik a gólokat. Az ellenfelek szerencséje, hogy a futball nem hoki, mert ha három harmadra játszanák, még jobban kitömte volna őket a Videoton, ha pedig átveszik a vízilabda lebonyolítási rendjét, már meg is van a bajnok.

A videofelvétel elemzése után a Magyar Labdarúgóliga fegyelmi bizottsága beidézte Lipcsei Pétert. A Ferencváros csapatkapitánya Debrecenben rálépett a földön fekvő Dombi Tiborra, de a játékvezető nem látta az esetet, míg a televízióban többször is viszszajátszották az ominózus szituációt.

Nyilasi: – Mindenki tudja rólam, hogy Péter az egyik kedvencem, amikor először ültem a kispadon edzőként, ő azon a mecscsen debütált az élvonalban. Láttam a mérkőzést, és kicsit meg is orroltam Péterre, de ő is megbánta, mert azonnal elnézést kért Dombitól, remélem, ezt a találkozó után is megtette. Tudnia kell, hogy ő nimbusza a Fradinak, példakép, egyszer majd edző lehet, tehát minden megnyilvánulását figyelik, bármilyen sérelem éri, tudnia kell uralkodnia önmagán.
Mezey: – Ott voltam a találkozón, és a helyszínen nem tűnt súlyosnak az eset. Adott esetben szükség lehet a fegyelmezésre, de meggyőződésem, hogy túldramatizálni sem kell az ügyet, mert Péter korrekt, remek sportember, nagy egyénisége a futballunknak, és kizártnak tartom, hogy valami elfogadhatatlan indulat vezérelte volna.
Csank: – Ha szándékosan tette, jogos a büntetés.
Szántó: – Egy ilyen rutinos játékos minden lépését kiszámítja, mert tartalékolja az erejét. Lipcsei éppen át akarta lépni Dombit, de két centit tévedett.
Hajdú B.: – Divat a videó használata a nemzetközi futballban, de hogy mennyire volt szándékos az eset, azon lehet vitatkozni. Az biztos, hogy nem volt szép jelenet… Hirtelen Dennis Bergkamp jut eszembe, aki az 1998-as világbajnokságon a jugoszláv Szinisa Mihajlovicsot taposta a gyepbe, az csúnyább volt. Látni lehetett, hogy Lipcsei stoplija lecsúszik Dombiról, s bár nem bánja, hogy rálép, megtaposni nem akarta. A tanulság az lehet, hogy nézzünk a lábunk elé, de lehet, Lipcseit az zavarta meg, hogy Dombi a földön fekszik, mert ez a debreceni szélsővel még sohasem fordult elő.

A Magyar Labdarúgóliga – arra hivatkozva, hogy a kft. továbbra sem rendezte adósságát – nem engedte pályára lépni az NB I B-ben szereplő Vasast. Az angyalföldi szurkolók pénteken könnyek között a Fáy utcai stadion kezdőkörében jelképesen eltemették kedvenc csapatukat.

Mezey: – A szurkolóknak egy gödröt kellett volna ásni, és azokat beletemetni, akik idáig juttatták a csapatot. Elszomorító, hogy egy csodálatos klub nem képes megfelelni a másodosztály feltételeinek sem. A Vasas sorsa örök tanulság lehet mindenkinek, aki csak egy picit is érdeklődik a labdarúgás iránt.
Csank: – Nehéz bármit is mondani erről az elkeserítő hírről, és félő, más csapatokkal is előfordulhat hasonló, ha nem tudnak kellő tőkét szerezni. Teljesen megértem a szurkolók érzéseit.
Hajdú B.: – Megindító volt látni a zokogó drukkereket, ráadásul az egyik fanatikust személyesen ismerem, tudom, mekkora szívfájdalom neki, ami történt. Remélem, azok is látták a felvételt, akik igazán tehetnek arról, hogy a Vasas ide jutott. Mindenesetre szurkolok a csapatnak, hogy újjászülessen.
Nyilasi: – Sokszor beszéltem már itt a gyönyörű emlékű kettős rangadókról, barátokat szereztem a Vasasból. Régivágású emberként azt gondolom, hogy a szurkolókat még ma is jobban érdekelné egy Fradi–Vasas, mint egy… De nem akarok senkit megbántani. Ha már szóba került: emlékszem, edzőként éltem át, hogy az imént említett Lipcsei mesterhármasával nyertünk a zsúfolásig telt Fáy utcában. Nem hiszem el, hogy eltűnhet egy ekkora csapat, és nem akarok senkit turpisságra ösztökélni, de láttunk már olyat, hogy jogvásárlással vagy más módon megmenekülhet egy csapat. Átlagszurkolóként viszont azt kérdezhetném, miért csodálkozunk, a Fiorentina is eltűnt a süllyesztőben, mert nem felelt meg a kritériumoknak. A pénz diktál, és itt nincs helye az érzelmeknek.
Szántó: – Aki kómában van vagy súlyos beteg, de még lélegzik, annak jó orvosra, kórházra van szüksége, nem temetésre.

