– Milyen volt a hétfő reggel? Fejfájós?
– Nem volt vészes, tudtam, hol a határ – felelte a Nemzeti Sportnak Juhász Roland. – Az ébredés azért így sem volt panaszmentes, a nagy ünneplés közepette ugyanis a szurkolók közé hajítottam a cipőmet, és a zokniban töltött órák megviselték a talpamat.
– Idehaza ott megszakadt a kép, hogy a bruges-i meccset lefújták, és társaival egymás nyakába ugrottak. Hogyan folytatódott a fieszta?
– Kisebb tortúrával, mivel nem egyenes úton, hanem némi kerülővel, Roeselare felé kellett hazamennünk. Részint mert Brugesben dugó volt, másrészt pedig az örök ellenlábas otthonában lettünk bajnokok, és ezt arrafelé nem nézték jó szemmel. Brüsszelbe érve a stadion felé vettük az irányt, ezrek vártak bennünket. Velük buliztunk egy-két órát, majd a csapat törzshelyén ért véget az este. Vagy a hajnal...
– Edzés nem volt délelőtt?
– Á...! Sokan még keddre is szabadnapot kértek volna, ám a mesterünk abból nem engedett. Azt mondja, négy mérkőzés még hátravan, és azokon úgy kell futballoznunk, ahogy az egy bajnokcsapathoz méltó. Igaza van.
– Ha a szakember érdeklődne, akar-e játszani a tét nélküli találkozókon, mit felelne?
– Szerintem meg sem várom, hogy feltegye ezt a kérdést, hanem megkérem, ha egy mód van rá, vesse be a tartalékom. Victor Bernárdez személyében van egy hondurasi belső védőnk, ő jobbára a kispadon ült a szezonban, csakhogy közeleg a világbajnokság, nem árt, ha játékba lendül, vagyis azt megértem, ha ő mostantól szerepet kap. De mellette még mindig akad egy hely!
– Szóval, megy vagy marad?
– Jókor érdeklődik, mert korábban azzal hárítottam el a jövőmre vonatkozó kérdéseket, hogy amíg nem dől el a bajnoki cím sorsa, nem szeretnék ezzel foglalkozni, de vasárnap este óta nem takarózhatok ezzel... Annyi újdonsággal szolgálhatok, hogy az Anderlecht vezetői ajánlatot tettek, melynek értelmében a kétezer-tizenegyben lejáró szerződésemet négy évvel meghosszabbítanák.
– Elfogadható?
– Az, persze, ám közel sem biztos, hogy elfogadom.
–Mit tartana előrelépésnek?
– A Bundesligát! Modern stadionok, sok néző, erős bajnokság, és a játékstílusomnak is leginkább ez feküdne.
– Menedzsere szerint beférne a Bayernbe.
– Megelégednék egy szerényebb klubbal is. Nem félek a kihívásoktól, szeretek megküzdeni a helyemért, ám a játéklehetőség mindennél fontosabb számomra. Ha megkeresnének Münchenből, de tudatnák velem, csupán harmadik számú középhátvédnek kellek, nemet mondanék. Nem a mellkasomat akarom verni, hogy ennek vagy annak a sztáralakulatnak vagyok a labdarúgója, hanem játszani akarok!
– Tegye félre a szerénységét: mondjuk a Hamburgban megállná a helyét?
– A HSV-vel nemrég találkoztunk az Európa-ligában, és csak nagy szerencsével búcsúztatott minket. A kerete tele van jó játékossal, ám az igazat megvallva nem voltam elájulva tőle. És mégis: egy Hamburg szintű csapatra mondanám azt, hogy igen, ez előrelépés.
HA KÍVÁNCSI ARRA, A SZEZON MELY MOMENTUMAIT FELEJTENÉ EL SZÍVESEN JUHÁSZ ROLAND, ILLETVE KINEK AZ OLDALÁN JÁTSZANA LEGSZÍVESEBBEN, KERESSE A KEDDI NEMZETI SPORTOT!