Fanfárok után vésztrombita – Bobory Balázs publicisztikája

Egy nullás vereséget szenvedett a bajnoki nyitányon a Honvéd saját kis ékszerdobozában, a 2021-ben átadott Bozsik Arénában a Zalaegerszegtől. A botlás benne van a futballban, az is, hogy az idény elején egy kicsit elcsúszik a formaidőzítés, és az ellenfél frissebb, összeszokottabb – no meg ne felejtsük azt sem, hogy elég mutatós ZTE alakul, amely, ha csak edzőmeccsen is, két hete az olasz bajnok Milant verte meg. A kispesti drukkerek azonban valahogy nehezebben lépnek túl a fiaskón, főleg azért, mert nem látnak világos irányvonalakat a klubjuknál. Illetve, ha figyelnek, azért van valami vezérfonal, csak nem biztos, hogy ez a megfelelő-e, és nem kell rádöbbenni néhány hét vagy hónap múlva, hogy valami egészen mást kellene csinálni.

A péntek esti nyitányon harminc perc után egy kollégámnak sms-t kezdtem megfogalmazni, miszerint ennyiből nem tetszik úgy, hogy a Honvéd a mezőny első felében harcol majd a helyezésekért. Most lódítottam, mert sokkal pesszimistább szöveget írtam. Nyilván józan ésszel senki sem mondhat fél óra, de még akár egy, kettő vagy három összecsapás után ítéletet egy csapatról, az előzményekkel megfejelve azonban egyelőre valóban nem tűnik túl szívderítőnek a kép a XIX. kerületben.

Ugye a kispestiek az előző évadban torkukon a késsel menekülték végig a tavaszt, a kiesés réme ki sem mozdult az öltözőfolyosóról és a klubházból, aztán Nebojsa Vignjeviccsel a kispadon – aki szemernyit sem volt jobb elődjénél, Horváth Ferencnél – botladozva sikerült kiharcolni a bennmaradást. Ilyenkor azt gondolná az ember, a tervet teljesítő szakember megkapja az esélyt, hogy a saját elképzelései alapján épült csapattal is bizonyítson, azonban a piros-feketéknél teljesen más lett az irányvonal.

A nyártól sportigazgatóként a skót Chris Docherty a főnök, vele együtt érkezett tanácsadóként barátja, a horvát Ivan Kepcija. A kispadra szintén skót szakember, Tam Courts ült le, Docherty vele a Dundee Unitednél dolgozott együtt, szóval elég összeszokott csapat kezébe került a szakmai munka. A felnőttcsapat mellett a kispesti klub honlapja szerint nyolctagú a szakmai stáb, köztük az erőnléti edző, Lázár Zsolt magyar, illetve a bosnyák származású, már-már klublegendává váló Djordje Kamber is, aki azért lassan egyedüliként tud mesélni a nem is olyan régmúlt sikereiről az öltözőben.

Kamber 2017-ben még játékosként nyert bajnokságot Marco Rossi irányításával a magyar élvonalban az akkor még George Hemingway tulajdonolta Honvéddal, karöltve a jelenlegi keretből Ivan Lovriccsal és Zsótér Donáttal. Egyikük sem kispesti nevelés, ellenben az akkori alapcsapatból Baráth Botond, Holender Filip, Nagy Gergő, Hidi Patrik vagy éppen Gazdag Dániel az volt, mutatva, hogy nagyszerűen működik a piros-feketék akadémiája, és saját nevelésekkel telepakolva is meg lehet előzni azokat, akik esetleg a vastagabb pénztárcának köszönhetően inkább a bevásárlásokat részesítik előnyben. A felsoroltak közül mindenki aktív, de senki sem játszik már Kispesten, ellenben tele a keret légiósokkal, és bár most is akadnak saját nevelésű fiatalok, szerepük eltörpül a határon túlról érkezőké mellett.
Néhány éve nagyon világos elképzelés alapján haladt a klub: a vázat adják a saját akadémisták, aztán melléjük kell megtalálni azokat a rutinos játékosokat, légiósokat, akik nem drágák, de motiváltak és segíteni tudnak. Nyilván ez a modell Marco Rossi regnálása idején működött leginkább, de a jelenlegi magyar szövetségi kapitányról tudjuk, amihez nyúl, arannyá válik.

