Európa új futballvezére a francia Michel Platini

Hol van már a tavalyi hó?

A tavalyi, budapesti UEFA-kongresszuson nagy kibékülést rendezett a FIFA és az UEFA elnöke, Sepp Blatter és Lennart Johansson, akik réges-régen ellenfélnek tekintik egymást, a nagy klubok UEFA-ellenes szervezkedése azonban akkor átmenetileg egymás mellé állította őket.

A FIFA-elnök beszéde felháborodást keltett

Pedig az UEFA, élén Lennart Johanssonnal, többször is megpróbálta már megrendíteni a FIFA élén Sepp Blattert, aki a különféle korrupciós vádak és ügyek ellenére szilárdan áll a helyén. Mi több, a FIFA elnöke „kitalálta” és felépítette Michel Platinit mint Lennart Johansson lehetséges riválisát. Munkája 2007. január 26-án beérett: az Európai Labdarúgó-szövetség kongresszusa a szükséges legkevesebb szavazattal négy évre elnökké választotta a francia Michel Platinit, az 51 éves hajdani zseniális labdarúgót. Ezzel véget ért Lennart Johansson 17 esztendeje tartó elnöksége, amely az 53 esztendős UEFA kétségtelenül legsikeresebb időszaka volt.

A nagy csata utolsó előtti felvonását azonban a választás előtti napon rendezték Düsseldorfban. Történt ugyanis, hogy a kongresszust köszöntő szavaiban Joseph Blatter egyértelműen kiállt Michel Platini mellett, vagyis olyasmit követett el, ami sokakat felháborított. Az íratlan etikai szabályok alapján ugyanis pártatlannak kellett volna maradnia, nem szólhatott volna bele abba, ki miként szavazzon másnap.

Az udvariatlan gesztust nem is hagyta szó nélkül a 77 esztendős svéd elnök, aki a csütörtöki, meglehetősen fagyos hangulatú díszvacsorán rövid és rideg pohárköszöntőjében így fogalmazott: „Szép beszédeket hallhattunk ma délután. Kivéve egyet. Most azonban nem foglalkozom ezzel, holnap annál inkább. Házigazdaként az a kötelességem, hogy köszöntsem önöket, és jó étvágyat kívánjak mindannyiuknak. Egészségükre!”

Lennart Johansson elnök aztán be is tartotta, amit ígért, papír nélkül elmondott kortesbeszédében, eredeti céljaitól nyilván eltérve, azzal kezdett, hogy a nemzeti szövetségek elnökei választanak, nem pedig a FIFA elnöke, akinek nem áll jogában megmondani, ki vezesse az európai kontinens labdarúgó-szövetségét.
A két jelölt beszéde egyébként aligha változtatott a péntekre már tökéletesen kialakult szavazati arányokon, vagy ha igen, Lennart Johanssonnak hozott újabb voksokat. Az ő beszéde ugyanis kétségtelenül meggyőzőbb volt. Mint mondta: „Mindannyian jól ismernek, s mindannyiukkal baráti kapcsolatban vagyok. Tudják, ki az az ember, aki önök mellett áll, és azt is, hogy sohasem hazudtam önöknek, egyiküknek sem, ugyanakkor ha tudtam, segítettem.”

Az idős sportdiplomata szót ejtett a Bajnokok Ligája és az Európa-bajnokság hihetetlen sikeréről is és az UEFA apparátusának tökéletes működéséről, majd hozzátette azok kedvéért, akik a kora miatt kétkedtek a folytatás hatékonyságában: „Vannak ambícióim, még nem fejeztem be, amit elkezdtem, folytatni kívánom a munkát, amelynek során bevételeink nagy részét visszaforgattuk az európai futball fejlesztésébe, a kisebb szövetségek felzárkóztatásába. Ehhez kérem a támogatásukat.”

A megindító és meggyőző szavakkal szemben leginkább Michel Platini személyes varázsa állt, a kétségtelenül lehengerlő eleganciája, kedvessége, könynyedsége. Amíg a svéd vezető érzelemmentes profi, a francia sztár igazi színész, valódi médiasztár. Amikor kortesbeszéde közben vizet kért, mert kiszáradt a szája, és inni kezdett, e banális mozdulat pillanataiban különös sercegést lehetett hallani a teremben: sok száz fényképezőgép exponálásnak hangja volt ez…

Michel Platini tulajdonképpen nem mondott semmit, de ahogyan mondta, az erőt sugárzott, szimpátiát keltett, magával ragadott.

A fiatalos lendület nyerőnek bizonyult

A labdarúgás szépségével és az UEFA szerepével kapcsolatos szép közhelyeket mind felolvasta, de különösebb érve nem volt arra, miért kellene leváltani a regnáló elnököt.

„Csak azért is, most már én akarok lenni az elnök” – ezt üzente az egész kampánya, és bármilyen hihetetlen, meghallgatásra talált az UEFA tagjainál. Egyre többen mondták: igen, miért ne lehetne végre valaki más? Miért ne próbálja meg ez a fiatal, tökéletes viselkedésű, szimpatikus, csodálatos játékosmúlttal érkező francia?
No persze ne legyünk naivak, bizonyára elkelt Joseph Blatter és hívei támogatása a háttérből, a sok-sok udvariassági látogatás az elmúlt években és a média kétségtelen szimpátiája is. De ettől még a tény tény marad: Düsseldorfban új korszak kezdődik a futball történetében.
„A szavazásra jogosultak száma ötvenkettő. A szavazatok száma ötvenkettő. Az érvénytelen szavazatok száma kettő. Tartózkodás nem volt. Az első körben történő megválasztáshoz szükséges abszolút többség az összes szavazat ötven százaléka plusz egy szavazat, azaz huszonhét szavazat. Az UEFA elnöke a következő négy évre tehát a kongresszus döntése alapján: Monsieur Michel Platini Franciaországból” – jelentette be a levezető elnöki funkciót gyakorló török alelnök, Senes Erzik.

A végére maradt az elegáns gesztus

A bejelentést robbanásszerű moraj és taps követte.

És szót kapott az új elnök.

„Amikor annak idején megnyertünk egy nagy meccset, tiszteletkört futottunk a stadionban – mondta Michel Platini. – Most nem tehetem ezt, mert ez a nap csak a kezdete egy nagy feladatnak. Kérem ugyanakkor önöket, álljanak fel, és válasszuk meg az UEFA tiszteletbeli elnökének Lennart Johansson elnök urat!”
A düsseldorfi konferencia-központban dübörgő taps egy zseniális sportvezető karrierjének végét jelezte. A Ruhr-vidéken szállingózni kezdett a hó.
Immár az idei.