Kóma – S. Tóth János publicisztikája

Sean Cox mesterséges kómában fekszik a liverpooli Walton kórházban. Az orvosok életveszélyes fejsérülései miatt altatják, azt remélve, ezzel segíthetik felépülését.

Sean Cox 53 éves. Az írországi Dunboyne városában él(t eddig). A múlt héten azért utazott el Liverpoolba, hogy a helyszínen szurkoljon kedvenc futballcsapatának az AS Roma elleni Bajnokok Ligája-elődöntő első mérkőzésén. Az Anfield Road-i stadionig már nem jutott el. A brit drukkerekre vadászó olasz futballhuligánok hatókörébe került, s félig agyonverték.

A brit–olasz futballháborúnak veretes a múltja. Az ősbűnt persze a brüsszeli lidércnyomás jelenti, amikor az 1985-ös BEK-döntőn épp a Liverpool fanatikusai rohanták le a Juventus híveit; az egyenlőtlen ütközet 39 olasz áldozatot követelt. S a tifosók nem felejtenek, olasz földön nemegyszer lecsaptak azóta az Európa-szerte rettegett brit fanatikusokra.

2001: megkéseltek 14 liverpoolit egy római UEFA-kupa-meccs alkalmával.

2006: három Middlesbrough-szurkolót késeltek meg a Lazio fanatikusai.

2007: a Manchester United hét híve (közülük három szúrt sebbel) került kórházba az AS Roma elleni BL-meccs előtt.

2009: megkéseltek egy Arsenal-szurkolót, amikor kisbusszal a Stadio Olimpicóhoz akart eljutni az AS Roma elleni Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő visszavágójára.

2010: két Liverpool- és öt Napoli-szurkoló sérült meg Nápolyban, midőn az Európa-liga-mérkőzésre érkező szigetországi drukkerekre a hazai szimpatizánsok egy csoportja késekkel és kövekkel rontott rá.

2012: a Lazio ultráinak tüzes attakja a Tottenham drukkerei ellen: a randalírozás nyomán több ember kórházban kötött ki.

Csoda-e, hogy a szerdai Roma–Liverpool visszavágó idejére a hatóságok hadiállapotot hirdettek. A Stadio Olimpico környékén két területet brit szempontból „elkerülendő övezetnek” minősítettek: a Duca d'Aosta hidat, a római ultrák és a brit focihuligánok közötti korábbi vérzivatarok helyszínét, valamint a Milvius híd környékét. A közveszély természetrajza: védőőrizet alá kellett helyezni az Örök Város néhány műemlékét is! Így a Trevi-kutat, illetve a Spanyol lépcsőnél található Fontana della Barcacciát. Az Európa-liga-mérkőzésre érkező Feyenoord-buldogok ugyanis 2015-ben sörösüvegek dobálásával zúztak bele a történelembe. Dührohamuk nyomán a Fontana della Barcaccia medencéjének pereme letört, az 1629-ben emelt kút száztíz helyen megsérült. A civil társadalom nem őrültápoló, annyit tehetett, hogy Róma e jelképének restaurálásából részt kért.

Ahogy a Cox elleni bűnös eszelősségre is akadt spontán reakció: az elődöntő visszavágója előtt az AS Roma labdarúgói „Forza Sean" („Hajrá, Sean!") feliratú pólókban edzettek. A Pool csapatkapitánya, Jordan Henderson levelet küldött az öntudatlan állapotú drukker másik kedvenc klubjához, a Dunboyne GAA-hoz. A válogatott csapatkapitánya ekként zárta sorait: „You'll Never Walk Alone". Az ikonikus klubinduló divatszlogenje visszaköszönt a Stadio Olimpicóban is. A Liverpool döntőbe jutását hozó meccs után az angol együttes futballistái egymásba kapaszkodva „Sosem leszel egyedül" feliratú transzparenst feszítettek ki szurkolóik előtt.

Akik – úgy tudni – épségben jutottak vissza a szigetországba. De vajon így lesz-e ez a nyári labdarúgó-világbajnokságot követően is? – e kérdés foglalkoztatja a brit sajtót. Emlékezetes: a 2016-os Eb idején egyszer már „visszanyalt a fagyi", az orosz futballördögök Marseille-ben fémrudakkal, kalapácsokkal felfegyverkezve támadtak az angol kemény legényekre. Egyikük ezt mondta a francia hírügynökségnek: „Az angolok mindig azt hirdették magukról, ők az igazi futballhuligánok, megmutattuk, hogy valójában csak kislányok."

A The Guardian minap megkereste a moszkvai CSZKA egyik főultráját. Konsztantyin azzal nyugtatta a riportert, hogy „aki egyszer felér a csúcsra, azt másodjára már nem érdekli ugyanaz a kihívás”. Értsd: unalmas lenne ugyanazt a tábort másodjára is szétcincálni. Vagyis – így a cinikus Kosztya – a britek nyugodtan induljanak el a vb-re Oroszországba.

