SAJÁT NEVELÉSŰEKKEL KELL TARTANI A MEGSZOKOTT SZINTET A HALADÁSNÁL

Az NB I-ben sok olyan csapat van, amely nyugodtan választhatná indulójának a Süsü című meséből jól ismert „Mi vagyunk a zsoldosok” kezdetű nótát – a Haladásra ez a kitétel egyáltalán nem vonatkozik.

A zöld-fehérekkel kapcsolatban már-már retro érzése támad az embernek, hiszen a klub játékospolitikája a hetvenes-nyolcvanas éveket idézi, azt a időszakot, amikor még az volt jellemző a vidéki együttesekre, hogy soraikban zömében helyi vagy megyei kötődésű labdarúgók futballoztak.

A Haladás keretében tucatnyi szombathelyi születésű játékost találunk, valamint olyanokat, akik az Illés Akadémián pallérozódtak, azaz még gyerekként a vasi megyeszékhelyre kerültek, így sokkal inkább át tudják érezni, milyen az 1919-ben alapított egyesületben futballozni, mint azok, akik innen-onnan érkezve, egy-két évente klubot váltva, profi „zsoldosként”járják az országot, vagy éppen Európát.

Az is a régi időket idézi – és egyben a szakmai munkát könnyíti meg –, hogy nem cserélődik ki évente, félévente a keret, viszonylagos állandóság jellemzi a Halit.

A mostani átigazolási időszakban is csupán egy labdarúgó érkezett – Bosnjak Predrag Veszprémből –, és a távozók listája sem olyan terjedelmes, mint néhány másik klubnál. Az előző szezonban NB I-es meccsen védő három kapus közülGőcze Gergő Pécsre igazolt, a lejárt szerződésű Búrány Zoltán a Mezőkövesd ajánlatát fogadta el, míg a vezetőedzővel kissé összezördülő Kenesei Krisztián Pápára ment. A fiatalok közül pedig azokat, akik kevesebb lehetőséget kaphatnak, kölcsönadták Ajkára vagy Gyirmótra.

Artner Tamás vezetőedző a felkészülés során többször hangsúlyozta, hogy szüksége lenne még egy gólerős csatárra – nos egyelőre ilyet nem sikerült igazolni, viszont erősítésnek tekinthető az, hogy a Haladás meg tudta tartani egyik legnagyobb tehetségét, Radó Andrást, akit több klub is szívesen szerződtetett volna. Emellett maradt a Rohonci úton a rutinos kapus, Rózsa Dániel, akit a DVTK csábítgatott, és még a héten eldől, hogy ismét kölcsön tudják-e venni a Palermótól Simon Ádámot.

A felkészülési időszakban váltakozó sikerrel vívta meg edzőmeccseit a Hali. A hagyományos Király-kupát megnyerte, emellett két osztrák csapatot legyőzött, a bécsújhelyi és a spliti együttestől viszont kikapott, a felkészülés hajrájában pedig ikszelt az NB II-es Ajkával és ZTE-vel. Ezek alapján, valamint a keret erősségét tekintve a szombathelyiek célja leginkább az lehet, hogy megtartsák pozíciójukat a középmezőnyben. Az előző négy kiírásban egyaránt a 8. helyen végeztek, ez a helyezés az idén is reális lehet.

Ha pedig az egyre inkább beérő fiatalokkal a nyolcadiknál előrébb zárnának, a játékosok büszkén járhatnának a városban. Mert ahogy a Hali-indulóban szerepel: „Ha végigmegy a főutcán egy focista gyerek, mind megáll a forgalom, és őket nézi meg...”

KECSKEMÉTI TE: AZ ÚJ EDZŐVEL A LEHETŐ LEGTÖBB MECCSET „BE KŐ HÚZNI”

Kicsit a „sötét ló”kategóriájába sorolható a KTE-Phoenix Mecano, amelynél jelentős változások történtek a nyári szünetben. A legfontosabb: a klubnál rövid idő alatt szép sikereket elérő vezetőedző, Horváth Ferenc hosszas tárgyalássorozat után Paksra távozott, így a lila-fehéreknek új szakmai vezetőt kellett kinevezni, választásuk pedig Bekő Balázsra esett. A felkészülést már a fiatal szakemberrel – aki Mezey György segítőjeként bajnoki címet nyert a Videotonnal – kezdte el a KTE, amely néhány napos ausztriai edzőtábor után itthon folytatta az alapozást.

Közben a játékoskeret is jelentősen átalakult, és elsőre úgy tűnik, hogy a távozási oldal a fajsúlyosabb. A támadó szekcióból elment Rafael Burgos, Bertus Lajos, Yannick és Salami, közülük Burgos öt, Salami négy gólt szerzett az előző szezonban, és a támadó szellemben futballozó középpályás – eredetileg balhátvéd – Mohl Dávid (tavaly öt gólt vágott) távozása is érzékeny veszteségnek számít.