Nem lépek le a süllyedő hajóról – mondta Garamvölgyi Lajos, a Békéscsaba edzője, miután csapata otthon 5–0-ra kapott ki a Soprontól, majd a sereghajtó Dunaújváros ellen szenvedett 3–0-s vereséget. A nyilatkozat után az együttes kétgólos hátrányból egyenlítve szerzett pontot az MTK ellen.

Csank: – Ha egy csapat tartósan hátul van, az nem edzőkérdés, feltehetőleg a keret nem elég erős ahhoz, hogy jobb helyezést érjen el. Általában az edzőnek minden szituációban megoldást kell keresnie, és ha valaki lemond, beismeri, hogy a kialakult helyzet javítására nem volt ötlete. Ha viszont tehetetlen, hogy dolgozhat máshol? Ám, ha a vezérkar kitart az edző mellett, a játékosnak nincs kibúvója, hiszen egy váltás kicsit őt is felmenti: lám, mi jobbak lennénk, de hát az edző rosszul dolgozott. Így viszont a futballista csak a saját feladatára koncentrál, nem arra, ki az új edző, mi az új taktika, és ennek is lehet eredménye.
Szántó: – Szerény, mértéktartó embernek ismerem Garamvölgyit, aki tisztában van játékosai képességeivel, és igyekszik a lehető legtöbbet kihozni belőlük, miközben érezteti, hogy bízik bennük. Lám, a futballisták ezt meg is hálálják. Nem kelt pánikot.
Nyilasi: – Együtt koptattuk az iskolapadot, és nagyon megszerettem Lajost, ő a helyi Don Quijote, aki egyedül vívja szélmalomharcát. Megint nosztalgiázok: hogy süllyedhet ide egy csapat, amely mindig húszezer ember előtt játszott? Az MTK elleni egyenlítő gólnál is érződött, a nézőtéren micsoda öröm fogadta az egy pontot, a kis sikerért is hálásak voltak a szurkolók, látták, hogy a csapat igenis tud küzdeni, vagyis lenne igény a jó futballra.
Hajdú B.: – A keretet ismerve nem meglepő, hogy a csapat a kiesés ellen küzd. Az edző, szerintem, a lélektelen játék ellen tiltakozott, és a futballisták megértették. A minap Michael Jordan nyilatkozta, hogy ha ő megszakad a pályán negyvenévesen, akkor a fiatalok is küzdjenek. Meg is nyerték a következő meccset, szóval, egy jó nyilatkozat időnként hatásos lehet. Garamvölgyi jól teszi, ha most már naponta háromszor erősíti meg, hogy marad, és jönnek az eredmények.
Mezey: – Ellenfélként magam is közelről ismerhettem meg Lajos munkáját, és tudom: lehetetlen helyzetből is megmentette már a csapatát. Nyugodt edző, és a Békéscsabából is kihozza a maximumot, de kérdés, ez mire lesz elegendő.

Ebben a bajnokságban harmadszor úsztak meg súlyos pénzbüntetést az Újpest futballistái. A lila-fehérek mindig akkor győztek, amikor a kft. vezetősége szankcionálta volna az esetleges kudarcot.

Mezey: – Nem azért nyert az Újpest, mert megbüntették volna. Ez magyaros szokás, amellyel nem tudok azonosulni, és megmosolyogtató, hogy nálunk ilyen még előfordul. Azt a futballistát, aki kirívóan ingerült, és nem kellően motivált, nem szabad szerződtetni vagy játszatni. Ha sok ilyen játékos van, nemcsak a futballisták a hibásak, ott más bajok is vannak.
Nyilasi: – Ha ezen múlik, az újpesti keménymag mindig bemegy az öltözőbe, és megfenyegeti a csapatot. A viccet félretéve, Újpesten nagyon erős a játékosállomány, de a szponzorok távozása zavart kelthetett a fejekben. Ha rend van, nem kell sok ahhoz, hogy ez a társaság eredményes legyen.
Szántó: – Itt máshogy gondolkodnak, mint Békéscsabán, a nagy nyilvánosság előtt ostorozzák a játékosokat, és ez nem biztos, hogy mindig célravezető. A múltkor is hallottam, hogy az edző tanítványai helyett szégyellte magát. Halkan mondom, én láttam játszani a mestert, és a szégyenérzet akkor is el-elkaphatta volna. A pénzhiánnyal küszködő csapatok számára új ötlet a bevételek növelésére: büntessük a játékost, így talán a csőd is elkerülhető.
Csank: – Nem értek egyet a büntetéssel. Elhiszem, hogy az ellenünk elért döntetlen csalódás az Újpestnek, de viszonylag közelről láttam a találkozót, és állíthatom: a lilák teljes erőbedobással küzdöttek, egy ember nem akadt, aki megállt volna, csak volt a pályán egy másik csapat is. Nem az akarással volt tehát gond, és egyébként is: ha két csapat maximális erőfeszítéssel küzd, de a végén az egyik vereséget szenved, még nem érdemel büntetést, miként esetleg az elvártnál kevesebbet harcolva, kevesebbet futva is lehet nyerni. Szóval, egyszerű dolog a már kifizetett pénzt visszavenni.
Hajdú B.: – Érdekes, de ha ez a siker receptje… Ha azt mondják, hogy elveszik a játékosok kocsiját és lakását is, az Újpest kijuthat a nemzetközi porondra.