Király Gábornak Viki is szurkol

– Mindenesetre biztató, hogy a sorsdöntőnek ítélt két Európa-bajnoki selejtező előtt nem szorong, a jelek szerint jó a hangulat a csapatnál.

– Dehogyis, verekszünk, mert annyira nem szeretjük egymást… Persze, jó a hangulat, jó a társaság, ezen tehát nem múlhat a válogatott sikere.

–Tudja-e, hogy néhány óra múlva, ha minden ideálisan alakul, akár ötször is ünnepelhet?

– Igen, ezt magam is így számoltam, legalábbis, ha ugyanazokra az alkalmakra gondolunk.

–Menjünk akkor sorban – szigorúan kronológiai szempontból. Az első: március tizennyolcadikán volt Viktória lánya kétéves.

– Így van, és természetes, hogy a kislányom nagyon fontos nekem. Még csak most született, és lám, máris elrepült két év. Tündérien aranyos, a minap eljátszotta, hogyan ébresztette fel szunyókáló nagyapját, mit mondjak, a könnyem potyogott a színészi alakítás láttán. A szülinapra még Berlinben került sor, és egy kisebb összejövetelt tartottunk, a szomszédaink között két kisgyermekes család is van. Jana egyidős Vikivel, Daniel egy évvel fiatalabb a lányoknál. Jóban vagyunk, de nyilvánvaló, feleségem, Zsanett tartja a kapcsolatot az édesanyákkal. Viki kapott egy kis szettet, amiben a háztartási eszközök másolata található, van benne egy kis konyha, vasaló, és ha az anyja mondjuk vasal, akkor ő is utánozza, ő is főz és takarít a kis játékokkal. Amikor ezt az ajándékot megkapta, Janával együtt tettek-vettek. Mint a felnőttek… Nagyon aranyosak voltak. Képzelje, még az is előfordult, hogy Jana a nálunk hallott magyar szavakkal szólt német szüleihez.

– Hogy engedte el a kislánya?

– Mondta, hogy "Apa megy edzőtáborba”; meg hogy "Nézlek a tévében”; és azt is, amit mindig hall tőlem: "Jó legyél!”

–A második: nemrég, március huszonnegyedikén ünnepelhette a névnapját.

–Zsanett és Viki is felköszöntött hétfőn, és megható volt, ahogy a kislányom mondta: "Apa, boldog névnapot!” Hívtak a régi csapattársak, akikkel egykoron a Haladásban futballozhattam, és nagyon jólesett, hogy Halmosi Zoltán is felhívott, hogy gratuláljon. Szóval, aznap gyakran csörgött a telefonom, jöttek az sms-ek, és én nagyon örültem mindenkinek, akinek eszébe jutott a névnapom.

–Két ünnep tehát már mögöttünk van, a következő a chorzówi találkozó lenne a sorban.

– Nagyon fontos mérkőzés ez mindkét válogatott számára, de ezzel aligha mondok újdonságot. A lengyelek legutóbb kikaptak otthon a lettektől, még egy hazai kudarc után gyaníthatóan nem sok esélyük maradna a továbbjutásra, és minden bizonnyal megpróbálják majd kiengesztelni szurkolóikat. Mi pedig szeretnénk továbbra is magunk mögött tartani őket. A célunk az, hogy a közöttünk lévő különbséget növeljük, de legalábbis megtartsuk. Fel kell készülnünk arra, hogy az ellenfél nekünk esik majd, de arra is, hogy nemcsak ők, mi is támadni akarunk. Azt gondolom, a helyzetkihasználás döntő lehet. Masszív csapat a lengyel, de ha nyugodtan, higgadtan játszunk, mint például Stockholmban, akkor hibára kényszeríthetjük. A kérdés, hogy ezekből a hibákból milyen tőkét tudunk kovácsolni.

– Hogy érzi, mire lehet képes a mai magyar válogatott?

– Sok mindenre képes lehet, és idejövet, útközben is azon gondolkoztam, a csapatnak egyedül kell küzdenie, avagy számíthat-e valamiféle támogatásra.

– Mire gondol?

– A közvéleményre és a médiára. Azt hiszem, szükségünk van arra, hogy lehetőleg mindenki szorítson nekünk. Most érezni a média érdeklődését, sőt, a támogatását is, de egy, a reméltnél roszszabb eredmény után úgy érezni, mintha – nehéz ezt megfogalmazni… – néhányan örülnének a kudarcnak. Én például ma sem értem, miképpen lehetséges az, hogy a stockholmi meccset nem láthatták Magyarországon. A szurkolókkal kapcsolatban tudom, a sok csalódás miatt az emberek többsége cinikusan, gúnyosan beszél a magyar futballról.

– Ezen könnyű változtatni: nyerni kell.

– Tudom, de a futballt, a nemzeti csapatot körülvevő miliő egészen más ott is, ahol a mienkhez hasonló eredményeket produkálnak. A hozzáállásról beszélek, arról, honnan közelítünk a témához. Hogy ezek is bénák, és különben is, Mexikó óta sem Eb-re, sem vb-re nem jutottunk ki; avagy azt mondjuk: igaz, hogy még csak két meccs ment el ebből a sorozatból, de eddig veretlenek vagyunk, a svédek elleni döntetlen után talán elérhetünk valamit.

– A közvélemény ítéletét eredményekkel lehet befolyásolni, és a magyar szurkolók egy része egy kisebb részsiker után is hajlamos újra és újra bízni a csapatban.

– Igaz, és ezt erősíti, hogy ha jól tudom, kétezer magyar szurkoló elkísér minket Chorzówba. S nyilván nem azért, hogy szidjon bennünket, hanem azért, hogy torkaszakadtából buzdítson. Ez nagyon fontos, és erőt ad nekünk, de én azokra az emberekre is számítok, akik itthonról szorítanak értünk.

– Menjünk tovább: a két selejtező között, április elsején lesz huszonhét éves. Ez egy kapusnál nem kor, de azért ön is öregszik.

–Elképesztő gyorsan múlik az idő, úgy érzem, "tegnapelőtt” mentem ki Berlinbe , pedig már hat esztendeje vagyok a Herthánál. Az éveket én is érzem, egy-egy vállfájdalom vagy bokasérülés, ami korábban nem hátráltatott a munkában, most sokkal tovább tart, és kezeltetnem kell. Közeledik a harmincadik születésnap, de ez nem frusztrál, bár egy kicsit valóban furcsa érzés.

– És az ötödik ünnepi lehetőség: a svédek elleni találkozó.

– Egyelőre a lengyelekre koncentrálunk, de természetesen eszünkbe jut a szerdai összecsapás is. A svédek már megtapasztalták a saját bőrükön, hogy mire vagyunk képesek. És bár ez az eredmény alighanem óvatosságra inti a lengyeleket, ők még nem érezték belülről, amit a svédek már igen. Kitűnő futballisták alkotják a skandináv együttest, bámilyen eredmény előfordulhat, ezzel együtt azt mondom: ha Stockholmban több mint egy órán át vezettünk, és győzelmi esélyeink voltak, miért ne lennének Budapesten is?