A gólínség lehet a nagy rivális

A Valenciánál az elmúlt években igen magasra tették a lécet, elvégre a csapat 2000-ben, majd 2001-ben is bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe (igaz, mindkétszer alulmaradt az akkor Gaizka Mendieta által vezetett legénység), majd 2002-ben megnyerte a világ legerősebbnek tartott bajnokságát. Éppen ezért az elmúlt idény csalódást okozott a jót nagyon könnyen megszokó szurkolóknak, akik most ismét reménykedni szeretnének, bár több körülmény is a csapat várható sikerei ellen szól.
Először azonban nézzük, az elmúlt idényben mi okozta a drukkerek letörtségét. A problémák már a bajnoki cím elhódítása után megkezdődtek, a vezetőség ugyanis egyetlen új játékost sem vitt a keretbe a 2002–2003-as szezon kezdetére, és bár ezt Rafael Benítez alakulata az idény elején nem érezte meg, a folytatásban már nem volt ellenszer a fáradtságra. A Valencia a tavasszal látványosan leeresztett – pedig akkorra már érkezett új szerzemény is, a francia Reveillére a védelemben kiválóan megtalálta a helyét Curro Torres sérülését követően –, és az addig magabiztosan tartott második-harmadik pozícióját előbb a negyedik, majd a szezon hajrájában az ötödik hely váltotta fel, ami azt jelentette, az eleve instabil anyagi lábakon álló klubnak le kellett mondania a busás bevételekkel kecsegtető BL-szereplésről.
Apropó, BL! Szintén a tavasszal intett búcsút a milliomosligának a Valencia, azt követően, hogy a negyeddöntőben az inkább antifutballt játszó Internazionale egyetlen idegenben lőtt góllal jobbnak bizonyult Aimaréknál. Benítez mester, amikor megvonta az elmúlt idény mérlegét, arra a következtetésre jutott, hogy csapatának leginkább egy, de inkább két befejező csatárra van szüksége. Tény, a Valencia leggyengébb pontja a támadósor volt, ezt az is fényesen bizonyítja, hogy a gárda házi gólkirálya a Carew-val és Aimarral holtversenyben nyolc találatig jutó Fábio Aurélio volt, aki egyébként a védelem bal oldalán kap helyet. A védelemmel egyébként az elmúlt szezonban sem volt gond, a Valencia, csakúgy mint egy évvel korábban, a legkevesebb gólt kapta a mezőnyben, az más kérdés, hogy a csapat így is öszszeszedett tucatnyi vereséget, ami túl sok egy bajnokaspiráns számára.
Az elmúlt idény történései nagy hatással voltak a június eleji elnökválasztást megelőző kampányra, a két favorit, Jaime Ortí, a hivatalban lévő elnök, valamint a klub legnagyobb részvényese, Francisco Roig ugyanis elsősorban világklasszis csatárokat ígért Beníteznek, de legfőképpen a szurkolóknak – olyan neveket dobtak be, mint Eto'o, Claudio López, Tamudo, Pires, Beckham, Van Nistelrooy vagy Kezsman. Az utolsó napokra teljesen eldurvult versenyfutást végül Ortí nyerte meg, de a presidente nemhogy a fent említett játékosok közül nem vitt egyet sem a Mestallába, de nagyon sokáig egyáltalán nem erősített. A bérletesek lázongtak, és a csapat hivatalos bemutatóján jókora füttykoncerttel fogadták az újraválasztott elnököt, pedig addigra Ortí azért fel tudott mutatni két új futballistát is. Az egyikük a brazil Ricardo Oliveira, akit a Santostól csábított el a Valencia, bár az átigazolása nem ment gördülékenyen. Korábbi egyesülete, a Portuguesa szerint Pelé egykori csapatának fizetnie kellett volna a játékos eladása után, de mivel ez nem történt meg, a helyi munkaügyi bírósághoz fordult a piros-zöld egyesület, és egy ideig úgy tűnt, tényleg nem lesz semmi Oliveira csapatváltásából. Végül sikerült egyezségre jutni, így a 23 esztendős csatár magára húzhatja a Valencia mezét, és bár egyelőre nem emlegethetjük egy lapon a világ legjobb támadóival, azért az már előrevetít valamit, hogy a Libertadores-kupa legutóbbi kiírásában a Boca Juniorst erősítő Marcelo Delgadóval párban gólkirály lett kilenc találattal. Oliveira mellett egy másik dél-amerikai ígéret, az uruguayi Nestor Fabián Canobbio érkezett az együtteshez, őt a Penaroltól szerezte meg a Valencia, és szintén sokat segíthet a gólínség megszüntetésében, ugyanis középpályás létére az elmúlt öt esztendőben nyolcvan gólt termelt.
Ez a két igazolás is lényeges erősítésnek számít, ugyanis egyelőre egyetlen meghatározó játékos sem hagyta el a keretet. Anyagi okok miatt Reveillére-t nem vette meg a Valencia, a fiatal védő így visszament anyaegyesületébe, a Rennes-be, viszont sem Diego Alonso (Málaga), sem pedig Djukics (Tenerife) távozása nem számít különösebb érvágásnak. Az lehet viszont Fabián Ayala esetleges búcsúja, az argentin válogatott csapatkapitányáért a Real Madrid jelentkezett be, és mint azt mindenki tudja, a királyi gárdának szinte lehetetlen nemet mondani, ráadásul Ayala már többször kijelentette, szívesen játszana igazán nagy csapatban. Benítez edző persze hallani sem akar a gránitkemény bekk távozásáról, viszont Ortí szerint a klubnak inkább szüksége lenne a játékosért járó 12 millió euróra, mint Ayalára.
Kérdés, hogy pénzzel lehet-e bajnokságot nyerni.