Vajda Attilának máris hiányzik az edzés, hamarosan kenulapátot ragad

– A hazaérkezés óta mennyit tudott aludni?
– Nem sokat. Óriási a felhajtás körülöttem, amire bár lélekben felkészítettem magam Pekingben, igazából csak most tapasztalom, mit jelent az embereknek a sikerem, és valójában mennyire szeretnek bennünket, sportolókat

– A fáradtság ellenére át tudja élni ezeket a pillanatokat?
– Igyekszem megélni minden percét, hiszen lesznek olyan napok az elkövetkező négy évben, amikor ezekből a pillanatokból tudok erőt meríteni egy-egy kemény edzéshez, a nyűgös téli alapozáshoz. Jó érzés, hogy ennyien szeretnek, ennyien támogatnak, és amennyire lehet, sodródom is az eseményekkel, ugyanakkor most meglehetősen szoros lett az időrendem. Igyekszem eleget tenni a média- és szponzori felkéréseknek, a fogadásoknak és természetesen a szeretteimnek – akik nagyon fontosak számomra. Például alig vártam, hogy a sok protokoll ellenére a barátaimmal is leüljek koccintani a nagy sikerre. Mert leginkább ők segítettek nekem a felkészülés során, a nehezebb időszakokban a barátaim és a szüleim tartották bennem a lelket. És bár most „sztár” vagyok az országban, én azért szeretnék megmaradni Vajda Attilának.

– Ha becsukja a szemét, és visszagondol a pekingi döntőre, milyen Vajda Attilát lát maga előtt?
– Hogy mit látok ilyenkor? Elsőként az utolsó ötven méter ugrik be. Az a pillanat, amikor már csak be kellett eveznem a célba. Fantasztikus érzés volt, hogy már csak ennyi van hátra, hogy már csak néhány húzás, és olimpiai bajnok vagyok. Egyszerre volt bennem izgalom és megnyugvás. Leírhatatlan érzés…

– Ön előtt most milyen út áll? Ezekben a napokban egyáltalán lehet a jövőről beszélni?
– Persze hogy lehet. Talán viccesen hangzik, de nekem már most hiányzik a mozgás, és nincs bennem az az érzés, hogy jó ideig nem akarok kenulapátot látni. Nekem egy kemény edzésnél is jobban fáj, amikor nem mozgok. Hiányolja a testem a terhelést. Utálom, amikor úgy érzem, eltunyultam.

– És az igazi pihenés ideje mikor jön el?
– Természetesen arra is sort kerítek. Egy támogató jóvoltából néhány napot eltölthetek Krk szigetén, ahová magammal viszem a szüleimet, hiszen ők még nem voltak külföldön. Ezen felül is engedélyezek magamnak néhány szép napot, hetet. Nem vágyom hangzatos, divatos helyekre, én Magyarországon egy szép, eldugott kis faluban is nagyon jól érzem magam. A lényeg, hogy a szeretteim velem legyenek, és nyugalom vegyen körül.

A TELJES INTERJÚT MEGTALÁLHATJÁK A HÉTFŐI NEMZETI SPORTBAN!