Hatvan éve a bécsi vereség után tartották meg a rangadók vasárnapját

A rangadók vasárnapja volt 1961. október 15., legalábbis a Népsport ezzel csinált kedvet a játéknaphoz. A Népstadionban kettős meccset rendeztek (Vasas–Bp. Honvéd, MTK–Ferencváros), a Szőnyi úton pedig az NB II-ben a BVSC a Székesfehérvárt fogadta.

Az előzményekhez tartozik az egy héttel korábbi Ausztria–Magyarország mérkőzés Bécsben – és az egy fordulóval korábbi állás.

A Práterben 92 ezer néző előtt kaptunk ki 2:1-re, ám érdekes módon mindenki elégedett volt a csapattal. Tichy Lajos góljával 1:0-ra vezettünk (9. perc), az osztrákok vitatható tizenegyessel egyenlítettek (14. perc: Fritz Rafreider), majd a 81. percben Rudolf Oslansky 18 méterről szerezte meg a győztes osztrák gólt. Ezzel együtt azt írta a Népsport, hogy a második félidőben  „olyan nagy volt a fölényünk, hogy amikor az osztrákok egyszer-egyszer átjutottak a félvonalon, már hangorkán tört ki a nézőtéren”,  de a lényeg: „Jobban játszottak labdarúgóink, mint ahogyan erre a bajnoki mérkőzéseken mutatott formájuk alapján számítani lehetett.”

A 9. forduló után a Tatabánya állt az élen, a Bp. Honvéd volt a 2., a Vasas a 4., a Ferencváros az 5., az MTK pedig a 8. az aktuális rangadók szereplői közül. Az NB II-ben a Székesfehérvári Vasas vezette a tabellát, a BVSC a 3. helyen állt. A Népsport pedig azt remélte, hogy „mind a Népstadionban, mind a Szőnyi úton vasárnap megszületik az őszi új bajnoki nézőcsúcs”.

Nos, majdnem, legalábbis ami az NB I-et illeti. A Népstadionban ugyanis 50 ezren voltak (a 3. fordulóban 60 ezren látták a Fradi 3:0-s győzelmét a Bp. Honvéd ellen), de az NB II-ben a Szőnyi úti 15 ezer valóban rekord volt.

Rátérve a részletekre, a 10. forduló után a Népsport nem tudott elszakadni a bécsi meccstől: „Amit reméltünk, bekövetkezett: válogatott csapatunk bécsi lelkes küzdőszellemén felbuzdulva, élvonalbeli labdarúgóink a tizedik forduló bajnoki mérkőzésein nagy akarattal, elszántan harcoltak, s a mérkőzések egyes időszakaiban jó játékukkal is kitűntek.”

De menjünk sorjában!

A Vasas 3:2-re legyőzte a Bp. Honvédot, 2:0-ra, majd 3:1-re is vezetett,  „a Bp. Honvéd mégsem adta el a harcot, s így az utolsó pillanatig kétségessé tudta tenni a mérkőzés kimenetelét”. Más kérdés, hogy az első félidőben fél órán át szinte csak a Vasas volt a pályán, igaz, szünet után ez a Honvédra volt igaz. Hogy nem egyenlített ki, abban Kösztner Vilmos játékvezetőnek főszerepe volt, hiszen „némelykor tévedett, például akkor is, amikor Tichy visszarántásáért nem adott 11-est”, ugyanis „a 72. percben Mészöly a 16-oson belül visszarántotta Tichyt”.

A Vasasban „hátvédhármasban találjuk a csapat legjobbját, Mészölyt, aki főleg szünet után ragyogó szereléseket alkalmazott”, másik oldalon „kapura Tichy volt a legveszélyesebb, az előkészítésben pedig Bozsik tett a legtöbbet”.

Az edzők közül a Vasas mestere, Illovszky Rudolf játékosai taktikai fegyelmét dicsérte, a játékosok közül pedig Berendi Pált, akinek a két gólt szerző Tichy Lajost kellett őriznie, de az edző szerint így is helytállt. Ahogy a remekül irányító Bozsikot kísérő Pál II Tibor is. Hiába, az edzők másként nézik a meccseket.

Néha kissé megsértve, hiszen Babolcsay György „munkatársunk kérdésére nem adott nyilatkozatot”. Az ilyesmi nem volt szokás akkoriban, minden bizonnyal a meg nem adott tizenegyes miatt zárkózott el a Honvéd-edző. A történtekhez hozzátartozik, hogy a Vasas viszont kihagyott egy büntetőt az első félidőben (Bundzsák Dezső).

Az örökrangadón az első játékrészben az MTK nagy fölényben volt (2:0), szünet után aztán „a Ferencváros igen nagy lendülettel feküdt a játékba, s ekkor a mérkőzés is igen jó iramú lett. A zöld-fehérek támadásai gyorsan, sok mozgással épültek, és a Ferencvárosnak sikerült is egyenlítenie. A játék képe alapján a döntetlen igazságosabb lett volna”. Ami viszont a legfontosabb a Népsport szerint: „Végre egy rangadó, amelyen időnként színvonalas, igen sportszerű mérkőzést láthatott a közönség.”

A győztes (3:2) MTK-ban „Sipos jobbfedezetben is nagyszerűen megállta a helyét”, a másik oldalon „Vilezsál és Rákosi is átlagon felül látta el feladatát”.