Csakhogy...

A geopolitikai földcsuszamlások miatt 2014 óta évente tíz százalékkal csökken az Oroszországba látogató brit turisták száma. A Krím annektálása, majd az orosz kettős ügynök, Szergej Szkripal és lánya ellen Salisburyben, idegméreggel elkövetett gyilkossági kísérlet nyomán hidegháborúsan fagyos London és Moszkva viszonya.

Az idei világbajnokság házigazdáját még 2010-ben, a pénzügyi világválság közepén választotta ki a FIFA. Az oroszok többek között az angolokat megelőzve lettek befutók. Kétséges, hogy a világpolitika aktuális akusztikai viszonyai közepette hasonló sorrend születne. Miképp az is, hogy Vlagyimir Putyin újfent angolul rebegne hálát a döntésért. Az akkoriban a miniszterelnöki posztot betöltő, ám az országot ténylegesen irányító politikus úgy vélte, Oroszország presztízsét erősítheti, ha nemzetközi világversenyek megrendezésére vállalkozik. Így került Szocsiba a téli olimpia is. Ma már, újra elnökként – mondják a kremlinológusok – az efféle imázsjavítás nem érdekli.

A politikai realizmus mégis az, hogy Oroszország sikeres vb-ben érdekelt. A nemzeti dicsőséget egy ütőképes válogatott erősíthetné, ám a 2008-as Európa-bajnokság óta, amikor az Andrej Arsavin vezette fiatal együttes a negyeddöntőben két hosszabbításos góllal győzte le a hollandokat, nem sok sikerélmény jutott a szbornajának. Ha kvalifikált is, elakadt a csoportkörben. Egy felmérés szerint az oroszok négy százaléka bízik a csodában, hogy a nyáron megnyerik a vb-t. Saját sztárok híján a hajdani birodalomban erős az anglománia, a drukkerek 80 százaléka a Premier League meccseit nézi. Steven Gerrard, Frank Lampard vagy Wayne Rooney ismertebb, mint a politikusok többsége. Fancsali diszkrepancia: miközben az orosz ultrák a marseille-i kikötőnegyedben leszámoltak angol „kollégáikkal", köreikben mitikus kultusza van a brit futballhuliganizmusnak.

A közéleti bikaviadalok keretében a radikális nacionalista politikusok sokáig bátorították is a futball verőembereit. Szemrebbenés nélkül fizették bizalmasaik utazásait, biztonsági emberként alkalmazták őket a pártrendezvényeken, cserébe szolgálataikért és szavazataikért. Még a franciaországi botrányt is negligálták. A parlament alelnöke, Igor Lebegyev így monologizált: „Nincs semmi rossz abban, ha a szurkolók megküzdenek egymással.”

Azóta megtörtént a revízió, legalább a látszat síkján: a hatalom a nyári futball-vb-n nem akar halottakat/sebesülteket látni a kövezeten. Ezért aztán üzent. 2016 decemberében a rendőrség és a KGB-utód Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) több mint száz embere tartott házkutatást priuszos futballhuligánoknál. Kétszáz bajkeverőt a bíróságok a világbajnokság végéig kitiltottak a stadionokból. Amióta a rendőrség bekeményített, a csöppet sem lovagi tornák – így például a CSZKA és Szpartak acsargóinak összecsapásai – a stadionokon kívülre szorultak, jellemzően az erdőkbe. Ugyanakkor a szimpla ökölrázókat felváltották a küzdősportokban, így az MMA-ban jártas elvetemültek. A következmény: tavaly szó szerint a nyakát törték egy 30 éves férfinak a Szibir Novoszibirszk és a Jenyiszej Krasznodar huligánjainak különmérkőzésén.

A Kreml 11 moszkvai klubhoz delegált FSZB-tiszteket, feladatuk az egyesületek szurkolói koordinátoraival együtt kifürkészni az örökös harci kedvű ultrák szándékait.

Utópia? Nos, csak a Szpartaknak három nagy rajongói klubja van, s – szép új jövő! – mindegyikhez tartoznak ifjúsági brigádok, mi több, önálló drukkersejtek is működnek; ez összesen vagy félezer tag csak a Szpartak-ernyő alatt.

Ugyanakkor „hatott a helyi érzéstelenítés”, a tavalyi Konföderációs Kupa érdemi incidensektől mentesen zajlott le. A vb-szervezők fogadkoznak, hogy orosz földön nem ismétlődik meg a marseille-i kibicsaklás, a külföldieknek összkomfortos biztonságot ígérnek. „Ne viselkedj úgy, mint egy disznó, s nem lesz semmi baj” – szól az üzenet.

Lássuk be: ha tényleg ennyin múlna, Sean Cox aligha feküdne keserű csendben a liverpooli Walton kórházban.

Talán mindhalálig.