– Menesztése után kért egy kis időt, mielőtt beszél a DVTK-nál töltött időszakáról és a távozásáról. Mostanra megemésztette a történteket?
– Miután Diósgyőrben közölték, hogy nem velem képzelik el a folytatást, szerettem volna összeszedni a gondolataimat, és külső szemlélőként átgondolni a klubnál töltött időszakomat – felelte a Nemzeti Sportnak málagai otthonából a DVTK kispadjáról a Ferencvárostól elszenvedett 1–0-s vereség után menesztett Fernando Fernández. – Miután ez megtörtént, azt mondom, szép időszakot töltöttem Miskolcon, és elégedett vagyok az eredményeinkkel, mert amit a klubvezetőség kért tőlem, teljesítettük. Mind a két idényben bent maradtunk az élvonalban úgy, hogy a kisebb költségvetésű klubok közé tartoztunk, de bátran támaszkodtunk az akadémiára, és sok fiatal magyar játékost építettünk be az első csapatba.
– A Ferencvárostól elszenvedett vereség után érezte, hogy megköszönik önnek a munkát?
– Öt forduló után négy vereség szerepelt a csapat neve mellett, amikor menesztették. Megérti a vezetőket?
– Végső soron az eredmények számítanak, azt is tudom, hogy az edzőt könnyebben cserélik le, mint a játékosokat. Ugyanakkor az előző idényben is gyengén kezdtünk, akkor mégis élt a bizalom. Azt viszont elismerem, a bajnokság elején nem köszönt vissza a játék, amelyet az előző idény második felében mutattunk. A játékosok csak keresték a helyüket, többen sérüléssel bajlódtak, néhányan későn csatlakoztak a kerethez, és voltak, akik másik klubtól érkezett ajánlaton gondolkodtak.
– Sosem tudjuk meg, hogy a mostani idényben mire ment volna a csapattal, de az elmúlt másfél évből érzése szerint kihozta a legtöbbet?
– Igen. Amikor kétezertizennyolc tavaszán átvettem a csapatot, a vezetők az egyik oldalon álltak, a pénzbüntetésekkel sújtott, besokallt játékosok a másikon. Hat fordulóm volt arra, hogy ezt a megosztott csapatot az élvonalban tartsam, többek között az Újpesttel, a Ferencvárossal és a Videotonnal játszottunk, de megőriztük NB I-es tagságunkat. Az előző idényben a korábban említett lehetőségek mellett teljesítettem az elvárást. Büszke vagyok arra, hogy a DVTK-nál fejeztem be a pályafutásomat, és kis idő múlva itt kezdhettem el az edzői pályámat, s két egymást követő idényben is az első osztályban tartottam a csapatot.
– A korábbi interjúk során többször pedzegettük, hogy NB I-es viszonylatban is gyenge a keret, ám ön mindig kiállt együttese mellett. Valóban hitt a játékosai képességében, vagy ezt kellett mondania?
– Hittem bennünk, mert a bentmaradás kiharcolására alkalmasnak tartottam a keretet. Ha a klub az Európa-liga-indulást jelentő helyek elérését kérte volna tőlem, nyilván mást mondok.
– A távozása előtti két meccs egyaránt emlékezetes maradt. A Mezőkövesd elleni találkozó előtt kémkedéssel vádolta meg az ellenfél szakmai stábját…
– …amiért azóta már elnézést kértem. Kuttor Attilát és a Mezőkövesdet sem akartam megbántani. Félreértés történt, hibáztam, de elnézést kértem, vállaltam a felelősséget. Ennél többet nem akarok beszélni az ügyről.
– Rendben. A másik a Ferencváros elleni meccs volt, amelyen nyolcvan percig emberelőnyben futballoztak, mégsem mertek támadni, s végül kikaptak.
– Elismerem, azon a meccsen rosszul futballoztunk. De korábban, a kiesés ellen harcolva hét támadó szellemű játékossal léptünk pályára, s próbáltunk támadófutballt játszani. Akkor senki sem dicsért meg bennünket, a Fradi-meccs után viszont mindenki kritizált. Egyetlen edző munkásságát sem szabad egyetlen meccs alapján megítélni.
Született: 1979. június 2., Málaga (Spanyolország) Nemzetisége: spanyol Posztja játékosként: csatár Klubjai játékosként: Málaga CF (spanyol, 1988–1997),Real Madrid (spanyol, 1998–2002), Real Valladolid (spanyol, 2000–2002, kölcsönben), Real Betis (spanyol, 2002–2008), Málaga CF (spanyol, 2008–2011), Diósgyőri VTK (2012–2013) Klubjai edzőként: Centro de Deportes El Palo (spanyol, 2016–2017), Málaga CF (utánpótlásedző, 2017–2018), Diósgyőri VTK (2018–2019) Kiemelkedő eredménye játékosként: Spanyol Kupa-győztes (2005) |