Ibrahimovic: Rárúgtam, bement

Noha nem voltunk fültanúi a rövid párbeszédnek, egyáltalán nem kizárt, hogy elhangzott.

- Te, az nem az Ibrahimovic? - bökhette oldalba cimboráját még szerdán, háromnegyed órával éjfél előtt az Ifjúság útján a szemét dörzsölő drukker.
- Ugyan már, mit keresne itt. Különben is rossz a szemed, a svédek góljánál is azt hitted, az oldalhálóban landolt a labda - reagált a másik, és ebben maradva baktattak is tovább.

Holott a Magyarország-Svédország mérkőzést a ráadásban eldöntő Zlatan Ibrahimovic pontban 23 óra 15 perckor a Puskás Ferenc Stadion bejárata előtt posztolt, tudniillik a Juventus egyik vezetője akkor és ott vette fel, hogy már fuvarozza is a repülőtérre, ahol az olasz klub különgépe várta, hiszen csütörtök reggel már Torinóban kellett edzésre jelentkeznie… A felszállás előtt a klasszisát ezúttal is bizonyító támadó a legismertebb svéd napilap, az Aftonbladet riporterének tolmácsolásával nyilatkozott lapunknak.

- Kezdjük a végén: ritkán látható nagy gólt lőtt. Jobban mondva: alig látható nagy gólt lőtt…
- Az igazat megvallva magam sem láttam, hogy bement a labda - mosolygott a bosnyák és horvát felmenőkkel büszkélkedő svéd. - Akkor esett le, hogy gólt rúgtam, amikor ránéztem Henrik Larssonra: fülig ért a szája. Furcsa volt a szituáció, hiszen észleltem, hogy rezeg a háló - és nem kívülről, hanem belülről -, de ismétlem, amíg nem vigyorgott rám "Henke", addig nem tudatosult bennem, hogy egy nulla ide.

- Rég örülhetett ennyire egy gólnak.
- Ha azt mondom, nagyon boldog vagyok, azzal nem fejezem ki eléggé az érzéseimet. A kilencvenegyedik percben találtam a magyarok kapujába, ráadásul ezzel a három ponttal a csoport élére ugrottunk. Mindenki egyért, egy mindenkiért mottóval indultunk csatába, és tényleg elmondhatatlanul örülök, hogy ezt a csapatot győzelemhez segítettem.

- Másodpercekkel a lefújás előtt cserét kért. Miután lejött a pályáról, kortyolt egyet a frissítőitalt tartalmazó palackból, majd meglehetősen megviselt ábrázattal az egyik reklámtáblának dőlt. A svéd kollégák attól tartottak, rosszul lett.
- Később valaki említette is, a lelátóról úgy tűnt, mintha hánynék… Nos, erről szó sem volt, ugyanakkor azt nem tagadom, hogy megfájdult a hasam a végére. Bizonyára azért, mert minden szempontból nehéz meccset játszottunk, és én alaposan kihajtottam magam. Sokat futottam, sokat robotoltam, és közben sokat is kaptam… Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy sportszerűtlenül futballoztak a magyar bekkek, éppen annyira voltak kemények, amennyire kellett. Azért nem kell megijedni, a legtöbb mérkőzés után szenvedek, hol a lábam fáj, hol a hátam, a labdarúgás, sajnos ezzel jár.

- Ha évek múltán megkérik, hogy elevenítse fel a 2005 szeptember hetedikén Budapesten szerzett gólját, miként írja le a történteket?
- Kapura rúgtam a labdát, és bement. ---- Kiprich Józsefnek egy baráti ölelés, Kiprich Dánielnek pedig egy 11-es számmal ellátott svéd dressz jutott: a vendégöltözőből kijövet Henrik Larsson korábbi feyenoordos csatártársához sietett, majd odaajándékozta szerelését a bevallottan a példaképének tekintett 70-szeres magyar válogatott futballista nagyobbik fiának. Miután néhány percig a Kiprich családdal beszélt, a Nemzeti Sportnak is készséggel nyilatkozott.

- A szeme alatti monokli még a szombati bolgár-meccs "hozománya". A magyarok elleni derbi is volt ennyire kemény?
- Mi az hogy! - vágta rá a Barcelona támadója. - Sőt ezúttal még jobban megizzadtunk a sikerért. Ha pedig nagyon őszinte akarok lenni, azt mondom: a szerencsével sem álltunk hadilábon.

- Hiába, jó csapatnak van szerencséje.
- Köszönöm. Egyébként szerintem is jók vagyunk.

- Annyira, hogy csoportelsőként jussanak ki a vébére?
- Hohó, ennyire azért ne szaladjunk előre. A következő öszszecsapásunk roppant nehéznek ígérkezik, hiszen Horvátországban kell pályára lépnünk. Ha ott nem kapunk ki, akkor térjünk
vissza erre a kérdésre.

