Van-e élet Roy Makaay után?

Azóta három évadot – 1995–1996, 1997–1998 és 1998–1999 – leszámítva egyszer sem csúszott le a dobogóról, sőt, 2000-ben megnyerte a Primera División küzdelemsorozatát. Ilyen háttérrel természetesen a bajnokesélyesek között lehet emlegetni a galíciai gárdát, és nincs ez másképp a hamarosan kezdődő szezon előtt sem, noha legfőbb fegyvere, a támadósor nagyon meggyengült az elmúlt szezon aranycipőse, Roy Makaay távozásával.
De nézzük tételesen a Depor helyzetét! A legutóbbi idénynek is bajnoki reményekkel nekivágó gárda egészen jól kezdte az évet, hiszen kupagyőztesként simán felülmúlta a bajnok Valenciát a Spanyol Szuperkupa mindkét összecsapásán – a Riazor-stadionban 3–0-ra, a Turia partján pedig 1–0-ra nyertek a kék-fehérek –, viszont a bajnokságban csak jóval a kezdés után rázódott bele a ritmusba a csapat, a Bajnokok Ligáját érő negyedik helyre például csak a 16. fordulóban kúszott fel (igaz, a negyedik kör után is állt már a negyedik pozícióban, de a szezon eleji tömörülés miatt ez nem igazán mérvadó). Ezután viszont szinte már kirobbanthatatlan volt az elitligába vezető helyekről (az Espanyoltól a 19. fordulóban elszenvedett vereség után csúszott csak vissza az ötödik helyre, viszont utána egyből visszaszerezte elvesztett helyét), sőt, a hajrában már az újabb, a klub történetének második bajnoki címéről is álmodozhattak a drukkerek, ám a Valenciától, majd a Celta Vigótól elszenvedett vereség következtében végül a bronzérem jutott a galíciaiaknak.
Érdekesség, hogy a Depor három évvel ezelőtt mindössze egy ponttal szerzett többet, mint az előző szezonban, viszont az akkori 73 pont aranyat ért, míg az idén tavasszal a 72 csak a harmadik helyre volt elég. A csapat legfőbb ereje a hatékony támadásbefejezésekben rejlett, ami nem csoda, hiszen az évadanak három olyan csatárral vágott neki Javier Irureta, mint a már említett Makaay, valamint Diego Tristán és Alberto Luque. Közülük elsősorban a holland volt elemében, a wijcheni harmincnyolc mérkőzésen huszonnyolcszor talált be az ellenfelek kapujába, és ezzel nemcsak Spanyolországban lett gólkirály, hanem az európai bajnokságok legjobb góllövőjévé is lett – igaz, nem ő termelte a legtöbb gólt az öreg kontinensen, viszont a Primera Divisiónnak járó kettes szorzó miatt ő kaphatta meg a nagy presztízsű Aranycipőt. Tristán sem zárt rossz idényt, viszont évközi sérülése következtében csak kilenc találatig jutott, majd kisebb önbizalmi krízisbe került (talán éppen Makaay szárnyalása miatt), és a 25. forduló után egyszer sem tudott eredményes lenni. Ami a fiatal Luquét illeti, ő az előző bajnokságban a tanuló szerepét játszotta a Depornál, legtöbbször csereként pályára lépve összesen hat bajnoki gólig jutott.

A hét végén rajtoló idényben viszont mind ő, mind pedig Tristán többet szeretne felmutatni, és erre meg is lesz minden lehetőségük, ugyanis Makaay a nyár egyik nagy átigazolási szappanoperájának végén áttette a székhelyét Bajorország fővárosába, Münchenbe, hogy a világ egyik leggazdagabb egyesületét, a helyi Bayernt erősítse. A tranzakció nem ment gördülékenyen, a két klub között hetekig tartott az alkudozás, sőt, a Depor még akkor is csavart egyet az ügyön, amikor Makaay már a "bőrnadrágosok” szerelését öltötte magára, mondván: a németeknek nevelési költségként még legalább 800 ezer eurót kell átutalniuk a 18 (más információk szerint 20) millió eurós vételár mellé. A Bayernnél persze húzták a szájukat, és azt fontolgatták, hogy az UEFA-hoz fordulnak jogorvoslatért, végül a pénz mindent megoldott.
A Depor csatársorába ugyanakkor visszatér Walter Pandiani, akit a La Coruna-iak tavaly adtak kölcsön a Mallorcának Luque megvételekor, és aki az előző évadban tizenhárom bajnoki és öt, a kupában szerzett góllal segítette a "szigetlakókat”, azaz korántsem "falábú” játékos. Más nagy változás nemigen történt a Riazorban, bár az mindenképpen megemlítendő, hogy az előző idény nagy részét hererák miatt kihagyó Molina kapus teljesen felgyógyult, és minden bizonnyal régi formájában védi végig a szezont. Az Elchéhez távozó Dani Mallo és José Manuel eddig sem számított meghatározó játékosnak, míg az érkezők listáját a már említett Pandianin kívül csak Djalminha egészíti ki, ráadásul az Austriától egy évad után visszatérő brazil játékmester pillanatnyilag nem tekinthető erősítésnek, ugyanis depresszióban szenved, és azt kérte a klub vezetőitől, hogy utaltassák be pszichiátriai kivizsgálásra. Könnyen lehet, hogy tényleg ez lenne a célravezető, ugyanis Djalminha anno azért került ki a csapatból, mert egy edzésen lefejelte Irureta mestert.