Nem tudom, hogy az olasz szakember megosztja-e a titkát olyan edzőkkel, akik először vállalnak munkát Magyarországon, de biztos, hogy sokaknak szüksége lenne rá. Nem szabad meglepődnünk azon, hogy a mi kis NB I-ünknek még nincs nagy híre és ázsiója a világban, mert hiába sikeres a válogatott és már rendszeresen csoportkörös a Ferencváros a nemzetközi kupákban, másra nem kapja fel a fejét a közvélemény külföldön. Ezért nemegyszer nem sikerült megfelelően értékelniük a honi élvonalat az ide tévedő szakembereknek, sokan alábecsülik az erejét és színvonalát, és megelégszenek a középszerű vagy kifejezetten gyenge képességű légiósokkal, gondolván, ők majd kiemelkednek itt és erősítést jelentenek. Aztán néhány meccs után kiderül, hogy igazából használhatatlanok, és fél vagy egy év után egy másik ország másik kísérletező csapatától veszik fel a fizetésüket.

Ahogy korábban írtam, dőreség lenne kijelenteni, hogy a Honvédnál most ne trafáltak volna bele az igazolásokba, és nem kezd el szárnyalni hamarosan a Courts-együttes, csak a jelek egyelőre nem erre utalnak. Most még nem látni karakteres vonásokat a piros-feketéknél, és kérdés, hogy megfelelő kötődésű labdarúgók nélkül ez mikor változhat.

Hogy miért említem ezt? A kispestieknél a múlt héten, egy nappal a bajnoki rajtot megelőzően meglehetősen furcsa, groteszk és sokat sejtető döntést hoztak: Batik Bencét, az együttes csapatkapitányát a második csapatba száműzték, játékjoga immár a piacon hever. A belső védő az elmúlt években oszlopa volt a Honvédnak, hibái ellenére szívét-lelkét adta a sikerért, mentalitása, hozzáállása predesztinálta arra, hogy megkapja a karszalagot. Ennek szellemében készült az új szakmai stábbal, majd a hetekig tartó közös munka végén, a cél, vagyis a nyitány előtt számkivetetté vált. Chris Docherty nyilatkozatában versenyhelyzetre hivatkozott, illetve Lazar Csirkovics érkezésére, aki vélhetően Batik elé került a posztonkénti rangsorban, és ebben a helyzetben az tetszett a skót vezető szerint ideális megoldásnak, ha a régi csapakapitány új klub után néz.

A történetben azért sok a furcsaság. Az biztos, hogy szerb Csirkovics személyében Kisvárdáról nem az új Leonardo Bonucci szerződött Kispestre, de itt a lehetőség, hogy ott is megmutassa kivételes képességeit, nyilván innentől a nyomás is nagyobb rajta. Másrészt döbbenetes, hogy a csapatkapitánnyal éppen egy nappal a bajnokság kezdete előtt kell így elbánni. És ha hihetünk Batik Bence Instagram-sztorijának, nem is biztos, hogy minden úgy történt, ahogy Docherty elmondta, mivel a védő nemes egyszerűséggel egy kezével csendre intő Pinocchio-figurát posztolt ki, és mint tudjuk a meséből, a bájos fabábúnak akkor nőtt meg igazán az orra, amikor lódított.

Ha egy klubnál ilyen történik az idény felvezetéseként, az az álmoskönyvek szerint nem sok jót jelent. Rendezni kell a viszonyokat, ha még nincs kialakult hierarchia, és nincsenek tisztában a főnökök és alkalmazottak az igényekkel, a teljesítésük mikéntjével. A gondolatsort további összeesküvés-elméletekkel lehetne folytatni, de hangsúlyozom: még csak egy fordulót rendeztek a bajnokságban...

Tavaly szerencsém volt a Magyar Labdarúgó Akadémián vendégeskedni, ahol kiváló, elhivatott szakemberekkel találkoztam, akik mesés körülmények között dolgozhatnak a tehetséges fiatalokkal. A kispestiek utánpótlása az országban a legjobbak közé tartozik, az elmúlt években válogatottak kerültek ki az intézmény falai közül, és ugye sokan a 2017-es magyar futballbajnokcsapat alappillérei is voltak. A talentumok vélhetően nem tűntek el, csak jelenleg nem nagyon látszik, hogyan építsék be őket úgy, hogy az eredményesség is megmaradjon. Így légiósokkal teletűzdelt, az elmúlt évet végigszenvedő és a jelenlegi évadot is rosszul kezdő Honvédot láthatunk, amely egyelőre nem tűnik a nyugalom és a megtervezettség szigetének. Ahol öt éve még fanfárok szóltak, most veszélyt jelző trombiták harsognak, és talán mindenki tudja, ideje lenne visszatalálni a helyes útra.

Vagy már ez az az út, csak az eleje rögös? Az idő eldönti.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!