Ha hívnák, örömmel segítene

Talán nincs a világon olyan Újpest-szurkoló, aki ne tudná pontosan, hogy 1976. május 15-én a lila-fehérek a Népstadionban, 50 ezer néző előtt 8–3-ra győztek a Ferencváros ellen, s hogy a találkozó egyik hőse Fazekas László volt, aki öt gólt lőtt a zöld-fehérek kapujába. A „Kapa” becenévre hallgató támadó tagja volt az Újpest 70-es évekbeli „aranycsapatának”, és eljutott a Bajnokcsapatok Európa-kupájának elődöntőjéig, ahol a világverő német Bayern München – a bajoroknál akkoriban nem kisebb sztárok szerepeltek, mint Franz Beckenbauer, Uli Hoeness vagy éppen Gerd Müller – állította meg az együttest. Az egykori nagyszerű támadó 1980-ban a belga Antwerp gárdájához szerződött, ahol szintén nagy sztár lett, azon kevesek közé tartozik, akinek életnagyságú posztere fogadja a stadionba betérő szurkolót. Fazekas László labdarúgó-pályafutása után edzőként is bizonyított, igaz, csak Belgiumban, hiszen Magyarországra igazából sosem hívták. Tíz éve azonban már a kispadon sem találkozni vele, a háttérből segít új hazája együtteseinek.

Életnagyságú poszter a stadionban

– Rég hallottunk önről, mit csinál mostanában?
– Igazából semmi különöset, egy ideje a háttérből segítem az FC Bruges, a Genk és az Antwerp munkáját – kezdte az 1980-as esztendő európai ezüstcipőse. – Az említett klubok marketingmunkájában veszek részt, ezenkívül pedig járom a pályákat, nézem a meccseket. És persze nagyon fontos, hogy amennyit csak lehet, játszom az unokámmal.

– Azt megértem, hogy az Antwerpnél alkalmazták, de hogy került a képbe a többi egyesület?
– Szerencsére nemcsak itt ismernek, hanem az ország egész területén. Büszke vagyok arra is, hogy a lakóhelyemtől több száz kilométerre is felismernek. Ez számomra azt jelenti, hogy itt is elértem azt, amit Magyarországon, vagyis a futballal ismertségre és népszerűségre tettem szert.

– Nem lehetett könnyű külföldiként elérni.
– Nem is volt az, s talán még nehezebb volt, mint mostanában. A nyolcvanas években csak három légiós lehetett egyszerre a pályán, és az Antwerpben nem én voltam az egyetlen, de szerencsére sikerült elfogadtatnom magam. Mindössze nyolc-kilenc olyan labdarúgó van, akinek az életnagyságú poszterét kitették a stadionba, az egyik közülük az enyém. Nem tagadom, jólesik ránézni. Egyébként gyakran ott vagyok a lelátón, hiszen szurkolok a csapatnak, még bérletem is van.

– Ezek szerint rendszeresen jár bajnoki meccsekre. Nem hiányzik a gyakorlati munka, az edzősködés?
– Egyfelől igen, hiszen mégiscsak ez az igazi futball, másrészt azonban látom, hogy megváltozott a világ, ma már a játékosok diktálnak, a futballisták nem magukkal, nem a saját teljesítményükkel foglalkoznak. Más a mentalitás, mint korábban, ma már az, hogy klubhűség, csak egy szó, semmi több. A pénz tönkreteszi a futballt.

– Belgiumban épp a napokban tört ki fogadási botrány, amelyben nagy pénzeket tettek fel bajnoki mérkőzésekre az előre megbeszélt eredmény reményében. Erre gondol, amikor a pénzt említi?
– Erre is. A belga szövetség most vizsgálódik az ügyben, de azt hiszem, nem lesz könnyű dolga, hiszen nehéz bizonyítani az állításokat. Korábban is voltak előre megbeszélt eredmények, ahol foci van a világon, mindig lesz is ilyen. A mostani ügy viszont kicsit durvábbnak tűnik, ez a botrány megmérgezi a belga futball hangulatát, pedig amúgy sem volt túl jó. Ráadásul a válogatott sem jutott ki a vébére.

– Figyelemmel kíséri a magyarországi eseményeket?
– Egykori csapattársam, Dunai Antal rendszeresen beszámol az otthon történtekről. Tudom például, hogy most éppen nincs szövetségi kapitány, ami nem is csoda, hiszen ha nincs eredmény, akkor könnyen elküldik az edzőt. Én is sok szakemberrel dolgoztam együtt a nemzeti csapatnál, volt köztük olyan is, aki csak egy meccset ült a kispadon.

