Kű Lajos, a Ferencváros csatára a hetvenes évek elején az ország egyik legjobb és legnépszerűbb futballistája volt. 1972-ben például egyetlen év alatt nyert Magyar Népköztársasági Kupát, a Fradival bejutott az UEFA-kupa elődöntőjébe, ott volt a müncheni olimpia ezüstérmes csapatában és a belgiumi Európa-bajnokság négyes döntőjében is a válogatottal. 2016-ig ő rúgta az utolsó Eb-gólunkat is.
Nagy baj nem érhette, mert ráadásul úgy hírlett, hogy ő a rettegett kommunista sportvezető, Kutas István kedvence, aki az egyik edzőtáborozáson rámutatott: „Ott fut az én emberem!” Bálint László meg is jegyezte: „Lajos, ez többet ér, mint egy főnyeremény a lottón.”
Nagy baj nem érhette, mert ráadásul úgy hírlett, hogy ő a rettegett kommunista sportvezető, Kutas István kedvence, aki az egyik edzőtáborozáson rámutatott: „Ott fut az én emberem!” Bálint László meg is jegyezte: „Lajos, ez többet ér, mint egy főnyeremény a lottón.”
De aztán hirtelen megváltoztak a dolgok, az akkor már a Vasasban játszó Kűt 1975-ben magához rendelte Kutas. „Egyszer csak behívatott, és felsorolt vagy nyolcvan jelzőt rám: antikommunista, antiszovjet, antiszemita, satöbbi. Mindenben anti voltam. Az antiszemitizmus vádját tagadtam, a többit nem. Erre azt mondta: »Le foglak törölni a magyar futball térképéről!«” – idézte fel két évtizeddel később Kű Lajos.
Márpedig az 93 ezer négyzetkilométer, ami ha kicsúszik az ember lába alól, akkor bizony nem könnyű focizni, és Kutas fenyegetése a gyakorlatban azt jelentette, hogy ha van kedve, a BLSZ I-ben, a Volán Taxinál folytathatja pályafutását, havi 3700 forintos fizetésért, és csak Grosics Gyula, a klub akkori elnöke tudta elintézni, hogy legalább a Volán NB II-es csapatában játszhasson.
Ekkor fogant meg benne a gondolat, hogy ha törik, ha szakad, itt hagyja az országot.
Disszidálásának kalandos története elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!