A kölcsönből visszatért labdarúgók (Farkas András, Gyagya Attila) mellett jó pár játékost igazolt a Kecskeméti TE. A csapat fogadási csalási ügybe keveredett kapusának helyére Németh Viktor érkezett Budaörsről (ahol legutóbb Bekő Balázs edzősködött), a csatársorba a Honvédtól egy fiatal támadó, Csillag Dárius jött, rajtuk kívül légiósokat szerződtetett a klub: a szerb Dejan Karant a védelembe, a montenegrói Borisz Bulajicsot és a brazil Eliomar Correira Silva Leót a középpályára, a benini Sidoine Oussou-t a csatársorba. Leo egyébként támadó típusú játékos, mind a két felkészülési meccsen, amelyen pályára lépett, gólt szerzett.

Az ausztriai edzőtáborban csak egy gyakorló mérkőzést tudott játszani a csapat (a másik meccs elmaradt), ezen 3–1-re kikapott a prágai Spartától. Itthon egy hírvevő meccsen (Bölcske) és öt felkészülési találkozón lépett pályára a KTE, amelyben több, próbajátékon szereplő futballista – közülük az újpesti Remili Mohamed a legismertebb – is szerepet kapott. A DVSC-t, valamint az NB II-es Ceglédet és a Békéscsabát legyőzte a gárda, a Kozármisleny és a szabadkai Szpartak ellen veszített.

Mivel a nyáron távozó labdarúgók képességeit ismerjük, az érkezőkéit viszont nem annyira, ezért most még nehéz megállapítani, hogy milyen játékerőt képvisel a KTE – erre vonatkozik a fentebb említett „sötét ló”kitétel –, de néhány forduló után már tájékozottabbak leszünk, és láthatjuk, hogy simán megragadnak a középmezőnyben a lila-fehérek (esetleg még előbbre is lépnek), vagy inkább a kiesés ellen kell küzdeniük.

ÉPÜLŐ STADION, MÁR MAJDNEM KÉSZ CSAPAT DEBRECENBEN

Azt nem állítjuk, hogy földindulás volt Debrecenben, hiszen a tavalyi csapat gyakorlatilag együtt maradt: a meghatározó játékosok közül a gólkirály Adamo Coulibaly ment el, és esetleg Luis Ramost sorolhatjuk még ebbe a kategóriába – aki azért közben kölcsönben Kecskeméten is szerepelt –, míg a Middlesbrough-hoz kölcsönbe távozó Varga József már tavasszal sem a Lokiban játszott (hanem a Greuther Fürthben).

Viszont ha valaki ránéz a nyári játékosmozgást feldolgozó táblázat debreceni részére, rengeteg nevet talál az érkezők és a távozók között is – ebből kiindulva akár vérfrissítésről is beszélhetünk a hajdúságiak keretével kapcsolatban. A távozók között jó néhány olyan labdarúgó akad, aki korábban is itt-ott kölcsön volt adva, és ezen a nyáron is más klubhoz került, az érkezési oldalon viszont (a kölcsönből visszatérők mellett) „valódi”új igazolásokat is találunk.

A DVSC a hazai piacról válogatva megszerezte az egriek csatárát, Horváth Zoltánt, a legutóbb Pécsen futballozó válogatott védőt, Lázár Pált, valamint az MTK-tól szerződésének lejárta után távozó, a válogatottban korábban szintén szereplő Zsidai Lászlót, aki a középpályán jelenthet erősítést, pótolva Vargát vagy Ramost a sor védekező szekciójában.

És ami a tavalyi átigazolási időszakban nem volt jellemző a Lokira: rengeteg külföldi játékos érkezett a klubhoz. A légiósok táborát gyarapítja két szerb védő: Dusan Brkovics és Alekszandar Trninics, az észt válogatott hátvéd, Igor Morozov,az elefántcsontparti középpályás, Joël Eric Damahou, valamint két csatár: a szlovén Dalibor Volas és a román Cristian Ionut Bud. Közülük hárman (Morozov, Damahou, Trninics) pályára is léptek a Strömsgodset elleni El-párharc első meccsén, és így tevékenyen részt vállaltak az idegenben sikerként elkönyvelhető 2–2-es döntetlen kivívásában, míg Brkovicsnak még csupán kellemetlen emlék jutott: a Győr elleni Szuperkupa-mérkőzésen játszotta eddigi egyetlen tétmeccsét a DVSC-ben, és csapata 3–0-ra kikapott (Volast és Budot egyelőre csak felkészülési találkozón láthatták a Loki-szurkolók).

S ha már a Szuperkupát említettük: ha az azon nyújtott teljesítményből indulunk ki, akkor a Debrecent nem tekinthetjük bajnokesélyesnek, a Loki sok – főleg védekezési – hibával játszott, persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a csapat félig új védelemmel állt fel, hiszen a hátvédsor közepén Morozov és Brkovics szerepelt. Az ETO elleni zakó után hajlanánk arra, hogy a DVSC az idény elején nem lesz ott az aranyéremért harcolók között, de később – miután teljesen összeérik a csapatjáték – a surranópályán befuthat a dobogóra, még akár annak legmagasabb fokára is.

