Az Újpest tizenhatszoros válogatott csatára az egyéves kálváriája során néha úgy érezte, nem bírja tovább, feladja, de kitartásának köszönhetően hamarosan újra százszázalékos erőállapotnak örvendhet. A csatár a Nemzeti Sportnak elmondta, mi történt vele az előző tizenkét hónapban.
„Már tavaly májusban, a Diósgyőr ellen megnyert Magyar Kupa-döntőben is éreztem fájdalmat a lábamban, és azt, hogy valami nem stimmel. Valószínű, hogy valamelyik edzésen vagy mérkőzésen megrúgtak, és a síp- és szárkapocscsont között letört egy csontdarab, ez nyomta az ideget, és az ráadásul begyulladt. Itthon megműtöttek, de csak egy cisztát vettek ki, pedig nem az volt a gond okozója…”
„Teltek a napok, hetek, sőt, hónapok, de nem javult az állapotom, így november végén Münchenbe utaztam, s Stefan Hinterwimmer professzor jelezte, újra meg kell műteni, ugyanis ott éktelenkedik a csontdarab. Decemberben már nem is éreztem fájdalmat, a szünetben edzettem, januárban remek erőben éreztem magam. Márciusban pályára is léptem, a Debrecen ellen viszont feleslegesen csúsztam be egy labdáért, megsérült a térdszalagom. A szakértők szerint valakinek egy, másnak három hónap kihagyást jelent ez az alattomos sérülés, és mivel lassan javult, újra kiutaztam Németországba, ahol plazmainjekciót kaptam.”
„Ez nem más, mint az, hogy a karomból vesznek vért, beteszik egy centrifugába, megtisztítják – ennek hatására amúgy a vér sárga színű lesz –, és ugyanezt nyomják vissza a sérült térdembe. Mit mondjak, nem volt kellemes érzés, rettenetesen fájt. Mintegy három héttel később meg kellett ismételni ezt a folyamatot, és mivel sikeres volt a kúra, most már futhatok, kondizhatok, úszhatok, sőt, két hét múlva már bekapcsolódom a labdás gyakorlatokba is a csapattal. Végre vége a rémálomnak…”