Minek a duma?

Annyiszor elhangzott már, hogy a sport azért szép, azért őszinte, mert az eredmények önmagukért beszélnek, mondhat akárki akármit, csak a helyezés számít, hogy most – bevallom – kicsit meg vagyok zavarodva.

Nem tudom, hogyan fogadjam a vívók Európa-bajnoki érmeit vagy éppen a vízilabdázók spanyolországi vitézkedését. Fordulnék én most is a számokhoz, ám le vagyok tiltva róluk. Maguk a főszereplők emelték fel intőn az ujjukat, mondván, ne is törődjünk a júliusi versenyekkel, nem számít, mi történik Kijevben és Málagában, mindjárt itt az olimpia, majd ott, majd akkor kiderül az igazság.

A sport közhelyével élve ez azt jelenti, hogy ők most „munkából versenyeznek”. Mi másból? – kérdezném a kívülálló naivitásával, de a logikus gondolkozás mellékes. Ahhoz képest mindenképpen, hogy az én olvasatomban a pekingi játékok emlegetése esetünkben nem (volt) több, mint a nálunk oly divatos előzetes mentegetőzés. Ha kudarc van, hagyjatok békén, majd az olimpián megmutatjuk!

És ha nem…? És ha nem, hát kisnyúl, azaz majd csak lesz valami magyarázat (előre is tudnám ajánlani a szmogot, az időeltolódást és persze az európai gyomornak idegen fűszerezést…). A sors persze tudja, mit akar, addig tologatták a felelősséget hőseink, míg nincs szükség rá, a vívók és a pólósok az eredményeket illetően nem kényszerülnek mentegetőzésre.

Az pedig, hogy a labdázó lányoknak ötszöri háromgólos előny is kevés a sikerhez, éppen úgy nem fogható arra, hány földrész érdekelt a versenyen, mint ahogy az egytusos vereség sem függ a jelen lévő karikák számától. Magyarán: amit nem tanul meg Pistike, nem tudja azt István. Ide kívánkozik még, hogy a bennünket képviselő hölgyeknek és uraknak foglalkozásuk a sport. Ahogy Jancsi bácsi nem mondhatja az esztergapad mellett, hogy ma nem számít a méretezés, majd nézzék meg karácsonykor, úgy a versenyzőnek is mindig teljesítenie kell, amikor „munkába áll”. A többi csak mellébeszélés, ködösítés, duma (nem is a legjobb). Már csak azért is, mert ott az amerikai példa.

Az elmúlt hetekben rendezték meg az úszók és az atléták válogatóját, a tét a pekingi részvétel volt, nem bagó tehát. Hozták is a legjobbjukat a legjobbak, s meglátják, kudarc esetén egyikük sem hivatkozik majd arra az olimpián, hogy kiégett a válogató miatt. Csak szomorú lesz – amihez nem kell kommentár.