Nincs mutyi – Pór Károly publicisztikája

„Rendkívül hálás vagyok a szurkolóknak a támogatásukért, de valóban vannak olyan drukkerek, akik megjátsszák, hogy Újpest-szurkolók, ám valójában nem azok. Az engem érő támadások nem okoznak problémát, tisztában vagyok vele, hogy ez stresszes munka, és ezt tudom kezelni. Nagyobb probléma, hogy a játékosokat, a klubot is érték támadások. Beszéltem már a szurkolókkal, nekik is elmondtam, én el is hagyhatnám a klubot, vannak ajánlataim jobb fizetésért. Most kupagyőzelemmel távozhatnék, de nekem feladataim vannak. (…) Szeretném folytatni a munkát, viszont szeretném, ha azok az emberek, akik úgy gondolják, hogy jobban tudnák csinálni, de szemtől szembe nem őszinték velem, most elém állnának, és a szemembe mondanák – de ezek az emberek most csöndben ültek a VIP-páholyban.”

Nem szokványos nyilatkozat egy kupagyőztes edzőtől. Az Újpest FC trénere, Nebojsa Vignjevics honlapunk kérdésére beszélt minderről, amikor arról faggattuk, érez-e némi elégtételt azok után, hogy az ősszel nagyon sokan a távozását követelték. Hogy csak egy konkrét példát mondjunk: októberben az Újpest–Videoton mérkőzésen már a 27. másodpercben(!) felharsant a lelátóról a „ku.va gyenge" rigmus. Ez persze nemcsak neki szólt, hanem a csapatnak és a nyáron címert változtató vezetőségnek is, de újpesti szurkolói fórumokon egyöntetű volt a vélemény, hogy a „belgának” (mármint Roderick Duchatelet tulajdonosnak) és Vignjevicsnek is távoznia kellene. (Csak a történeti hűség kedvéért: az említett meccset az 1. és az 5. percben kapott két gól ellenére 0–2-ről ikszre mentette az Újpest, kétgólos előnyről ezt megelőzően három idénnyel korábban bukott el pontokat a Videoton.)

A szerb szakember 2013 októberében érkezett Újpestre, amikorra Roderick Duchatelet két év alatt már négy vezetőedzőt „elfogyasztott”. Ma már ott tart, hogy megszakítás nélkül ő a legrégebb óta ugyanannál a klubnál dolgozó szakvezető a magyar élvonalban, és a legendás Várhidi Pál (226) után – immár Baróti Lajost (136) is megelőzve – ő irányította a második legtöbb NB I-es meccsen (146 találkozón) az Újpestet. Az öt év alatt a csapattal négyszer jutott be a Magyar Kupában a legjobb négy közé, háromszor döntőt játszottak az újpestiek, kétszer nyertek is a fináléban. Említsük meg azt is, hogy két fordulóval a bajnoki évad vége előtt még reális esélye van az Újpestnek arra, hogy 2009, vagyis kilenc év után újból dobogós helyen végezzen az NB I-ben. Ennyi véletlen nem létezik – persze ugyanezt elmondhatjuk a kupafináléban vesztes Puskás Akadémiát irányító Pintér Attila esetében is, aki immár öt csapatot is a döntőig vezetett az MK-ban, kettővel győzött –, de érdemes megnézni azt is, milyen háttér mellett érte el az eredményeit az 50. életévét tíz napja betöltő szakember.

Vignjevics érkezése óta előbb 2014-ben, az NB I-es indulási jog átruházása miatt három évre eltiltották az Újpestet a nemzetközi kupaszerepléstől, így ő még nem is dirigálhatta együttesét az európai porondon, majd 2016 tavaszán a Darwin Andrade-ügy miatt az átigazolásokból is kizárták egy esztendőre a klubot. Mindezek ellenére lépésről lépésre, ha úgy tetszik, tégláról téglára, az alapoktól felépített egy csapatot, amelynek van saját, a magyar mezőnyben mindenképpen eredményes stílusa. Gyors támadásépítések és befejezések, fegyelmezett védekezés, tulajdonképpen már a csatároktól elkezdve. Az, hogy az Újpest nyer vagy döntetlent játszik egy adott meccsen, attól függ, éppen milyen irányba ingadozik a játékosok formája, milyen döntéseket hoznak egyes szituációkban, kiváltképp a támadók értékesítik-e a helyzeteket. Legyőzni ugyanis nagyon nehéz a lilákat. A jelenlegi idényben a Videoton és a Ferencváros mellett csak nekik van tíznél kevesebb vereségük, és a Vidi, Fradi páros mellett csak ők kaptak 40-nél kevesebb gólt. Ezek a számok hazai mércével mérve mindenképp masszív, jól szervezett csapatról árulkodnak, az igazi bravúr azonban az, hogy milyen kerettel tudja elérni az együttes évről évre nagyjából ugyanazt a szintet, a 45 pont körüli teljesítményt.