- Zlatan Ibrahimovic találatáról viszont most beszéljünk. A közelben tartózkodott, így érdekelne, mit látott?
- Előbb azt, hogy Zlatan kapura bombázza a labdát, majd a szomorúságot Király Gábor arcán… Talán én voltam az, akiben először tudatosult, hogy gólt lőttünk, mivel, ahol én álltam, onnan tisztán ki lehetett venni: a labda bezúdult a bal felső sarokba. A világon sok olyan csatár akad, aki képes így helyzetbe kerülni, csakhogy közülük kevesen képesek onnan gólt lőni. Zlatan ugyebár betalált, s ezzel újfent bizonyította: a zsenik szűk táborába tartozik.

Jordan az úr
A svéd legenda úgy szól: Henrik Larsson azért vonult vissza a válogatottságtól a 2002-es világbajnokságot követően, mert az akkor ötéves kisfia, Jordan arra panaszkodott, hogy a papa sosincs otthon. Esztendővel később állítólag a "Larsson fiúk" együtt nézték a válogatott mérkőzését a televízióban, amikor Jordan megkérdezte: "Apa, te miért nem játszol?

"Miattad, kicsim, hiszen éppen te panaszkodtál, hogy ritkán látsz" - kapta a választ a gyerek, mire jött a rekontra: "Jól van, apa, most már felnőttem, menjél nyugodtan a válogatottba". Henrik Larsson pedig engedett fia - és a visszatérését szorgalmazó svéd nép, valamint Lennart Johansson UEFA-elnök - óhajának, s azóta is ontja a gólokat a nemzeti együttesben.
S hogy a 2006-os vb után mi lesz? Majd Jordan eldönti. ---- Lars Lagerbäck igen visszafogottan, csendesen értékelte a szerda esti mérkőzést. A svédek szövetségi kapitányának az arcán is látszott: megviselte a budapesti találkozó. Nyoma sem volt rajta a felszabadultságnak, pedig csapata győzött, és nagy lépést tett
a csoportelsőség felé.

- Nehéz meccs volt - mondta Lars Lagerbäck. - Nem tagadom, nagy kő esett le a szívemről, amikor a játékvezető lefújta a meccset.

- Meglepte a magyar csapat játéka?
- Túlságosan nem. Azt vártam, hogy ellenfelünk támad majd, igyekszik magához ragadni az irányítást, és erre fel is készültünk. Azt is tudtuk, hogy Zlatan Ibrahimovicra és Henrik Larssonra nagyon figyelnek a magyar védők, és minden úgy lett, ahogyan azt gondoltuk.

- Akkor miért volt az a kő a szívén?
- Azért, mert a magyar csapat jól futballozott, és minden idegszálunkkal összpontosítani kellett a siker érdekében. Voltak helyzeteik is a házigazdáinknak, amelyek kihasználásával nehéz helyzetbe sodorhattak volna minket, de szerencsére ez nem következett be.

- Érzése szerint megérdemelték a győzelmet?
- Nehéz erre megfelelő választ adni. A második félidőben a magyarok csak kontrákból voltak veszélyesek. Szerintem ekkor kézben tartottuk a meccset, de ha igazságos akarok lenni, akkor azt kell mondanom, a döntetlen lett volna a reális eredmény.

- Tehát a szerencsének köszönhetik a sikert?
- Ez azért nem ennyire egyértelmű… Mivel tudtuk, mire számíthatunk, arra törekedtünk, hogy kiegyensúlyozottá tegyük a mérkőzést, abban bízva, hogy valamelyik klasszisunk egy villanással eldönti a három pont sorsát. Ez be is következett, ugyanakkor azt sem állíthatom, hogy nem volt szerencsénk.

- A Puskás-stadionban szinte mindenki csak néhány másodperc elteltével vette észre, hogy Zlatan Ibrahimovic gólt lőtt, akkora erővel rúgta meg a labdát. Ön látta, mi történt?
- Nem. Olyan villanásszerűen történt minden, hogy a padon mi is meglepetten vettük észre, hogy bent van a labda a kapuban. Amúgy csodálatos gól volt, csak olyan klasszis képes rá, mint Zlatan.

- Elégedett a csapatával?
- Lényegében igen. Andreas Isaksson hibátlanul védett, a védelem csaknem kifogástalanul teljesített, a középpályán Tobias Linderoth remekül futballozott, szóval nemigen lehet panaszom. Ám azt nem győzöm hangsúlyozni, hogy a magyar csapat is kiválóan játszott, és nekünk nagyon meg kellett dolgoznunk ezért a sikerért.