Sok minden függ attól is, hogy az őszi szezonban kell-e több Európa-liga-mérkőzést játszania a Lokinak, a nagyobb megterhelés miatt ugyanis a sikeresebbnek számító nemzetközi szereplésre általában rá szokott menni az idénye a magyar csapatoknak. E tekintetben csütörtök este már valamivel okosabbak leszünk, az ugyanis mindenképpen eldől, hogy az El-selejtező második köréből továbbjutnak-e a piros-fehérek.

FERENCVÁROSI CSODAVÁRÁS

A Ferencváros labdarúgócsapatánál 2004-es bajnoki cím óta óta várják a „csodát” a szurkolók. Hogy történjen „valami”, hogy az együttes játéka újra a régi szép időket, vagy legalábbis az 1990-es éveket idézze, amikor évről évre a nemzetközi kupában szerepelhetett a klub – 1995-ben a Bajnokok Ligájába is bejutott –, és mindegyik szezonnak a bajnoki cím egyik várományosaként vágott neki.

A 2006-os kizárást követően az NB II-t is megjárt klubnál kilenc szűk esztendő után most először beszélnek arról a szurkolók és a vezetők is, hogy az új szezonban reális esély van a bajnoki cím megszerzésére.

A legutóbbi idény végén kisebb csodát már megéltek a drukkerek azzal, hogy megkezdődött a korábbi elnökségek idején, már évekkel ezelőtt beígért új stadion építése – ami miatt ebben az szezonban még a Puskás Ferenc Stadionban játssza bajnoki meccseit a gárda –, a további csodavárás pedig a nyári átigazolási időszakban is folytatódott. Különböző szurkolói fórumokon egész nyáron röpködtek azoknak a játékosoknak a nevei, akiket – Ricardo Moniz vezetőedző kapcsolatain keresztül – szívesen látnának a klubnál a drukkerek, és akikkel a hőn áhított bajnoki címért harcolhatnak.

A várakozást a vezetők különböző, sejtelmes megnyilatkozásai is fokozták. „Hamarosan megállapodunk egy külföldi labdarúgóval, aki rengeteg gólt lőtt a legutóbbi és azelőtti szezonban” – mondta Orosz Pál vezérigazgató néhány nappal Jack Tuijp érkezése előtt. „Hosszan tartó bonyolult tárgyalások után, ma szerződést kötöttünk… A többit hamarosan Pali mosolya elárulja. Örülni fognak ma a Fradisták!” – fogalmazott Kubatov Gábor elnök a Facebookon, mielőtt Muhamed Besic szerződést hosszabbított. „Két nagy golyó még van a tárban” – hangzott el a múlt heti szurkolói ankéton. Azóta egy „golyó”, a Nemzeti Sport Online által beharangozott Manuel Bleda már megérkezett a csapathoz, de hogy rá gondoltak-e a vezetők, vagy mondjuk a csapatnál már a télen is szóba hozott holland Evander Snóra, esetleg valaki másra, azt most még nem tudni.

Mi azonban igyekszünk a konkrétumoknál maradni. Besic és Ricardo Moniz vezetőedző 2016-ig szóló új szerződése, illetve Leonardo hosszabbítása (egy plusz egy év), és a holland másodosztály gólkirályának, Jack Tuijpnak a szerződtetése mind azt jelezte, hosszú távú koncepció mentén gondolkodnak a klubnál, és az említett játékosok, valamint a már-már ikonná váló Böde Dániel köré valóban fel lehet építeni egy bajnokesélyes csapatot.

Jelen pillanatban azonban még nincs kész az együttes. Ezt maga Moniz jelezte minapi nyilatkozatában, amikor megemlítette, a hátvédsor aggasztja egy kicsit. Ez nem meglepő, hiszen ebbe a csapatrészbe, középre Muhamed Besic mellé idáig még nem érkezett meghatározó játékos. Márpedig egy jól fejelő, a beívelésekkel szemben hatékony labdarúgóra mindenképpen szüksége lenne a csapatnak, ha valóban harcban akar lenni a bajnoki címért. A Ferencváros több védőt is tesztelt a nyáron, de egyikük sem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. Gyömbér Gábor és Mark Otten persze képes játszani Besic mellett, de ezen a poszton egyikük sem tűnik tökéletes megoldásnak. Ugyancsak kérdéses, hogy ki lehet a jobb oldali védő, mert Alekszandar Alempijevicstől kezdve Somálián át Alekszandar Jovanovicsig több megoldást is kipróbált a mester, kérdés, megtalálta-e a legjobb megoldást. Hátul Besic mellett az MTK-tól érkezett Hidvégi Sándornak lehet biztos helye a védelem bal oldalán (bár az edzőmeccseken nem mindig a saját helyén játszott). A kapusposzton Jova Leventének a Siófokról jött Kurucz Péterrel kell megküzdenie.

A hátsó csapatrész problémáit leszámítva az azért bizakodásra adhat okot a ferencvárosi szurkolóknak a Pécs elleni, szombati idegenbeli rajt előtt, hogy a hét nyári meccséből hatot megnyert a Fradi, és a kilencgólos (hét meccsen) Böde formája is azt támasztja alá, hogy van alapja a csapattal szembeni nagy várakozásnak.