Legendateremtés – Moncz Attila publicisztikája

Ha az Ajax 2014-ben a saját utánpótlás-nevelése miatt tanácsot kér a The Boston Consulting Grouptól, akkor az papíron nagy bajt is jelenthet. Merthogy az amszterdami klub vezetői szerint az akadémiájuk nem működött megfelelően, és a sokkal nagyobb hatékonyság elérése érdekében pénzügyi és technikai ajánlásokra is szükség volt. Nem valami futballszakmai cégtől vagy a tradíciókat (pedig aztán ha valahol van ilyen, akkor az az Ajax akadémiája) figyelembe vevő emberektől, hanem a világ három legnagyobb stratégiai tanácsadó vállalkozásának egyikétől. Merthogy ma már a rendszert komolyan vevő helyeken az akadémiák is jelentős gazdasági vállalkozások, nem pedig pénznyelő, sok év alatt egy-egy jelentős játékost kitermelő automaták.

Amikor 2014-ben a Sport Tv-vel Amszterdamban jártunk és a Grund felsőfokon című, a különböző akadémiai rendszereket bemutató sorozatunkhoz forgattunk, külső szemlélőként semmit sem vettem észre a vélt vagy valós válságból. Az akkor még Amsterdam ArenA elnevezésű stadion ugyanúgy látszott a De Toekomst (A jövő) nevű létesítményből, ahogy mindig, a szülők számára az akadémia bejárata jelentette a demarkációs vonalat, az összes pályán és készségfejlesztő területen nagyüzem volt és Dennis Bergkamp ugyanúgy meghúzódott az árnyékban és nem volt hajlandó interjút adni, mint korábban mindig. A tehetségek és a belőlük származó bevételek viszont továbbra is jöttek. Most már alá is tudom támasztani, hiszen az előtte lévő öt idény mindegyikét nyereséggel zárta a klub az átigazolási piacon, 800 ezer és 27 millió euró közötti pluszt lehetett elkönyvelni.

Mégis, Wim Jonk, az akadémia akkori igazgatója, nem mellesleg a klub korábbi játékosa már a 2015-ös büdzsé tervezésekor jelezte, 1.8 millió eurós pluszforrásra lenne szükség a már meglévő hétmillió mellé, hogy a hagyományokhoz méltón működhessen a rendszer. Az igazgatótanács 900 ezret hagyott jóvá, majd pedig úgy döntött, modernizálja a működést. Úgy, hogy az azt megelőző években, semmiség, Thomas Vermaelen, Maarten Stekelenburg, Jan Vertonghen és Christian Eriksen is innen indulva kelt el eurómilliókért.

„Nekünk nincsenek legendáink, mi megteremtjük őket” – akár ez is lehetne a folyamat mottója, pedig ez csak egy Edwin van der Sartól, az Ajax ügyvezető igazgatójától kölcsönzött, általa elejtett mondat. Merthogy az alapelvek semmit sem változtak, azok ugyanazok, mint amelyek négy BEK-/BL-győzelmet eredményeztek a klubnak. „Szeretnénk, ha a saját nevelésű játékosaink végigmennének a nekik rendelt úton. Az emberek ezt szeretik az Ajaxban. Ezt szerették a hetvenes és a kilencvenes években is, amikor Johan Cruyff határozta meg a futballunkat. Meg Louis van Gaal, Edgar Davids, Clarence Seedorf, Patrik Kluivert, Marc Overmars és a két De Boer. Reméljük, most újra eljutunk odáig. Azt hiszem, ez az, amit az emberek akarnak. Az U11-es csapat edzőjétől a felnőttegyüttes mesteréig mindenki tudja, milyen klub vagyunk, és reméljük, ez elég lesz ahhoz, hogy visszaszerezzük a helyünket az elit közelében” – fogalmazott Van der Sar.

Szögezzük le, a BL hosszú távon és tartósan a gazdagok és a híresek játszótere, oda azért folyamatosan nem lehet betörni, csak egyszer-egyszer, ahogyan például az idén az Ajaxnak sikerült, amely 13 év után érte el ismét az egyenes kieséses szakaszt ebben a sorozatban. Már ez is bravúr, ugyanakkor a klub által képviselt üzleti modellnek tökéletes. Egy Ajax-szintű gárdának már a BL csoportköre is jelentős bevételt generál (a legutóbbi, a 2017–2018-as üzleti évben lemaradt róla az egyesület, vissza is esett 20 százalékkal az éves forgalma, bezuhant 100 millió euró alá), de még többet hozhat a konyhára, ha a működési szisztéma alapelve tökéletes. Hogy neveljük a játékosokat, adjunk el közülük évente néhányat jó pénzért, aztán forgassuk vissza a profit egy részét a rendszerbe. A miheztartás végett, az Ajax forgalma a 2018–2019-es idényben 120-130 millió euró között várható. A nyáron Frenkie de Jong (Barcelona, legalább 75 millió euró) és Matthijs de Ligt (sztárcsapat, legalább 60 millió) értékesítése ezt bőven behozza. Két futballista eladása mindennemű szponzori, meccsnapi és ki tudja, milyen bevétel nélkül fedezi az éves költségvetést, „némi” profittal. Az Ajaxnak a 2000–2001-es idény óta úgy 500 millió euró volt az átigazolásokból származó bevétele – most egy nyár alatt összejön ennek legalább a negyede.

