Már a próbákon parádéztak

Néhány éves hallgatás után az Ajax a 2001–02-es idényben ismét visszatért a közvetlen holland elitbe. Az amszterdami gárda – időnként hullámzó teljesítménnyel – megnyerte fennállása huszonnyolcadik bajnoki címét, emellett tizenötödször is a vitrinjébe tehette a Holland Kupát. Mindkét diadal némiképp váratlan volt, mert a szakértők a három nagycsapat különversenyében az utolsó helyre várták a fővárosiakat, lévén a Feyenoordot és a PSV-t is többre taksálták. Ehhez képest az idény közben edzőváltáson is átesett társulat – Co Adriaanse helyét Ronald Koeman vette át – senkit sem engedett maga elé, és elfoglalta a trónt.

Amit könnyen lehet, hogy egy ideig nem is enged át másnak!
A keret összetétele ugyanis változatlan maradt, ráadásul a fiatal titánok egy évvel idősebbek lettek, kellő tapasztalattal gazdagodtak, és 2003 tavaszán már nem lenne váratlan a befutásuk. A hajdan a Barcelonával BL-t nyert holland védő 4–3–3-as hadrendben szerepelteti az együttesét, amely látványos támadófutballra törekszik. A csatársorban elég nagy a választék, Ibrahimovic, Mahlasz, Ahmed Hosszam, Sikora, Van der Meyde és Wamberto is eséllyel pályázik a kezdőcsapatbeli tagságra, a centerposztért például hárman – Ibrahimovic, Mahlasz, Ahmed Hosszam – küzdenek. Közülük némi meglepetésre a Hollandiában Zlatan néven szereplő svéd esélyei a legjobbak, mögötte az egyiptomi támadó jön (gyakran őt is művésznevén, Midóként emlegetik), és csak harmadik az egykori gólkirály, a görög Mahlasz.
A két szélen Van der Meyde és Sikora a favorit, Koeman különösen utóbbitól vár sokat. Sikorát a Feyenoord és a Fulham elől sikerült elcsennie a bajnokcsapatnak a Vitesse-től, és sokan benne látják Marc Overmars utódát. Ugyanolyan gyors, mint a jelenleg Barcelonában ügyködő honfitársa, ugyanolyan pontosan tud beadni, ráadásul kapura is veszélyes.

A mai Ajax legnagyobb tehetsége a középpályássorban kap helyet. Rafael van der Vaartról van szó, akit szinte mindenki a jövő nagy holland futballistájának tart. Tizenkilenc éve ellenére máris kitűnően irányít – néha ugyan hajlamos a szeleburdiságra –, ráadásul kapura is veszélyes. Az Ajax tizenegy mérkőzést játszott a bajnoki rajt előtt, ezeken az összecsapásokon Van der Vaart tizenkét gólig jutott. Mellette olyan labdarúgók juthatnak szóhoz ebben az egységben, mint a szintén a támadások építéséhez értő Pienaar és Richard Witschge, a rombolásban sem utolsó Galasek vagy a veterán Winter.
A csapatkapitány Chivu által dirigált védelemmel sem lehet túl sok probléma – Koeman norvég (Bergdölmo), tunéziai (Trabelszi), finn (Pasanen) és amerikai (O'Brien) légióst is harcba dobhat ebben az egységben –, viszont a kapusposzton gondok adódhatnak. Lobonttal már az előző idényben sem voltak elégedettek (haza is küldték kölcsönbe Romániába), Didulica nem világklasszis, a PSV ellen megnyert Holland Szuperkupa-mérkőzésen Stekelenburg állt a gólvonalon, de neki még nem volt teljes szezonja.
A felkészülési mérkőzések mindenesetre szenzációs idényt sejtetnek. A csapat tíz felkészülési és egy tétmeccset játszott, mindegyiket megnyerte – többek között a Celticen, a Barcelonán és a Manchester Uniteden is átlépett –, a gólkülönbsége pedig egészen elképesztő: 61–7! Utoljára a kilencvenes években produkált ilyet az akkor még Frank és Ronald de Boerral, Kluiverttel, Davidsszal, Overmarsszal felálló társaság.
Ôk utána a nemzetközi porondon is letették a névjegyüket, alighanem a mostaniak ebben is követik majd a példájukat.