A válogatotthoz és az újpesthez kötődik

– Kapitány mellett elnököt és vezetőséget is keres a Magyar Labdarúgó-szövetség. Erről is hallott?
– Szerintem túlkomplikálják az egészet, pedig egyszerű: olyanok kellenek a futball élére, akik értenek a sportághoz. Nézzük a német Bayern München példáját. A csapatot hosszú ideje a világ élvonalában jegyzik, a vezetőségben ott van Franz Beckenbauer és Karl-Heinz Rummenigge, a klub menedzsere Uli Hoeness, az edzői stábhoz tartozik Sepp Maier és Gerd Müller. Csupa olyan ember, aki korábban kiemelkedő labdarúgó volt, vagyis a futball volt a szakmájuk, értenek hozzá. És lám, működik is a klub.

– Ön 1994-től Mészöly Kálmán segítőjeként egy évig dolgozott a válogatottnál. Amikor meghallotta, hogy nincs kapitány, nem fordult meg a fejében, hogy hazajönne dolgozni?
– De igen. Kilencvenkétszer játszottam a válogatottban, amíg otthon voltam, tizennégy év alatt csak két csapatom volt, az Újpest és a nemzeti együttes. Ehhez a kettőhöz kötődöm. Eszembe jutott, hogy tulajdonképpen én is lehetnék kapitány, de nem erőszakolom magam a magyar focira, de ha felkérnek, jövök.

A nehézségek ellenére is vállalná a kapitányságot

– Tudja, hogy jelenleg legalább kilencen pályáznak a posztra?
– Nézze, én majdnem nyolcszáz meccset játszottam pályafutásom során. Nyelvet beszélek, megvan a belga edzői diplomám és az UEFA pro licencem is. Tudom, miként gondolkodnak a játékosok, sok mindent elértem a futballban. Ha ez nem elég ahhoz, hogy magyar kapitány legyek, akkor nem tudok mit tenni.

– Nem könnyű feladat most magyar szövetségi kapitánynak lenni: a válogatottat az ötödik kalapból sorsolták ki az Európa-bajnoki selejtezőkre, futballunk szétesőben van. Ennek tudatában is vállalná?
– Nem hiszem el, hogy nincs tizenegy olyan magyar játékos, akikből jó csapatot lehetne összeállítani. Össze lehet hozni ütőképes együttest, csak megfelelő mentalitású labdarúgókat kell találni. Engem különösen az bosszant, hogy a lengyelek, a csehek és a románok – akiket annak idején könnyedén elintéztünk – most előttünk járnak.

– Jól hangzik, amit mond, de nem sok olyan magyar futballista van, aki valamirevaló bajnokságban meghatározó szerepet játszana. Ön szerint miképp lehet valakiből igazi sztár?
– Csak úgy, ha nemzetközi porondon megmutatja magát. Egy labdarúgónak ma sokkal könynyebb befutnia, mint a mi időnkben, számunkra szinte lehetetlen volt eljutni Nyugatra. Az a legnagyobb probléma, hogy már sehol sem jegyeznek minket, a belga lapok és televíziók már nem is foglalkoznak a magyar labdarúgással. Amikor én idejöttem, akkor még tizenöten játszottunk itt, most pedig mindössze három magyar szerepel a belga élvonalban. Akárhogy is, ezek a számok sok mindenről árulkodnak.

Fazekas László

Született: 1947. október 15., Budapest
Klubjai. Játékosként: Újpesti Dózsa (1965–1980), RFC Antwerp (belga, 1980– 1984), Sint Truiden (belga, 1984–1985). Edzőként: Racing Jet (belga, 1985–1986), Eendracht Aalst (belga, 1986– 1988 és 1990–1992), Harelbeke (belga, 1988– 1990), RFC Antwerp (1995–1996)
Magyar élvonalbeli mérkőzései/góljai: 408/210
Belga élvonalbeli mérkőzései/góljai: 105/34
Válogatott mérkőzései/góljai: 92/24
Legjobb eredményei: olimpiai bajnok (1968, Mexikó); 2x vb-résztvevő (1978, 1982); BEK-elődöntős (1973–1974); VVK-döntős (1968–1969); európai ezüstcipős (1980); 9x magyar bajnok (1969, 1970, 1970–1971, 1971– 1972, 1972–1973, 1973– 1974, 1974–1975, 1977– 1978, 1978–1979); 3x MNK-győztes (1969, 1970, 1975); 3x magyar gólkirály (1976, 1978, 1980); az Év játékosa (1970) ---- K ---- K