Más léptékhez vagyunk itthon szokva, az elmúlt öt idényben a Magyarországról külföldre igazoló honfitársaink legdrágábbika is csak 2.2 millió euróba került, Balogh Norbertet ennyiért vette meg a Palermo. A most futó szezonban az MTK-ból a Genoába szerződő Schäfer András viszi a prímet a maga egymillió eurójával. Igaz, lényeges különbség, hogy amíg De Ligt 19 évesen csapatkapitány (a standard kezdőben nincs nála fiatalabb!), van mögötte csaknem 75 élvonalbeli, illetve 15 válogatott meccsnyi tapasztalat, addig a vele egyidős Schäfernek negyedannyi rutinja van a magyar élvonalban, a nemzeti csapatban meg semennyi.

De vissza az Ajaxhoz, amelynél az előrelépéshez az is kellett, hogy a klub a fentebb említett BCG-től valóban kapjon ajánlásokat – és valóban megfogadja őket. Például azt, hogy hosszú távon nagyobb haszonnal kecsegtet, ha nem ragaszkodnak mereven az egyes források szerint 20 ezer eurós heti fizetési plafonhoz. Ha megemelik, a tehetségeket legalább egy évvel tovább meg tudják tartani, ennyi idő alatt pedig nyugodtan mehet feljebb az áruk. Ma a legjobbak éves szinten hárommillió euró körül is kereshetnek (csaknem 60 ezer euró/hét), és azzal például, hogy De Jongot egy évvel tovább tudták megtartani, hétről 75 millióra nőtt a piaci értéke. Az igazolási politika kicsit liberálisabb lett, mert bár továbbra sem szeretnének olyan posztra játékost venni, amelyen van tehetséges fiataljuk, ma már hajlandók átlépni a 10 milliós küszöböt. Igaz, nem sokkal, hiszen a legdrágábban vett futballistájuk, David Neres 2017-ben 12 millióért jött a brazil Sao Paulótól. Lehet, már nem is évek kérdése, amikor ennek legalább az ötszöröséért áll majd tovább.

Ahol talán a legnagyobb szó volt, hogy a klub megszabadult a farkasvakságtól, az az iskolarendszer: 2014-ben még a tanintézetekből érkeztek a gyerekek edzésre, 2015-től, a School for the Future létrehozásától viszont már a tanárok mennek az akadémiára. Így még nagyobb hangsúly és még több idő marad a képzésre. És ez még nem a vége, mert ha a tulajdonjogok és az építési engedélyek rendben lesznek, hamarosan jön a De Nieuwe Toekomst (Az új jövő), a mostaninál is nagyobb és jobban felszerelt akadémia. De muszáj tartani a lépést a nagyvilággal, hiszen a klubok mérlegében három év alatt (2014-ről 2017-re) 26-ról 38 százalékra nőtt az átigazolásokból származó bevétel.

Ilyen számok, az átigazolási összegek növekedésével összehozott 200 millió eurós működési tőke és a józan ész figyelembe vételével azon sem kell csodálkozni, hogy az Ajax belement a nemzetközi porondról származó bevételei hazai újraelosztásába. A PSV-vel és a Feyenoorddal együtt ugyanis rábólintott, hogy az európai kupákban szerzett pénzből jusson a többi élvonalbeli holland egyesületnek is, hiszen nélkülük esély sincs egy jól működő piramisrendszer kiépítésére. Ha a kisebb csapatoknak van miből felfedezni, akkor a nagyoknak is lesz honnan meríteni. Akkor könnyebben lesz érthető az is, miképp tudott az Ajax a 2017-es Európa-liga elődöntőjében a Lyon ellen hét olyan játékossal a kezdőben kiállni, aki legfeljebb 21 éves volt, vagy hogy a mostani idényben miért az övé a második legfiatalabb keret a BL-ben. Az eredmények velük legalább úgy jönnek, mint esetlegesen levezető veteránokkal.

Csak ez így még rentábilis is.