Az álmok kapujában a Celta

Az elmúlt öt évben akár Galícia összes pszichiáterét elláthatta volna munkával a Celta Vigo, a csapat ugyanis mindig úgy vágott neki az új idénynek, hogy a Bajnokok Ligájába kerülést tűzte ki célul, viszont az évad végén rendre azzal kellett szembesülniük a játékosoknak, a vezetőknek és legfőképpen a szurkolóknak, hogy ismét lecsúsztak a milliomosligában való indulás lehetőségéről. Pedig a spanyol labdarúgás nagyhatalmi státusa miatt a Primera División első négy helyezettje nyerhet bebocsátást az európai elitbe (két csapat automatikusan főtáblás, ketten pedig selejteznek – rendszerint sikerrel), a vigóiak viszont az ötödik-hetedik pozíció valamelyikén végeztek 1998 és 2002 között. Igaz ugyan, a klub fennállása során egyszer már elcsípte a negyedik helyet a bajnokságban, fájó pont viszont, hogy ez még a távoli 1948-ban sikerült, amikor a Bajnokok Ligája legfeljebb egy-két futurista agyában jelent meg. Az UEFA-kupa egy idő után már unalmassá vált az égszínkékek háza táján, a legújabb kor anyagi követelései pedig egyenesen kötelezővé tették számukra, hogy előrébb lépjenek, Vigóban ugyanis mindenki úgy gondolkozik, ez a csapat többre hivatott. A régi álom aztán június 15-én vált (félig) valóra, amikor Miguel Ángel Lotina fiai legyőzték a szezon meglepetéscsapatát, a Real Sociedadot (3–2), miközben a nagy rivális Valencia alulmaradt a Barcelonával szemben (1–3), és ezzel eldőlt, hogy a Celta a negyedik helynél lejjebb nem végezhet. Nem csoda, hogy Vigóban "kikelt magából” a nép, a város utcáin akkora ünnepség zajlott, mintha a labdarúgók – akiket nyitott tetejű buszon szállítottak körbe – a bajnoki címet hódították volna el.
A siker kovácsa elsősorban Lotina mester volt, akinek az elmúlt szezon volt az első a Balaídos-stadionban. Sokan ellenezték a szerződtetését, hiszen elődje, Víctor Fernández sokkal mutatósabb eredménysorral büszkélkedhetett – amellett, hogy a Zaragozával KEK-et nyert, ő emelte a spanyol bajnokság legjobbjai közé a Celtát, miközben Lotina csak olyan csapatok élén ért el közepes sikereket, mint a Logrones, a Numancia és az Osasuna –, de az új tréner nem törődve az ellenségeskedéssel, csakis a maga feje után ment, és mint kiderült, igaza volt. A csapat ugyan nem játszott látványos futballt, sőt, időnként botrányosan passzívak voltak a futballisták, viszont Lotina tudta jól, csak akkor hessegetheti el Fernández árnyékát maga fölül, ha eredményes alakulatot dirigál, és ennek a célnak rendelt alá mindent. Sokáig úgy tűnt, hiába az eredménycentrikusság, a csapat képtelen áttörni azt a pszichológiai korlátot, amely voltaképpen a negyedik és az ötödik hely között húzódik meg, ám végül ez is sikerült, igaz, nemcsak önerőből, hanem a Valenciának is köszönhetően, amely a szezon végére teljesen elfáradt a bajnokság-BL kettős fronton – ez intő jel lehet a Celtának!

Persze, innen még lehet nagyot bukni, és Vigóban volt már rá precedens, hogy a nyeregből esett ki a lovas – csak egy példa: négy évvel ezelőtt az Atlético Madridot kellett volna legyőzni odahaza a BL-indulásért, de vereség lett a vége –, azonban úgy tűnik, Lotina mester nemcsak az előző szezonra rakta rendbe alakulatát, hanem a mostanira is. A csapat ugyanis a cseh bajnoki ezüstérmes Slavia Prahával mérkőzik a BL-főtáblára kerülésért, és az első összecsapásukon Vigóban nagyon egyértelmű 3–0 lett a végeredmény az égszínkékek javára. Lotina természetesen azóta is csak azt mondogatja, a továbbjutás kérdése még nem dőlt el, viszont éppen ezért, no meg a Celta játékosai profi gondolkodásmódjának köszönhetően, a selejtezősorozat legnagyobb meglepetése lenne, ha Vigo városa továbbra sem lenne részese a kedd és szerda esti európai labdarúgó-őrületnek.
Az esetleges Bajnokok Ligája-szereplés amúgy is a legjobbkor jönne Horácio Gómez klubelnöknek, ugyanis az egyesület költségvetését két éve meg kellett kurtítani, a korábbi 40 millió euróról 33 millióra csökkentették a megmozgatott pénz összegét. Gómez számításai szerint a Celta legalább hatmillió eurós bevételre tehet szert a BL-ben, amely kimondottan csinos összeg egy olyan klubnál, amely az évek során mintegy 48 millió eurós tartozást halmozott fel.
Az anyagi gondok miatt egyébként a csapat megerősítése is igen szűk korlátok között zajlott, először is a meghatározó játékosokkal kellett kompromisszumot kötni. A gárda szívének-lelkének számító Alekszandr Mosztovoj szerződése például lejárt a szezon végén, de az orosz karmester úgy utazott vakációzni, hogy már túljutott egy hosszú tárgyalássorozaton, és bár nem még szignálta le az új szerződését, szóban megállapodott a klubbal. Rajta kívül Gustavo Lópezzel is újítottak a vezetők, miközben visszahívták a lisszaboni Sportingtól a chilei Contrerast, ismét lehetőséget adnak az eleddig inkább renitenskedő ecuadori Kaviedesnek, de a legnagyobb fogásnak kétségkívül a szerb-montenegrói válogatott új csapatkapitányának, Szavo Milosevicsnek a megszerzése tekinthető. A kiváló, de olykor öntörvényű csatárért sem kellett különösebb anyagi terheket vállalnia a Celtának, mivel az előző szezont az Espanyolban töltő játékost kölcsönbe szerezte meg a Parmától. A távozók listája sem túl hosszú, hiszen a meghatározó futballisták közül csak ketten intettek búcsút a Balaídosnak: az év közben az Ajaxtól megszerzett Mido inkább Marseille-ben folytatja, Benni McCarthy pedig a Portót választotta.