Légiósok: Mindig el kell találni a kaput – Sallai Roland

– Július idusához közeledve az Európa-bajnokságra vagy a következő idényre gondol többet?
– Amíg vasárnap este le nem fújták a döntőt, az Eb-t mondtam volna, de mivel csütörtökön Freiburgban kell edzésre jelentkeznem, már inkább a következő idény jár a fejemben – válaszolta lapunknak Sallai Roland, a Freiburg 24 esztendős, 25-szörös magyar válogatott támadója. – A csapat július ötödikén kezdte a felkészülést, én a torna miatt kaptam némi extra pihenőt, a hét második felében csatlakozom a többiekhez.

– A kontinenstorna előtt sokat beszéltünk a vágyakról és a reményekről. Összességében azt kapta, amit várt?
– Két részre bontanám a választ. Tekintve, hogy az első meccs előtt szinte mindenki a tisztes helytállást várta tőlünk, és senki sem beszélt továbbjutásról, büszkék lehetünk a teljesítményünkre. Másfelől a németek elleni mérkőzés után kellett néhány nap, mire pozitív érzésekkel tudtam visszatekinteni a három összecsapásra. Az Allianz Arenában szomorú, letört és csalódott voltam, elvégre közel voltunk a továbbjutáshoz, hat perc választott el minket a nagy bravúrtól. Kellett egy kis idő, mire ezen túltettem magam, de most, higgadt fejjel azt mondom, erőn felül teljesítettünk, a szurkolók, a stábtagok és a játékosok egyaránt büszkék lehetnek az Eb-szereplésre. Újabb visszaigazolást kaptunk arról, hogy jó úton járunk.

– Ha már a visszaigazolást említette, mennyi üzenetet kapott a csoportkör után?
– Olyan sokat, hogy nem is volt időm végigolvasni. A szurkolókért is futballozunk, ezúttal is fantasztikus hangulatot teremtettek, tizenkettedik játékosként segítettek minket. A támogatásukból erőt meríthetünk, ugyanakkor nekem mindig a szűk családom visszajelzése volt a legfontosabb. Ők támogattak a kezdetektől, jóban-rosszban kitartottak mellettem. Nekem mindennél többet jelent, ha ők azt mondják, büszkék rám.

– A három csoportmeccsen két gólpasszal zárt. Ezt a mutatót aláírta volna az Eb előtt?
– Mivel mindig maximalista vagyok önmagammal szemben, egy gól azért nem ártott volna... Az első Eb-men ez nem rossz teljesítmény, de akadtak hibáim. Rendre visszanézem azokat a jeleneteket, amelyekben rossz döntést hoztam, most sem volt ez másként, ezekből a játékhelyzetekből lehet a legtöbbet tanulni. Tökéletes meccs persze nem létezik, de tudom, miben kell javulnom.

– Mondana példát?
– A csoportkörben a világ legjobb válogatottjai ellen léptünk pályára, ezért sokat kellett védekeznünk. Ez felemészti az energiát, ezáltal a támadásokra kevesebb erő jutott. A torna egyik legnagyobb tanulságaként mégis azt említeném, hogy noha fogy az erő és fárad az izomzat, a támadásokat lehetőség szerint mindig lövéssel kell befejezni, ha pedig eljutunk a kapu előterébe, nem fordulhat elő, hogy a lövés után a labda ne találja el a kaput. Ezt nehéz kivitelezni, amikor fogy az oxigén, de ilyen ellenfelekkel szemben jobban meg kell becsülni a lehetőségeket, még erősebben kell koncentrálni. Más kérdés, hogy ezt nehéz modellezni, egyéni és csapatszinten is csak meccshelyzetben lehet „gyakorolni”, de a vb-selejtező őszi mérkőzésein ezen a téren is előre kell lépni.

– A vb-selejtezőben kétszer találkoznak Angliával. A csoportmeccseken nyújtott teljesítményt látva az Eb-döntős ellen is reménykedhetnek a pontszerzésben?
– A visszajelzések alapján jó úton járunk, de óriási hiba lenne arról beszélni, nekünk ezek után kötelező kijutni a világbajnokságra. Ez a célunk, mindent megteszünk érte, de ilyesmit a francia, a német vagy a portugál válogatott jelenthetne ki, mi pedig nem vagyunk az említett csapatok szintjén. Ha most hangzatos kijelentésekbe kezdünk, annak csak csalódás és szomorúság lesz a vége. A közelmúlt alapján mondhatjuk, Lengyelországgal talán hasonló szintet képviselünk, Anglia pedig továbbra is kiemelkedik a csoportból. Ha meg tudjuk ismételni az Eb-n mutatott játékot, a vb-selejtezőben is összejöhet a bravúr, de egy percre sem szabad elfelejteni, milyen játékerőt képviselnek az ellenfelek. Nincs is értelme egyenként végigmenni az angol játékosokon, mindenki láthatta, hány olyan támadó szerepel a keretben, aki bármikor tud váratlant húzni. A következő lépést nem az jelenti, hogy elkezdünk ígérgetni, hanem az, hogy az Eb-n látott játékunkat állandósítjuk. Csak akkor lehet keresnivalónk, ha a folytatásban is szívvel-lélekkel futballozunk.

– A torna előtt arról is beszélt, hogy erre a nyárra élete végéig emlékezni fog. Most is így érzi?
– Teljes mértékben. Nemcsak a meccsek, hanem a közeg miatt is, ami körülvett minket az Eb idején. Sohasem felejtem, milyen érzés Európa-bajnokságon pályára lépni hazai pályán, a Puskás Arénában. Nehéz volt feldolgozni, hogy egy balszerencsés, megpattanó lövés miatt nem jutottunk tovább, ha legyőzzük a németeket, még a horvátok elleni Eb-selejtezős győzelmet is túlszárnyaljuk. A továbbjutás nem jött össze, most még be kellett érnünk azzal, hogy a világ egyik legerősebb csapata az utolsó percben, hazai pályán az időt húzza ellenünk a szögletzászlónál. Valahol ez is egyfajta elismerés.

– Csütörtöktől a válogatott helyett már a Freiburg lesz középpontban. Mit vár magától a következő idényben?
– Az előző idényben nyolc gólig és hat gólpasszig jutottam, a következő bajnokságban szeretném túlszárnyalni ezt az eredménypárt. Az Eb után az extra motivációból nincs hiány.