Szent Ambrus nyomdokain – Malonyai Péter jegyzete

NYOLCADSZOR VOLT válogatott Balogh Botond egy esztendeje a svédek ellen, azon a meccsen, amelyen a legegyszerűbb képlet alapján kaptunk ki (0–2): mi kihagytuk a helyzeteinket, ők belőtték. A tűz nem igazán lobogott a csapatban, a tempó sem volt varázslatos, az akkor még parmai hátvéd viszont jó értékelést kapott. E szerint igazi erényeit csillogtatta, előre gondolkodott, olvasta a játékot, sokat szerelt, a labdával mindig az ellenfél kapuja felé fordult, és ha csak tehette, nem passzolt oldalra, főként hátrafelé. Mintha támadóvér csörgedezne benne – így a folytatás, de a lényeg: megbízhatóan, stabilan futballozott, lehetett rá számítani.

Pályafutást záró búcsúszavaknak is megteszik az előzőek, ám hősünk még csak 24 esztendős. Tizenhét volt, amikor Parmába költözött, s felnőve 68 bajnokit számlál a Serie A-ban. Kölcsönben megjárta Törökországot (Kocaelispor), hogy most a belga Westerlóban igyekezzen egyről a kettőre jutni. Ami esetében azt jelenti, fejlődjön annyit, hogy tovább lépjen Belgiumnál, mint mondja, ez beleillik klubja céljaiba, röviden: fejlesztenek, majd eladnak.

A lelkiekkel persze senki sem törődik amúgy igazán, talán még Balogh Botondnál is csak annyiban fontos, hogy nincs nyavalygás, össze kell szorítania a fogát, és menni tovább. Biztosan így van jól, s csak én gondolom, hogy megvan az ára annak, ha valaki az otthonától távol lesz kamaszból felnőtt. Szerintem ez sokkal nehezebb, mint különböző nyelveken elsajátítani a tolódást, a felpasszt, a letámadást meg minden más oly korszerű furfangot. Ráadásul a mai futballistaléthez hozzátartozik, amit Szent Ambrus már a 4. században tudott: „Ha Rómában vagy, élj úgy, mint a rómaiak!” („Si fueris Romae, Romano vivito more”) – azaz nem hasznos kilógni a helyi szokások alól –, magyarán, a beilleszkedés. Hol itt, hol ott, hol amott – ahogy a szerződés diktálja.

Balogh Botond mindenesetre bizakodik, nincs okunk, hogy ne tegyük mi is, főként mert edzője, Issame Charai profi szinten aránylag hosszan („nagyjából egy órán keresztül”) beszélgetett vele. „Profi futballistaként ilyenben még nem volt részem” – mondja Balogh Botond.

Ez azért inkább váratlan csattanó, mint – hepiend.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!