Vezércsere után a Barcelona

Egy ideje mintha átok ülne a világ egyik legnagyob egyesületén, az FC Barcelonán. Egészen pontosan 2000 júliusa óta, amikor Joan Gaspartot választották meg a szavazati joggal rendelkező bérletesek a klub elnökévé, a huszonkét évig "uralkodó“ Josep Lluis Nunez utódának. Akkor úgy tűnt, váltás lesz a konzervativizmusáról híres vezetésben, mert Gaspart, aki nagyon sokáig Nunez jobbkeze volt, már alelnökként is több újításra vette rá elődjét, de aztán hamar kiderült: szó sincs iránymódosításról.Minderre Luis Figo ügye derített fényt, ugyanis a portugál klasszist a Real Madrid azért tudta elvinni a Camp Nouból, mert sem Nunez, sem pedig a frissen megválasztott Gaspart nem volt hajlandó fizetésemelést adni neki. A középpályás lepaktált Florentino Pérezzel, a királyi gárda akkor még csak elnökjelöltjével, aki azt ígérte, hogy győzelme esetén kivásárolja őt a Barcelonától, és megadja a neki járó fizetést. Kevesen gondolták, hogy Pérez nyerni fog – ez volt Gaspart első kapitális hibája –, de így történt, utána pedig a katalánok új elnöke inkább megsértődött, minthogy tárgyalóasztalhoz üljön Figóval – Gaspartnak ez volt a második, de korántsem az utolsó, utólag rossz döntésnek minősülő lépése, ami sokba került a katalán egyletnek.
A portugál klasszis távozása után temérdek pénz (56.1 millió dollár) állt rendelkezésre, de elaprózták több olyan új szerzeményre, akik nem igazán váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Az első "Gaspart-év” mérlege pedig katasztrofális lett: egyetlen jelentősebb trófea sem került a vitrinbe, az pedig már csak olaj volt a tűzre, hogy a Real Madrid Figo vezetésével 2001-ben megnyerte a bajnokságot.
Az előző szezon előtt ugyan nem volt nagy távozó, de a klub lehetőségeihez és hagyományaihoz mérten középszerű újoncok újfent csődöt mondtak, és a Barcelona sorrenben másodszor zárt úgy egy évet, hogy nem nyert semmit.
És akkor elérkeztünk az idei nyárhoz, amely igencsak a két évvel ezelőttire hasonlított. Először is a klub vezetősége (még a tavasszal) úgy döntött, hogy egy világklasszis edzőt visz a csapathoz, miután Lorenzo Serra Ferrer és Carles Rexach is csődöt mondott a kispadon. Jelöltekből nem volt hiány, a Barcelona tulajdonképpen a világ összes menő edzőjét megkörnyékezte, és végül annál a Louis van Gaalnál kötött ki, aki korábban már dolgozott a csapatnál, mégpedig igen eredményesen. A holland tréner 1997-ben érkezett Katalóniába, és hároméves ottléte során két bajnoki címet, egy Király Kupa-győzelmet, valamint egy Európai Szuperkupa-sikert könyvelhetett el a Barca edzőjeként, azonban egy idő után annyira megromlott a kapcsolata egyes játékosokkal és a sajtóval, hogy inkább a távozás mellett döntött. Éppen ezért sokan kétkedve fogadták a visszatérését, mondván az önkényes sztárokkal teletűzdelt csapatot nem lesz egyszerű megreguláznia, és ez újabb nézeteltérésekhez fog vezetni, ami pedig ki tudja, milyen következményeket eredményez majd.

Nos, az első ilyen következmény Rivaldo távozása lett. A brazil csillagról köztudott volt, hogy sohasem szívlelte Van Gaalt (ez fordítva is igaz), ráadásul a szerződése jövőre járt volna le a klubnál (azaz egy év múlva teljesen ingyen igazolhatott volna el), ezért mindkét félnek kapóra jött a szakítás. Természetesen azonnal szóba került a Real Madrid, mint esetleges célállomás, de Spanyolország két nagy klubja korábban egy "gentlemen's agreement” keretében megállapodott arról, hogy békén hagyják egymás játékosait, és a fővárosiak ezúttal tartották magukat a vállalt feltételekhez, így Rivaldo a Milanban kötött ki.
A szurkolók ettől persze csak egy cseppet lettek boldogabbak, és legfeljebb az csalhatta vissza a mosolyt az arcukra, hogy olyan nevek érkeztek a világbajnok támadó pótlására, mint az argentin labdarúgás egyik legnagyobb reménysége, Juan Román Riquelme, illetve az egyik legjobb spanyol játékosnak tartott Gaizka Mendieta. A két sztár mellett Robert Enke kapust szerezte meg a Barca a Benficától, és jelenleg tárgyalnak egy újabb csatár (a legújabb kiszemelt Jimmy Floyd Hasselbaink a Chelsea-ből) megvételéről, míg a távozók listáján a már említett Rivaldo mellett Reina (Villarreal), Sergi, Luis García (mindkettő Atlético Madrid), Dutruel, Abelardo (mindkettő Alavés), Coco (Internazionale) és Alfonso (Betis) neve szerepel.
A nagytakarítás után (elmondása szerint) az egykoron a holland Ajaxszal sikert sikerre halmozó Van Gaal már meg is találta az ideális csapatát. Eszerint Enke áll majd a gólvonalon, előtte Frank de Boer söpröget, akit Reiziger és Puyol segít ki a védelemben. A középpályán Xavi fogja össze a csapat védekező és a támadó felét, Cocu a bal, míg Mendieta a jobb szélen kap helyet. Egy kicsit előrébb Riquelme szabad mozgást kap középen, azért, hogy kiszolgálhassa a félelmetesnek tűnő Overmars, Kluivert, Saviola csatártriót.