Nebojsa Vignjevics ugyanis szinte sportot űz abból, hogy teljesen zöldfülű vagy éppen máshol egyszer vagy többször is „száműzött” játékosokból farag meghatározó futballistákat, adott esetben kulcsembereket. Az egykor nagy reményű Balázs Benjámint Portugáliában a Guimaraes nem nevezte be a 43-as élvonalbeli keretébe, majd a cseh Teplicénél sem sok sót evett meg. Mohl Dávidot a 2014–2015-ös idényben kitették a bennmaradásért küzdő Pécsi MFC keretéből, Újpesten viszont immár évek óta mindketten fontos láncszemek Vignjevics gépezetében. A tavaly nyáron érkező Nagy Dániel helyét három évvel ezelőtt nem találta meg a Ferencvárosban Thomas Doll, mígnem Újpesten rögtön kulcsemberré vált, mi több, a válogatottban is bemutatkozhatott. A svéd negyedosztályból szerződtetett, nemrég a spanyol élvonalbeli Levantében az FC Barcelona ellen két gólt szerző Enisz Bardi topligás játékossá érett a keze között, de rajta kívül Asmir Suljicot, Mbaye Diagne-t és Simon Krisztiánt is jó pénzért értékesíteni tudta az Újpest a Vignjevics-éra alatt. Aztán nála lett stabil NB I-es játékos, ma már csapatkapitány Litauszki Róbert (aki járt Lengyelországban, de egy év után hazajött, miután nem fért be a Cracoviába), nála debütált az élvonalban az U-válogatott Kecskés Ákos és Sallói Dániel, utóbbi az amerikai profi ligában szerzi mostanság a gólokat. Ahogy fent is írtuk, ennyi véletlen nincs.

Mint ahogy persze az sem lehet véletlen, hogy sok futballista panaszkodik a stílusára, viselkedésére. Két évvel ezelőtt a fülem hallatára beszélte ki őt több klubalkalmazott egy sajtónyilvános esemény szünetében, köztük a csapat akkori egyik meghatározó labdarúgója. Viszont azt is volt szerencsém látni, amikor a Ferencváros elleni kupadöntőt megelőzően az edzés után odament Kylian Hazard-hoz, és számonkérte, amiért nem elég fegyelmezett, ugyanakkor elmagyarázta, mit és hogyan kellene másképp csinálnia. Az éppen a Fradi ellen megsérülő, majd a Chelsea U23-as csapatához igazoló szélső később azt mondta, azért szeretett Újpesten futballozni, mert a saját tempójában fejlődhetett, és nem az alapján ítélték meg, hogy ki a testvére és mi a vezetékneve.

Rendszeresen, a mindennapi munka során nem látjuk Vignjevicset, nem látunk át az öltöző falán, lehet, hogy időnként tényleg megbánt másokat, és nem minden helyzetet kezel megfelelően. Talán hasonló cipőben van, mint amilyenben Bódog Tamás járt Diósgyőrben, akinek rá kellett jönnie, bizonyos helyzetekben talán jobb nem kimondani, amit gondol…

Vignjevics a kupadöntő után elismerte, hogy bár nyilatkozni még nem merne a mi nyelvünkön, de egyre jobban beszél magyarul. Abban viszont biztosak vagyunk, hogy a mifelénk divatos „mutyi” és „bratyi” szavak nem szerepelnek a szótárában. Nála nem számít sem a játékos neve, sem a rokoni kapcsolatai, sem az előélete, az alapján ítél, amilyen teljesítményt lát – még ha sokaknak nem is tetszik, ha a szemükbe mondja, hogy nem elég jók, hogy van náluk jobb. Viszont a bizonyítási lehetőséget mindenkinek megadja.

Persze el lehet őt is üldözni, fúrni-faragni, hátha egyszer bedobja a törülközőt, elmegy, jön helyette más, aztán idővel kezdődhet minden elölről. De talán ha Újpesten mindenki megfogadná a vezetőedző fenti tanácsát, és őszintén, a másik szemébe nézve meg tudnák beszélni a problémákat, ha a klubért aggódók és tenni akarók, a „belgától” a lelkét is kiszurkoló fanatikuson át a korábbi legendákig mindenki képes lenne egy kis önvizsgálatra, és nyitott lenne arra, hogy meghallgassa, megértse a másikat, akkor” Akkor talán megvalósulhatna az a cél, amit Vignjevics a sajtótájékoztatója végén mondott: „Szeretnék egyszer valami nagyobbat is nyerni az Újpesttel.”

Nem biztos, hogy jövőre, hanem egyszer, amikor ehhez minden feltétel meglesz, amikor mindenki azonos irányba húzza-vonja azt a szekeret. És ha ez megvalósulna, az a teljes magyar közegnek jó példaként szolgálna.

A Honvéd egy évvel ezelőtt megmutatta, hogyan kell csinálni. Miért ne sikerülhetne az Újpestnek is?