Palackposta

Véleményes, hogy Joseph Blatter, a nemzetközi futballszövetség első embere tudja-e egyáltalán, ki volt Alekszej Grigorjevics Sztahanov, a sztahanovista mozgalom névadójaként elhíresült bányász (227 tonna szén egy műszak alatt!!!), ám bizonyos, hogy sikerrel nevezhetne be akármiféle munkaversenyre.

Aktivitása több mint lenyűgöző, egy hónapon belül tett kísérletet arra, hogy a saját (FIFA) szája íze szerint módosítsa az unió munkajogi szabályait (a futballista nem munkavállaló…), változtassa meg a világbajnokság megrendezésére való jelentkezés rendjét (vesszen a földrészek rotációja…!), megmagyarázza egy hitelkártyás szponzorváltás 90 millió dolláros veszteségét, biztosítsa türelméről a különleges chipekkel gólt jelző labdát forgalmazó céget (nem mellékes: főtámogató Blatteréknél), hogy legújabban azzal az ötletével álljon elő: az edzők is csak átigazolási időszakban cserélhessenek klubot.

Most hagyjuk, hogy míg a játékospiac szabályozott rendje az esélyegyenlőségre hajaz, a mesterek mozgása beavatkozás a munkaadók szabadságába. Vegyük észre a fától az erdőt: a világfutball első embere mindent megtesz azért, hogy hangsúlyozza szervezete fontosságát.

Azt, hogy nélküle nem történhet semmi lényeges. Hamvába holt kísérlet, mert a népeket továbbra is az vezérli, ami a pályán történik. A világ legismertebb játéka a labdarúgók jóvoltából népszerű, az emberek az elitklubokról beszélnek, és nem – mondjuk – végrehajtó bizottsági ülésekről.

Ráadásul éppen a futballszervezeteknek köszönhetően vált világüzlet a játékból; Európánál maradva, a kontinens szuperbajnokságának (BL) rangja, piaci lehetőségei jóvoltából lehetnek tőzsdén is megjelenő multicégek a legnagyobb klubok, világszerte ismertek a sztárok.

A mű túlnőtt alkotóján. A szellemet képtelenség visszazárni a palackba.

MALONYAI PÉTER