A Sport utcától Titóig – Deák Zsigmond publicisztikája

Szeptember harmadikán, pénteken pálya­avatón szerepel Topolyán a Fradi. Az erről szóló hivatalos hírt elsőként kürtölte világgá a Nemzeti Sport nagy örömmel, hiszen ünnep ez a javából: egyrészt modern stadionnal bővül a magyarlakta Délvidék labdarúgó-infrastruktúrája, másrészt az ország legnépszerűbb csapatának ottani fellépése mindig nagy boldogság külhoni nemzettársainknak. Annak idején, a nyolcvanas évek elején Nyilasiékat szintén repesve fogadták, s most is készülnek a bácskaiak „ezerrel”, jönnek-mennek a meghívók határon innen és túl. Az egyiken érdeklődéssel vettem észre a klub, a stadion címét: Tito marsall utca 63. Hát igen, a második világháború jugoszláv partizánvezéréből lett külön utas kommunista diktátorra Szerbiában inkább hősként, mint véreskezű zsarnokként emlékeznek, a nevét még mindig viseli ez-az. S nincsen egyedül, a bánsági Nagybecskerek városa például szintén egy volt partizán után lett és maradt Zrenjanin azóta is.

Maradjunk annyiban, a történelem fura fintora (s még visszafogottan fogalmaztam), hogy egy magyar kötődésű szerbiai futballegylet a magyarok vérét is bőven ontó politikai szereplőről elnevezett közterületen található. Gyorsan meg is néztem, hol székelnek az anyaországhoz szorosabban kötődő emblematikus külhoni csapatok, s hasonló feszültséget nem igazán találtam. A felvidéki magyarság szimbóluma, a DAC dunaszerdahelyi címe például leképezi a vélhetően leggyakoribb elnevezést, ahol focipálya található szerte a Kárpát-hazában: hát persze, hogy Sport utca! A Sepsi OSK otthona a földrajzi ihletettségű Olt rét utcában van, utalva Sepsiszentgyörgy folyójára, az Oltra. A másik jelentősebb székelyföldi csapatnak, az AFK Csíkszeredának szintén olyan logikus címe van, amely oly gyakori a magyarlakta vidékeken: Stadion utca. A kolozsvári CFR eredendően vasutasklub volt (1907-es alapításakor KVSC), de nem biztos, hogy erre utal a Gépész utcai otthon.

A horvátországi Eszéken megint érdekes történelmi személyiséggel találkozunk, hiszen a helyi NK Osijek olyan helyen székel, amelyet a 28. amerikai elnökről, Thomas Woodrow Wilsonról neveztek el! Erős a gyanúm, hogy ő is korábbról maradt itt, hiszen jelentős szerepe volt az első világháború után a Szerb-Horvát-Szlovén, később Jugoszláv Királyság megszületésében, ezzel párhuzamosan az Osztrák-Magyar Monarchia, s a történelmi Magyarország feldarabolásában. Hozzáteszem, az ilyesmi máshol is előfordul, mármint hogy a helyi hősök mellett egy vagy több, az államalakulat létrehozásában fontos szerepet játszó külföldi politikus „visszaköszön” a közterületekről. Abban például megegyezhetünk, hogy a délszláv háború után Szerbia „megleckéztetésére” 2008-ban (számos ország által még mindig nem ratifikált) önállóságot kapó Koszovó az amerikaiak nélkül nem lenne sehol. Tudják ezt a helyiek is, így számos utcájukat és létesítményüket valamilyen egyesült államokbeli politikusról nevezték el. Én például néhány éve egy ökölvívó-csapattalálkozó ürügyén jártam Pristinában, a fővárosban, illetve a környékén, a bunyót pedig a Bill Clinton Sportcsarnokban tartották. A volt amerikai elnök hatalmas képe ott virított a falon, mint nálunk az ötvenes években Rákosi Mátyásé és Sztáliné mindenhol... Hozzáteszem, nekünk, magyaroknak is nagyon örültek a koszovóiak, s a tenyerükön hordoztak, hiszen egyrészt a több ország bokszolóit megmozgató sport­esemény erősítette a nemzetközi kapcsolataikat, másrészt mi az Európai Unió tagjainak zömével együtt hivatalosan elismertük a függetlenségüket.

De térjünk most haza, s vissza a futballstadionok címeihez, immár az anyaországon belül. Ha már a Fradit említettük, talán abban megegyezhetünk, hogy a mifelénk legismertebb pályacím az Üllői út 129., itt még a házszám is emblematikus. Talán kevesebben tudják, hogy az 1899-ben alapított Ferencvárosi Torna Club első otthona nem itt, hanem a Soroksári úton volt, ám maximum csak 1500 néző fért el benne. A csapat gyorsan növekvő népszerűsége tágasabb stadiont kívánt, ami 1911-ben fel is épült már az Üllői úton. A 40 ezres falelátós létesítmény rengeteg nagy csatát megért „élete” hatvan éve alatt, 1971-ben bontották le, s 1974-re készült el a betonutód. Ennek a stadionnak mintegy négy évtized adatott, hiszen már ez sem áll, 2014-ben nyitotta meg a kapuit a minden szempontból XXI. századi, modern Groupama Aréna. Témánk szempontjából a lényeg, hogy az FTC focistái immár száztíz esztendeje az Üllői út 129. alatt rúgják a labdát, nem véletlen, hogy ez a cím beleégett minden magyar futballszurkoló agyába, függetlenül attól, hogy fradista vagy sem. Apropó, zöld-fehér szurkolók, az ő internetes oldaluk neve ulloi129.hu...

