![](https://cdn.nemzetisport.hu/2024/09/l6WFnfh0gRqQV1Bvi2cpif5Ry-jRWObwzlG-DuI4TZI/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50Lzk4MDgwZGY2N2NjNDQzNjc5OWFjOGZjOGNlZTg5Y2I4.webp)
Ladinszky Attila hellyel kínálja a FourFourTwo munkatársát a rózsadombi, Utas utcai lakás nappalijában, Cherie, a négy és fél éves, menhelyről kiválasztott 75 százalékos német juhászkutya – a maradék 25 százalék eredete ismeretlen – azzal a lendülettel felkucorodik mellénk a pamlagra, Attila pedig belevág.
„A nyóckerben születtem, a Dugonics utcában, a Tűzoltó Dózsában kezdtem futballozni, mert a bratyóm, Gábor is ott játszott az ifiben. Liszkai Karcsi bácsi, az edzőjük látta, hogy visszarugdosom a labdát, mondta, szálljak be én is, tizenöt évesen már az NB III-ban futballoztam, onnan kerültem be az ifiválogatottba. Sebes Guszti bácsi akkoriban, a hatvanas évek végén a Tatabánya szaktanácsadója volt, ő hívott a bányászokhoz, és igent mondtam, tizennyolc évesen bemutatkoztam az NB I-ben. Sokan irigykedtek rám a városban, hogy tejfelesszájú siheder létemre kétszer annyit keresek, mint a bányászok. De hát azt elfelejtették, hogy a nullának a duplája is nulla."
Ladinszky Attila teljes történetét elolvashatja a FourFourTwo oldalán, ide kattintva!