Az MTK edzője, Szűcs Gyula annak örült, hogy „új összetételű csapatunk várakozás feletti teljesítményt nyújtott”. Valóban nagy volt a változás, hiszen az egy fordulóval korábban Csepelen vesztes (1:3) együttesből nem játszott Kovalik Ferenc kapus és Nagy István sérülés miatt, Szimcsák II László, Máté János és Arató Gábor pedig a tartalékcsapatban szerepelt. Szűcs szerint a „sok változtatásra részint kísérletezés, részint pedig fiatalítás miatt volt szükség”.

A másik oldalon Mészáros József örült, hogy a korábbiakhoz képest nagyon jól futballozott a csapata. Főként szünet után, amikor olyan lendületes volt a Fradi csatárjátéka, hogy az egyenlítés után a győztes gólban is bízhatott az edző. Aztán jött Sipos Ferenc szabadrúgása: „A mérkőzést rossz sorfalunk miatt vesztettük el. Ha a lövés pillanatában nem nyílik szét, akkor Sipos lövése a sorfalba vágódott volna. Ezt a játékosok is beismerik.”

A 10. forduló után a Tatabánya maradt az élen, a kettős rangadó résztvevői közül a Bp. Honvéd és a Vasas a 3–4., az MTK a 6., a Ferencváros a 8. helyről folytatta. A bajnokság (1961–1962) végén aztán ez volt a sorrend: 1. Vasas 38 pont, 2. Ú. Dózsa 36, 3. FTC 33, ...5. MTK 28, ...7. Bp. Honvéd 26.

Az NB II-es BVSC–Székesfehérvári Vasas (1:0) meccsen hatalmas volt az iram, de meddő a csatárjáték. Nem véletlen, hogy a győztes gólt nem előzte meg látványos akció: „A 68. percben óriási kavarodás támadt a fehérvári kapu előtt, többször is kipattant a rálőtt labda, majd Murár elé sodródott, aki közelről a kapu jobboldalába fejelt.”

A fehérváriak egy kihagyott tizenegyessel válaszoltak, Ispaics Tibort buktatta Fekete Aladár. „A büntetőnek Bognár futott neki. Lövőcselt csinált jobbra, Varga el is mozdult a cselre, azonban a bal sarokba tartó labdát vetődve elcsípte.”  Döntő mozzanat volt, igaz,  „az egyébként jól bíráskodó Bokor játékvezetőnek meg kellett volna ismételtetni a büntetőt, mivel a kapus a lövés előtt elmozdult”.  A hajrá a fehérváriaké volt, de képtelenek voltak egyenlíteni, a BVSC Gerencsér József kiállítása után tíz emberrel védekezett hősiesen – és sikeresen.

A forduló után a Nyugati csoport tabelláját továbbra is a Székesfehérvár vezette a Szombathely előtt (17-17 pont), a BVSC (15) a harmadik helyen állt. Az idény végén a Szombathely lett a befutó, s NB I-es, akárcsak a Keleti csoportban a Debreceni VSC.

EMLÉKEZTETŐ
Ausztria–Magyarország 2:1 (1:1)
1961. október 8., Bécs, barátságos mérkőzés
Práter-stadion, 92 ezer néző,  vezette:  Korelus (csehszlovák)
Ausztria:  Fraydl – Trubrig, Stotz (Oslansky, 36.), Hasenkopf – Hannapi, Koller – Nemes, Knoll, Buzek, E. Hof, Rafreider. Szövetségi kapitány: Karl Decker
Magyarország:  Grosics – Mátrai, Sipos, Sóvári – Solymosi, Kotász – Sándor, Bozsik, Tichy, Monostori (Göröcs, 46.), Fenyvesi. Szövetségi kapitány:  Baróti Lajos
Gólok:  Rafreider (14. – 11-esből), Oslansky (81.), illetve Tichy (9.)

1961. október 15., NB I, 10. forduló
Vasas–Bp. Honvéd 3:2 (2:1)
Népstadion, 30 ezer néző,  vezette: Kösztner
Vasas: Szentmihályi – Ihász, Mészöly, Bakos – Bundzsák, Berendi – Farkas, Kékesi, Machos, Pál II, Pál I. Edző: Illovszky Rudolf
Bp. Honvéd: Faragó – Szőcs, Marosi, Rozmis – Nógrádi, Kotász – Nagy, Balogh, Bozsik, Tichy, Katona. Edző:  Babolcsay György
Gólok: Bundzsák (8., 14. – 11-esből), Farkas (61.), illetve Tichy (40., 78.)

MTK–Ferencváros 3:2 (2:0)
Népstadion, 50 ezer  néző,  vezette: Pósa
MTK: Gellér – Keszei, Palicskó, Jenei – Sipos, Kovács III – Sándor, Kuti, Povázsai, Molnár, Szimcsák I. Edző: Szűcs Gyula
Ferencváros: Landi – Kiss, Mátrai, Novák – Németh, Kocsis – Kökény, Orosz, Vilezsál, Rákosi, Fenyvesi dr. Edző:  Mészáros József
Gólok: Sándor (25.), Sipos (28., 88.), illetve Orosz (51.), Rákosi (68.)

NB II, 10. forduló
Budapesti VSC–Székesfehérvári Vasas 1:0 (0:0)
Szőnyi út, 15 ezer  néző, vezette:  Bokor
BVSC: Varga – Fekete, Rendek, Rada – Kárpáti, Szalai – Murár, Nagy B., Borbély, Gerencsér, Rajna II. Edző:  Fenyvesi László
Székesfehérvár: Varga – Szűcs I, Bognár, Horváth – Kerecsényi, Szűcs II – Kristály, Kárász, Szőke, Fister, Ispaics. Edző:  Moór Ede
Gól: Murár (68.)
Kiállítva:  Gerencsér (77.)