Jóban, rosszban – Deák Zsigmond jegyzete

Előre is elnézést kérek mindenkitől, hogy nem vagyok naprakész az ismert magyar televíziós szappanopera történéseiben, a címe mégis a fejemben motoszkál, két okból is. Az egyiknek semmi köze a Fradi–Vidi találkozóhoz, csak éppen mostanában derült ki, hogy egy kedves családi barátunk (egészen pontosan barátnőnk) részt kap a Jóban Rosszban sorozat forgatókönyvének írásából. Még nem szóltam neki, de már elhatároztam, megpróbálom rávenni, ha egy mód van rá, szőjön vékony sportos mellékszálat is a mesébe. Annyi minden drámai, vidám és szomorú, komikus és tragikus zajlik a pályán a küzdelem hevében, hősök születnek és buknak el, nincs az a cselekmény, amelynek nem válna előnyére az ilyesfajta vonalvezetés.

A másik ok viszont természetesen kapcsolódik a labdarúgó NB I vasárnapi rangadójához. Nagyon úgy néz ki, hogy ez a két csapat kezd kiemelkedni a mezőnyből, a Vidi – leánykori nevén Videoton – az előző kilenc idény közül nyolcszor végzett a dobogón, s ezzel a minőséggel hosszabb távon egyre inkább csak a Ferencváros tud versenyezni a hazai stadionokban. A két gárda a magyar labdarúgás jelenében, fel- és lefelé tartó periódusaiban, jóban-rosszban egyaránt képviseli kifelé az itthoni klubszintű csúcsszínvonalat, legyen az aktuálisan elég a nemzetközi helytálláshoz vagy éppen kevés.

Idén a fehérváriak hat év szünet után újra bejutottak az Európa-liga csoportkörébe, a zöld-fehérek viszont éppen a kontinentális helytállás elmaradása miatt váltottak edzőt nemrég, tehát a cél hasonló, miközben itthon mindketten favoritnak számítanak a többiekkel szemben.

Egymás ellen viszont nem, így most is kiélezett, magyar szinten színvonalas küzdelemre számíthattunk. S nem is csalódtunk, az Üllői úti kulisszák, a hangulat, a nézőszám mellett a játék miatt sem kellett senkinek sem szégyenkeznie. Szpirovszki, Lovrencsics és Nikolov látványos találata bármelyik csúcsligában megállná a helyét, s a gólszépségverseny dobogójára juttatná a szerzőjét, Husztié sem volt csúnya, bár megpattant, miközben a feszültség gyakorlatilag egy pillanatra sem hagyott alább, ami szintén egy igazi rangadó fokmérője. A Vidi kétgólos hátrányból állt fel, de nem tudta csökkenteni a nyolcpontos különbséget a felek között a tabellán, viszont van olyan érzésem, szeptember 20-tól december 13-ig a hat Európa-ligás játéknapon inkább a fradisták fognak irigykedni.

S ha mondjuk jövő ilyenkor, az esedékes rangadójuk idején mindketten ott lesznek majd a nemzetközi porondon, átírhatjuk a sorozat címét: Jóban Jóban. A magyar futball szempontjából mindenképpen. A harmadik címvariációra most nem gondolunk, annyiszor átéltük már.