A Fradihoz hasonlóan patinás budapesti csapatok stadionjának címe is közismert a sportszeretők számára. Az Újpest, ugye, a Megyeri úton „lakik”, az MTK a Hungária körúton, a Vasas a Fáy utcában (a névadó a reformkori író és politikus, Fáy András). A Honvédnál érdekes és – mondhatni – modellértékű a helyzet, a kispesti stadion ugyanis Bozsik József nevét viseli és a Puskás Ferenc utca 1-3. szám alatt található, tehát a klub két leghíresebb játékosa egyaránt emléket kapott. Bozsik 1986-ban lett névadó (a fáma szerint hajszál híján az 1985-ben elhunyt Oláh István honvédelmi miniszterről nevezték el a pályát az „átkosban”), Az Újtemető utca pedig 2007 novemberében, Puskás halála után egy évvel vette fel a legenda nevét. Ehhez az aktushoz egyébként főpolgármesteri előterjesztés kellett, hogy a Fővárosi Közgyűlés megváltoztassa mindenkori határozatát, amely szerint Budapesten csak a halála után negyedszázaddal lehet bárkiről közterületet elnevezni. Annak idején még a Nemzeti Sport is szavazást kezdeményezett, s több tízezer olvasó voksolt rá: nevezzenek el Kispesten utcát a városrész leghíresebb szülöttéről. Az akció végül sikerrel járt, és az új rendelet értelmében díszpolgárok, Nobel-díjasok és olimpiai bajnokok esetében kivételt lehet tenni a 25 éves elnevezési tilalom alól. Így lehet most a vadonatúj Bozsik Aréna a Puskás Ferenc utcában.

Tovább járva a fővárosi pályákat, sokan tudják, hogy a BMTE a Promontor utcában fogadja az ellenfeleit (a promontor szó jelentése hegyfok, így hívták Budafokot 1886-ig), a III. Kerületi TVE a Hévízi úton, a Csepel a Béke téren; annak idején a Volán pedig a Czabán Samu téren játszott. Utóbbi névadója egy kommunista tanító volt, úgyhogy ma már a Széchenyi téren focizhatnak a megszűnt Volán helyett a REAC labdarúgói, a rákospalotai létesítmény névadója pedig Budai II László, Puskásék mellől az Aranycsapatból. Ne feledkezzünk meg a patinás vidéki klubokról és pályákról sem. A Debreceni VSC természetesen a Nagyerdei Stadionban (Nagyerdei park 12.) székel, de 1991-től az új aréna 2014-es átadásáig az Oláh Gábor utcában szerepelt, amit a debreceni születésű költőről neveztek el. A DVTK-stadion a miskolci Andrássy úton, a Haladásé a szombathelyi Rohonci úton, a Fehérváré a Csíkvári úton, a Békéscsabáé a Kórház utcában található. A tatabányai létesítményt 2011-ben nevezték el az Aranycsapat kapusáról, Grosics Gyuláról, de egészen 2015-ig az illegális kommunista mozgalom mártírja után a Ságvári Endre úton feküdt. Azóta pedig a Szent Borbála úton, noha többen próbálták a kispestihez hasonló módon egy, a helyi futballban nagy szerepet játszó legendáról, Lakat Károlyról elnevezni a közterületet. Győrben pedig visszatérünk a kezdetekhez, már amennyiben az ETO Parkhoz (ennek a helyén volt a Rába ETO pályája) természetesen a Stadion utca vezet.

Személyes adalék, hogy múlt héten, mialatt családostul körbetekertem a Balatont, külön próbáltam figyelni az érintett települések futballpályáira, már amelyiket érintette a bicikliút. Négyet vagy ötöt láttam, három a Sport utca, egy a Stadion utca mentén helyezkedik el, Balatonudvariban pedig konkrétan a bicikliút, a 71-es főút és a Kiss utca határolja a „szent gyepet”. Erről jut eszembe, kollégám, Csillag Péter nemrég meghirdette a megyei focicsapatok „pályaszépségversenyét”, keresve hazánk legnagyszerűbb természeti adottságú létesítményét, ehhez viszont szívesen csatlakoznék a legérdekesebb, legfurább pályacím felkutatásával. Hátha előkerül még néhány Tito vagy Woodrow Wilson utca!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!