– Mondhatjuk, hogy önt sosem a pénz vezérelte elsősorban?
– Mondhatjuk, bár az sem utolsó szempont, mert bármennyire meglepő, én is csak pénzből élek – felelte szokásos őszinteségével a ferencvárosi közönségkedvenc, Böde Dániel.
– Vagyis ha napjaink kínai térhódítása elérné a Ferencvárost, és kapna egy mesés ajánlatot valahonnan Sanghajból, elgyengülne?
– Nyilvánvalóan van az a pénz, amin az ember elgondolkodik, mérlegeli saját egzisztenciáját, a család jövőjét… Tud talán valamit?
– Nem, csak kíváncsi voltam, hogyan vélekedik az új piacról.
– Nem foglalkozom vele. Hogy melyik csillag hány százmillió forintnak megfelelő összegért ír alá, tőlem nagyon távoli, és nem is az én dolgom. És mert nem tudok kínai ajánlatról, nem érdemes ezen morfondíroznom.
– Az esetleges bajnoki bronzéremnek tudna örülni?
– Biztos, hogy nem.
– Nocsak, kidobná a kukába?
– Azt azért nem, de csalódott lennék. Hatalmas visszalépésként élném meg. Az őszünk nem úgy sikerült, ahogyan terveztük, ennek megvannak az okai, amelyekről egyrészt nem szeretnék beszélni, másrészt már felesleges is. Azt érzem most, hogy a dac valóban dolgozik bennünk, meg akarjuk mutatni, hiba lenne minket leírni, senki ne gondolja, hogy olyan könnyű lesz tőlünk elvenni a bajnoki aranyat. Az is igaz, hogy az első három forduló után sok minden kikristályosodik. Sorrendben játszunk Debrecenben, fogadjuk a Videotont, majd az Újpest vendégei leszünk, mindjárt három kör után eldőlhet, milyen tavaszunk lesz.
A TELJES INTERJÚT – AMELYBŐL KIDERÜL, HOGY BÖDE MIÉRT AKARNA A MEGYERI ÚTON JÁTSZANI AZ ÚJPESTTEL – ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN – AKÁR DIGITÁLIS FORMÁBAN IS!