Az emberhátrány nem hátrány

Ez is jelzi, a szakvezetők (vagy szakmai igazgatók, de ez mindegy is…) szemmel láthatóan a biztonságra voksoltak tegnap este Győrött. A kérdés csak az volt: miért? Az ETO vasárnap délelőtti, Üllői úti "támadókedve" Supka Attila, a DVSC mesterének döntését aligha igazolta. Mégis kollégájához, Reszeli Soós Istvánhoz hasonlóan ő is a középpályára vezényelt a szokásosnál több embert. A 20. percre viszont a debreceniek edzője visszatért az előzetesen megadott stratégiához, a Kiss Zoltán, Igor Bogdanovics csere legalábbis szerkezeti változással járt. A pályán addig történtekhez képest viszont nem tapasztalhattunk változást. A labdát a vendégek birtokolták, gólt viszont a csekély, ám annál hangosabb ("Hajrá, ETO!"), olykor zokogó ("Ez nem igaz, kilenc védővel játszunk!") publikum legnagyobb örömére a hazaiak szereztek, mégpedig a kezdeti gondjait feledő Kenesei Krisztián révén. A mérkőzést egymás társaságában szemlélő klubtulajdonosok reakciójáról érdekes esettanulmányt lehetett volna készíteni. E helyütt maradjunk annyiban: míg a stadiont építő ETO-főnök, Tarsoly Csaba angyali mosollyal konstatálta a látottakat, Szima Gábor percek múlva is morózusan, szomszédjának szenvedélyesen magyarázva próbálta megemészteni a váratlanul érkezett pofont. Csank János, a korábbi szövetségi kapitány a rá jellemző rezzenéstelen tekintettel szemlélte a történteket: Sándor Tamás két helyzetét, majd a hazai balhátvéd, Tóth Péter kiállítását. A bekknek félóra lepergése alatt sikerült két sárga lapot összegyűjtenie. Érdekes módon a létszámhiány ellenére a győri publikum még kevésbé tolerálta az ETO-játékosok hibáit. Elsősorban Pomper Tiborét, bár a középpályás mind a két esetben rászolgált a kritikára. Előbb két testcselt követően rúgta senkitől sem zavartatva, nagy ívben taccsra a labdát, majd kevéssel később egyszerűen hasra esett. Kérdés, a labda vagy saját lába akadályozta inkább a mozgásban?

A létszámfölényét csakis mezőnyfölény szintjén volt képes kamatoztatni a Loki, tekintettel a rengeteg pontatlanságra, átadási hibára, kommunikációs zavarra. Azaz defenzíva ide vagy oda, a szünetben az ETO fordult előnnyel - nem érdemtelenül.
Habár a Győr cserélt a szünetben kapust (Szasa Sztevanovics még az első félidőben ápolásra szorult), a folytatás első nagy védése nem Krass Árpád, hanem a Loki kapusa, Csernyánszki Norbert nevéhez fűződött. Hogy az Éger László által szorongatott Kenesei Krisztián a meccslabdát hagyta-e ki, csak 40 perc elteltével derült ki. Az viszont egy percig sem volt kérdéses, kétezer "tömbösített", együtt lélegző drukker igenis nagy ricsajt tud csapni - ha közös az akarat. Ezúttal éppenséggel az Éger László, Kenesei Krisztián párharc nyomán a győri fanatikusok által pokolba kívánt Ábrahám Attila vált közös ellenséggé (tudniillik nem adott 11-est azért, ami a lelátó bizonyos részéről sem tűnt büntetőnek), őt próbálta meg kifütyülni a publikum. A füttykoncertet Vincze Ottó szólója szakította csak félbe, nem véletlenül. A mérkőzés addigi legszebb jelenetsora (tíz másodperce) dióhéjban: a válogatott kerettag irányító saját térfelének közepétől szlalomba fogott, Madar Csaba, majd a percekkel korábban megsérült Éger Lászlót váltó Hegedűs Gyula próbálta meg felrúgni, ám a győri futballista átrobogott rajtuk, és még a lövésre is maradt benne szusz, sőt, az erővel nem is volt baj, a célzással már inkább. A háborús, lebombázott Drezdát idéző egykori keleti lelátó - azaz a helyén szürkéllő puszta föld - előtt álló kispadoknál hasonlóak voltak a reakciók, mind a két tréner dühöngött, ki ezért, ki azért. Reszeli Soós István azért kevéssel háromnegyed nyolc után mégis elégedetten bokszolt a levegőbe.

Kenesei Krisztián tehát nem a meccslabdát, csak egy ziccert hagyott ki a második félidő elején. Az ETO szervezetten védekezve tartotta otthon a három pontot az indiszponált Debrecennel szemben. Akarásukért mindenképpen dicséret illeti a hazai játékosokat, ám, mint ezt Lothar Matthäustól is tudjuk, az akarat a minimum… ---- 9. perc: Lendvai keresztbe ívelte a labdát a jobb oldalon felfutó Jäkl elé, aki rövid vágta után, térdmagasságban ívelt a kapu elé. A támadást a bal oldalon kísérő Kenesei Krisztián hat méterről, előrevetődve fejelte a labdát a kapu bal oldalába. 1-0
13. perc: Böőr indította a bal szélen Halmosit. A középpályás az alapvonal közeléből a kapu elé adott, de a berobbanó Sándor Tamás tíz méterről a léc fölé lőtte a labdát.
29. perc: Megfogyatkozott az ETO. A jobb oldalon nagy lendülettel meginduló Dombi Tibort Tóth Péter hátulról felvágta, és miután volt már egy sárga lapja, villant a piros is.
30. perc: Sztevanovics egy kirúgás alkalmával meghúzódott. Krass már melegített, de aztán a szerb kapus, ha bicegve is, de tovább őrizte a győriek kapuját.
48. perc: Kenesei Krisztián a félpályáról indult Csernyánszki kapuja felé, és amikor a 16-oson belülre érkezett, Éger szorításában elesett. Ábrahám játékvezető helyesen továbbengedte a játékot.
52. perc: Vincze Ottó tört a mélységből előre, majd két csel után 20 méterről jobbal lőtt, a labda elzuhogott a léc fölött.
54. perc: Halmosi szabadrúgásból ívelt a győri kapu előterében, Sándor Tamás nyolc méterről fejjel csúsztatott, de a labda a jobb oldali kapufa mellett szállt el.
86. perc: Sándor Tamás átadása után Bogdanovics 10 méterről küldött félmagas lövését követően Krass másodszorra bravúrral hárított. ---- +++ Az őszi idény zárása óta jelentősen megváltozott a győri stadion arculata. A megkezdődött rekonstrukció nyomán a nézőtér játékoskijárat felőli oldalán a dísz- és a sajtópáhollyal együtt eltűnt 7200 ülőhely, és a kiszolgálóépület keleti oldala is már romokban hever. Mindezt a győriek zokszó nélkül tűrik, mert tudják, hogy a régi stadion helyébe szebb, korszerűbb épül.

--- Hiába tartott több mint három hónapig a téli szünet, hiába rajtolt bravúros Üllői úti győzelemmel az ETO, és hiába volt a bajnoki cím egyik esélyese, a Debrecen a vendég Győrött, a tavaszias idő ellenére sem múlta felül a szurkolók száma az átlagos nézőszámát (2700). Hiába, a drukkereknek nemcsak az eredmény fontos, hanem a látványos, izgalmas játékot is igénylik.